A jó hír az, hogy Pars Krisztiánra nem vár újabb műtét. A rossz pedig az, hogy a dereka távolról sincs teljesen rendben. Másfél évtizedes kemény edzésmunkája, a versenyeken pedig a sok-sok mindent bele felszámolhatatlan nyomokat hagytak a szervezetében. Az atlétaválogatott orvosa szerint hosszantartó mozgásterápia segíthet a londoni kalapácsvető olimpiai bajnokon, a szombathelyi Dobó SE versenyzője viszont úgy vélekedik, hogy ezzel együtt a szétesett technikáját kell mielőbb újra „összebarkácsolnia”, máskülönben aligha kerülhet vissza a stabilan 80 méter felett teljesítő dobók körébe.
Az elmúlt szombaton elvégzett MR vizsgálat azzal a megnyugtató eredménnyel szolgált, hogy Krisztiánt nem kell megműteni, viszont mindent el kell követni annak érdekében, hogy megszűnjenek a korábbi sérüléseivel is összefüggésbe hozható derékfájdalmai. Ennek a tanácsos módja a mozgásterápia lesz. Szombathelyen a megszokott segítőtársainak a közreműködésével, Budapesten pedig az én irányításommal gyógytorna-foglalkozásokon kell részt vennie. Nem néhány hétig, hanem sokáig és folyamatosan, mert csak így tudhatja stabilizálni a gerincoszlopát, és szilárd alapot teremteni az olimpiai felkészüléséhez” – így összegezte a véleményét Dr. Kiss-Polauf Marianna, a magyar atlétaválogatott orvosa.
„Krisztián és jómagam is elégedettek lehetünk a tüzetes vizsgálat eredményével, de az olimpiai bajnoknak tudomásul kell vennie, hogy mostantól minden edzésére az eddiginél is jobban kell figyelnie. Miközben ő a tonnákat megmozgató erősítő gyakorlatok elvégzése közben és aztán a dobókörben is mindig a lehető legtöbbet igyekezett kihozni magából, a testének leginkább igénybe vett részei is igyekeztek megvédeni magukat. Képletesen fogalmazva: egy nem jó állapotban lévő, vagy sérült izom nem hagyja magát kizsigerelni, ilyenkor pedig a terhelés máshová irányul és oda összpontosul, ahol már nincs több teherbíró képesség. Ezért mondja azt Krisztián, hogy a teste újabban nem úgy engedelmeskedett, ahogy szerette volna, egyszerre csak mindent erőből próbált megoldani, amitől aztán egyre jobban fájt a dereka. Emiatt kényszerült akarata ellenére változtatni a kidobásának kicsiszolt módján, így viszont torzult az idáig kiváló technikája.”
„Nagyobb bajra gyanakodtam, és attól tartottam, hogy a vállam után a gerincemet is meg kell majd műteni – vette át a szót Pars Krisztián, a Dobó SE 30 esztendős atlétája. –Természetesen elfogadom a szakemberek véleményét, és ha ez a megoldás, egy gyógytornafoglalkozást se fogok kihagyni. Annak örülnék, ha a két hátralévő versenyem, a hétvégi székesfehérvári csapatbajnokság és az azt követő varsói nemzetközi viadal (ahol az idén taroló, és a pekingi világbajnoki aranyérmet is megszerző lengyel Pawel Fajdek várja – a szerk.) után két hónap alatt sikerülne megszabadulnom a problémáimtól. Magamon is éreztem, de a felvételeket nézve is megállapíthattam, hogy nem úgy dobok, ahogy régen, ezen pedig sürgősen változtatni kell. Három apró kitüremkedés látható a gerincemen, amelyek feltehetően már évek óta ott vannak. Ezen egy kalapácsvetőnek nem kell csodálkoznia, mert a mi „szakítószilárdságunk” sem végtelen. Az idei évadnak jó erőben és formában kezdtem neki, aztán jöttek a gondok és a szükségmegoldások. És a tanácstalanság. Ha csak rajtam múlik, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Rióból a második aranyérmemmel büszkélkedve térhessek haza. Ha sima, ha rögös az út”- hangsúlyozta az átlagosnál jóval gyengébb idényét záró kalapácsvető.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)