BringaSport – 2015.09.13 – Dupla versenyhétvégét teljesített Benkó Barbara (Focus XC Team) és Juhász Zsolt (Waberer’s Areus Team) is. Miután tegnap mindketten ezüstéremmel jöttek haza egy horvátországi C2-es versenyről, ma már sikerült nyerniük Nagykanizsán, az Elimina Tour – ugyancsak UCI c2-es – mountain bike XCO versenyen!
Fotók (Vanik Zoltán) >>
Eredménylista >>
Az Elimina Tour XCE versenysorozatnak indult pár éve a Sport Vision & Solutions Kft szervezésében látványos városi pályákkal és nagyon színvonalas megvalósítással, de mivel nemzetközi szinten a versenyszám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Magyarországon is inkább az olimpiai kvótaszerzéshez szükséges UCI-ranglistapontok gyűjtésére lehetőséget biztosító XCO futamban gondolkoznak a rendezők a jövőre nézve is. Kijelenthetjük, hogy a nagykanizsai Csónakázó-tó mellett kijelölt pálya szinte valamennyi megkérdezett versenyző véleménye szerint a legjobb volt az idei magyar kupasorozatban, a leginkább megfelelt a modern XCO követelményeinek. Több hosszabb-rövidebb mászás, technikás, ritmusos lejtmenetek épített elemekkel, ugratókkal, sziklakerttel.
A remek pályán az elit férfiak izgalmas versenyt vívtak, egy körről-körre változó élbolyt láthattunk sokáig az élen – ahogy a későbbi ezüstérmes Parti András (Waberer’s Areus MTB Team) is mondta – nem volt értelme szétszakítani egymást, mert a kör több részén is számított a szélárnyék. Kezdetben a szlovák Frantisek Lami vezetett sokat, de ő később lemaradt, az élboly fix pontját a Waberer’s-fiúk, Juhász és Parti jelentette. A magyarok közül itt tudott ragadni a fiatal tehetség, Dina Márton (Cube-Csömör) is, de ő féltáv környékén egy bukás következtében visszaesett. Ezután a német Maximilian Holz meccselt Juhászékkal, de a magyar srácok az utolsó körben felőrölték, s itthon tartották az első két helyért járó pontokat. A hölgyek között Benkó Barbara sima győzelmet aratott a szlovák Janka Stevkova és Balázs Beáta (Bringabanda) előtt.
A győztesek nyilatkozatai a versenyt követően:
Juhász Zsolt:
“Tegnap is versenyeztünk nem messze Horvátországban, Andrisnak sajnos már rajt előtt volt technikai problémája, úgyhogy ő csak egy kört ment, én viszont nagyon elfáradtam azon a versenyen, mert nagyon nagy meccs volt a dobogós helyezésekért, még talán jobban mint ma. Ott a második helyért küzdöttünk a szlovák Martin Haringgal – aki szintén itt volt ma – végül lefelé sikerült leszakítanom.
A mai futam viszont fölfelé dőlt el, eleinte úgy tűnt, hogy Andrissal ketten kontrolláljuk a versenyt, igazából mentük a saját tempónkat, volt, hogy felértek ránk, volt, hogy leszakadtak. Igazából nem is néztem hátra, mindig csak egy embert hagytam, hogy előttem menjen, max kettőt. Tettem csak a kereket, a tegnapi verseny miatt nem mertem korai akciót kezdeményezni.
Az első körben nem voltam friss, de utána már jól ment, egész jól tudok szerintem több nap egymás után is versenyezni, többnapos maratonokon is kiderült, hogy egyre jobban teljesítek, ha a napok telnek. Ahhoz képest, hogy ezen a pályán főleg rövid félperces megindulásokra van szükség, amihez frissesség kell (és a tegnapi verseny pont ezt rontja le), mégis ott tudtam maradni végig. Az utolsó körben Andris húzta meg az emelkedőt, ami után ketten maradtunk, leszakadt a német srác, aki egy körrel korábban még támadott.
Andris érezte, hogy csak ketten vagyunk, próbált még rátenni, én pedig ekkor támadtam, mert a mozgásából lehetett látni, hogy a határán van. Utána sikerült ezt a 10-20 másodpercet megtartani a célig. Örülök, mert nincs sok győzelmünk egy évben, ezt pedig itthon saját rendezésű versenyen sikerült elérni. Elégedett voltam a tengerentúli világkupa eredménnyel, majd a vb-szerepléssel is, most remélem sikerül ezt a formát kihúzni amíg lehet, gyakorlatilag minden hétvégén versenyünk lesz, Törökország, Velence XCO, majd egy görög S2-es október első hétvégéjén.”
Benkó Barbara:
“Tegnap ugyanígy Jankával (Stefkova) meccseltünk Horvátországban, meglepődtem, hogy lemaradt. Első körben előre állt, hét kört kellett mennünk, akkor még úgy gondoltam, hogy egy minimaraton lesz… Nem akartam ellőni az összes puskaport, tegnap talán pont az volt a hiba, hogy túlságosan megnyomtam az első kört. A lefelében viszont Janka leszakadt, de úgy, hogy nem is láttam többet. Utána beálltam a saját tempómra, utolértem egy-két fiút, de nem álltam be senkinek, nem akartam, hogy a ritmusomból kirántsanak. Apu mondta mindig, hogy egyre nő az előny, meglepődtem, mert tegnap 40 másodperccel megvert. Szerencsére revansot vettem itthon, örülök neki.
Nagyon tetszett a pálya, technikás volt, élvezetes, ritmusos, ha valaki nem találta el a jó nyomokat, nagyon sokat veszíthetett a kanyarokban. Egy ugratót kicsit rosszul építettek, és a hullámnak is rosszul jött ki a ritmusa, de egyébként nagyon jól megcsinálták, szerintem itt lehetne komolyabb versenyt is csinálni.
Miután hazajöttem a vb-ről, napról-napra jobban vagyok, jobban mentek az edzések, úgy gondoljuk, kicsit kitoljuk a szezont október közepéig. A vb-indulás egyértelmű hiba volt, kimentem magaslatra, sérülés után, csak azért, hogy a váltó rajthoz tudjon állni, magamnak viszont így óriási csalódást okoztam, ami nem tett jót mentálisan. Drága lecke volt, de legalább tanultam belőle, hogy legközelebb azt csinálom, amit mondanak az edzőim.”
