F1
2015. szeptember 24. csütörtök, 10:00
Jules Bianchi édesapja egy hosszú interjúban kifejtette, hogy egyelőre sem az F1-es futamokat, sem a balesetet nem képes megnézni, viszont a pilóták segítségével szeretne valami jót tenni fia nevében.
A tavaly októberi Japán Nagydíjon végzetes balesetet szenvedő Jules Bianchi édesapja, Philippe hosszú idő után először nyilatkozott a sajtónak. A BBC mikrofonja előtt a családfő fia elvesztéséről, s magáról a Formula-1-ről beszélt, utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy egyelőre nem áll készen arra, hogy figyelemmel kísérje a száguldó cirkusz történéseit: „Talán néhány hónap, néhány év múlva ismét meg tudom majd nézni egy nagydíjat, de egyelőre még túl nehéz ez a számomra.”
Az interjút abból az alkalomból készítették, hogy a királykategória a hétvégén először tér vissza Suzukába Bianchi tragédiája óta: „Nehéz pillanat ez, hiszen Jules balesetének első évfordulóját jelöli, így ez a mostani nem egy jó hét a Bianchi-család számára. A család, a rajongók, a barátok szörnyen hiányolják őt, nagyon nehéz helyzet ez” – mondta Philippe Bianchi, aki a reménykedéssel telt hónapokról, s a remény elvesztéséről is beszélt.
„Ahogy telnek a hónapok, nap mint nap látod Jules-t, hogy semmi sem változik, egyszerre megérted, hogy már nem épülhet fel, mivel túl súlyos a sérülés. A probléma az, hogy a feje, az agya végzetes sérülést szenvedett a balesetnél, így hiába volt Jules fizikailag nagyon erős, és maradt életben maradt, az agysérülés túlságosan komoly volt…”
„Úgy érzem, hogy Jules most is velem van, de ez nagyon nehéz, hiszen korábban minden nap felhívott engem és az édesanyját, most viszont már egy év telt el úgy, hogy nem beszélhettem vele, hogy az édesanyja nem beszélhetett vele. Kilenc hónapon át nem érinthettem meg, nem csókolhattam meg… Jules nagyon jó fiú volt, közel állt a családjához, egyszerűen szörnyű ez az egész.”
Philippe Bianchi a mai napig nem látta a baleset felvételét, így arról sem tudott határozott véleményt mondani, hogy a hivatalos jelentés szerint a nagy sebesség okozta a tragédiát. „Talán így volt. De számomra furcsa azt hallani, amikor valaki azt mondja, hogy túl gyorsan ment, hiszen versenyző volt. Nem tudom, mi történt, mivel jelenleg még nem akarom látni az eset felvételét. Talán egy-két hónap vagy fél év múlva, nem tudom… Egyelőre képtelen vagyok megnézni a baleset képeit, így viszont nem is tudok mit mondani az okairól sem.”
Bianchi balesete több biztonsági változást hozott az F1-ben, s többek közt ekkor is felmerült a pilótafülke lezárása – ezekről szintén megkérdezték az elhunyt pilóta édesapját: „A zárt pilótafülke szerintem nagyon jó dolog lenne, csakhogy Jules esetében nem számított volna. Ahogy az orvosok elmagyarázták, nem érte ütés a fejét, hanem a lassulás volt túl nagy, s így a zárt cockpit semmit nem változtatott volna.”
„Sokan mondták már nekem, hogy ha megnéznék most egy nagydíjat, láthatnám, mennyi minden változott azóta, ám erre én azt mondom, hogy rendben, de én nem akarom látni. Egyelőre még túlságosan nehéz…” – mondta az édesapa, aki azt akarja, hogy egy alapítvány őrizze gyermeke nevét:
„Hároméves kora óta versenyzett, egész életében imádta a motorsportot. Szeretnék létrehozni egy alapítványt, talán fiatal gokartosok számára, akiknek nincs elég pénze, s akiknek tapasztaltabbak segítségére van szüksége. Amikor az F1 eljött Jules temetésére, s tisztelgett előtte, valamint a család előtt, az nagyon fontos dolog volt, mélyen megérintett minket.”
„Mindenki azt mondja, hogy Jules biztosan futamokat nyert volna, talán bajnok is lehetett volna, persze ezt senki nem tudhatja. De az biztos, hogy ezért dolgozott, megvolt a tehetsége hozzá, és szerintem egy igazán jó autóval tényleg a bajnoki címért csatázhatott volna. Sok F1-es pilótával beszéltem, akik segíteni akarnak nekem, mert mindannyiukat megérintette ez a drámai eset, és tudom, hogy sokan állnak mögöttem, a versenyzők és a szponzoraik egyaránt.”
„Biztos vagyok benne, hogy tehetek valami jót Jules-ért, ami fontos, hiszen már nincs köztünk, de egyúttal nehéz is, mert szörnyen hiányzik…”
