Dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA főtitkára, a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottság tagja köszöntötte a résztvevőket, közte a bajnok özvegyét, Berczelly Tiborné, Klára asszonyt. Győr Béla, a MOA Tanácsának és a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottságának tagja, a Hagyományőrző Munkacsoport vezetője méltatta katonatársa sporteredményeit, karrierjét. Ezután dr. Nébald György olimpiai bajnok vívó, az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke emlékezett bajnok vívótársára és mesterére, saját emlékeit felidézve, majd Sákovicsné Dömölky Lídia osztotta meg a bajnokkal kapcsolatos emlékeit a megjelentekkel.
Az Olimpiai Bajnokok Klubjának koszorúját Sákovicsné Dömölky Lídia, dr. Nébald György és Varga János birkózó olimpiai bajnok; a MOB és MOA koszorúját a Hagyományőrző Munkacsoport tagjai, közte az 1948-as londoni olimpia kosárlabdázó résztvevője, Halász János helyezte el a bajnok sírján.
Berczelly (Berczeller) Tibor őrnagy
Háromszoros vívó olimpiai bajnok
Rákospalotán született 1912. január 3-án.
Három olimpián indult vívóként. 1936-ban Berlinben és 1948-ban Londonban az aranyérmes kardcsapat (1936: Berczelly Tibor, Gerei (Gerevich) Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, dr. Rajczy Imre; 1948: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László) tagja volt. Berlinben, a kard egyéniben a középdöntőben kiesett és a 9. helyen végzett. 1952-ben, Helsinkiben a győztes kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László) és a bronzérmes tőrcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József, Tilli Endre) tagja volt, és kard egyéniben 5+1 győzelemmel a döntőben szintén bronzérmes lett. A csapatok húzóembere volt mindhárom győzelem kivívásakor.
Pályafutása során, a világbajnokságokon 4 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmet, Európa-bajnokságon 1 aranyérmet szerzett. Sokoldalú vívó volt, ezt mutatja, hogy 28-szor lett magyar bajnok (8 kard egyéni, 11 kardcsapat, 8 tőrcsapat, 1 párbajtőrcsapat). 1932 és 1955 között válogatott volt. Egy alkalommal lövészetben (nagyöbű sportpisztoly 60 lövéses csapat versenyszámban) is nyert magyar bajnokságot, valamint a válogatott keret tagja volt.
Klubjai: Pécsi Zrínyi Miklós Akadémia Sport Egylet (1931), Ludovika Akadémia Sport Egylet (LASE, 1932–1933), HTVK (1934–1936), Magyar Athletikai Club (MAC, 1937–1939), HTVK (1940–1945), 1946-tól visszavonulásáig: Toldi Miklós SC, Csepeli MTK, Csepeli Vasas, Budapesti Vörös Meteor. A mesterei Borsody László és Italo Santelli voltak.
A fővárosi Markó utcai reáliskolába járt, sok-sok sportágba belekóstolt. Az atlétika, az úszás, a korcsolyázás sem állt tőle távol, de a vívással, meg a lövészettel csak ezek után, már az érettségit követően kötött szoros barátságot. 1929–1932 között a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia hallgatója volt, és 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Tényleges szolgálatát 1934. augusztus 20-án kezdte meg. 1938-ban végzett a magyar királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet hallgatójaként. Csapattiszt lett a Nándor laktanyában, majd a 16. honvéd gyalogezred I. zászlóaljánál, a váci különítménynél. 1940-ben Jutason szolgált, 1941-től a magyar királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet tanára lett. 1944-ben Komáromban teljesített szolgálatot, majd a következő évben őrnagyként vonult nyugállományba.
Katonai kitüntetései: Kormányzói Dicsérő Elismerés Koronás Magyar Bronzérem, Arany Toldi Miklós Érdemérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem; olimpiai bajnok jelvény zöld babérlevéllel (1942), sportbajnoki jelvény (1942).
Aktív katonai pályája után, 1948-tól a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelője, majd a Testnevelési Főiskola vívótanára és a Budapesti Vörös Meteor vívómestere lett. 1964-től lett mesteredző. Megalapította az Olimpiai Bajnokok Sportiskoláját, amelyben nagy szerepet játszott a hazai vívók utánpótlás-nevelésének meghonosításában.
Barátai Suta néven szólították a balkezes, heves vérmérsékletű, de melegszívű sportembert.
Unokaöccse Szőcs Bertalan vívómesteredző, akinek lánya, Szőcs Zsuzsanna 1980-ban és 1988-ban, vívásban volt olimpiai résztvevő.
Budapesten hunyt el 1990. október 15-én. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben (3/2-10-22. sírhely) van.
A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben Kovács Pál: „A vívás és a lövészet mestere” és Pető Adrienne: „A suta” címmel írt vele kapcsolatos emlékeiről.
Győr Béla – Klész László Katonaolimpikonok című könyvükben részletesen írtak életéről.
A Csanádi Árpád Általános és Középiskolában (XIV. ker., Őrnagy u. 5.) az egyik tanterem az ő nevét viseli, és bejáratánál bronzportré (Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása), a Csepeli Sportcsarnokban (XXI. ker., Béke tér 1.) pedig emléktábla őrzi emlékét. Nevét a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2–4.) és a fővárosi Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla mellett a Testnevelési Egyetem (XII. kerület, Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is őrzi. Születésének 100. évfordulójára emlékívet adtak ki tiszteletére 2012-ben.
(Győr Béla/MOA; fotó: Fehér Ferenc)
