Bár a győri felnőttcsapat az élvonal helyett a harmadosztályban szerepel, az utánpótlás továbbra is a korábbi színvonalon működik. A gyerekek nagy részét sikerült megtartani, s már csak azok a szakemberek dolgoznak a műhelyben, akiket kizárólag klubérdekek vezérelnek.
Nagy-Pál Tamás • Az egyik barátom a drasztikus megoldások híve: rendszeresen hangoztatja azon nézetét, amely szerint a magyar labdarúgást egyetlen tollvonással amatőrré kéne visszaminősíteni, és akkor eltűnnének azok, akik kivették a részüket a világ legnépszerűbb sportágának hazai tönkretételéből. Megtisztulna a foci – mondja ő – azoktól, akik a gyors haszonszerzés céljából telepedtek rá. Csak azok maradnának, akik a futballért élnek-halnak, és akkor hosszabb távon – jó néhány évtizeden belül – akár ismét jelentős erőt képviselhetnénk Európában.
A győri utánpótlásban változatlanul folyik a munka • Forrás: Balázs Dániel
Magam soha nem pártoltam ezt a megoldást, mert úgy gondolom, a profilabdarúgás letaglózásával akkora hátrányba kerülnénk, hogy nem Európa élvonalát, de még Albániát sem érnénk utol soha többet. A minap Győrben járva azonban mégiscsak kaptam ízelítőt, miért van valóságalapja a barátom érvelésének.
Az előzményeket mindenki jól ismeri: a Győri ETO-t tulajdonló Quaestor csődje miatt felszámolás alá került a klubot működtető gazdasági társaság, így a nagy múltú NB I-es csapat nem kapott licencet az új bajnokságra. Az ETO Futsal Kft. azonban átvette az egyesületet, amely így elindulhatott az NB III-ban, s a tranzakció nyomán a győri utánpótlás is életben maradt.
Pedig a jövőképp sokkal borúsabb volt tavasszal, amikor kirobbant a botrány: az edzők hónapokig fizetés nélkül dolgoztak, ráadásul a konkurens műhelyek megpróbálták elcsábítani a Fehér Miklós Akadémia legjobb játékosait. Az edzők és a gyerekek több mint kilencven százaléka azonban klubhűséget fogadott, és azóta is Győrben dolgozik, játszik.
„Nem volt egyszerű időszak, főleg úgy, hogy mindenkinek van családja – magyarázza az U16-os gárda vezetőedzője, Varga Antal. – Az ember másodállást nem tudott vállalni, mert ez egész napos elfoglaltság. Ráadásul az sem titok, hogy nagy a verseny az akadémiák között még akkor is, ha nekem meggyőződésem: egyszerűen nincs ennyi tehetség az országban. De átvészeltük ezt a periódust, és pozitív visszajelzés volt a gyerekek és a szülők részéről is, hogy itt maradtak, és továbbra is megbíznak a szakmai munkánkban.”
Ezért is érezheti úgy az ETO FC ügyvezető elnöke, dr. Drucskó Zoltán és szakmai igazgatója, Preszeller Tamás, hogy a helyzet az utánpótlásban csak javult, hiszen teljesen megtisztult az egyesület háttérbázisa. A gyerekek például motiváltabbak lettek, hiszen azt látják: könnyebb bekerülni a felnőttcsapatba, mint amikor a külföldiekkel teletűzdelt élvonalbeli gárda volt a kirakat, ráadásul mindegyiküknek az a legnagyobb vágya, hogy az ETO a vezetésükkel juthasson vissza az élvonalba.
„Már ebben a szezonban szeretnénk kiharcolni az NB II-es tagságot – vázolta Drucskó. – A fiatalok azonban egyelőre csak ismerkednek a felnőttfutballal, s az is nagy kihívás nekik. Eddig az NB I-es gárda tartalékcsapatában eredménykényszer nélkül játszhattak, mostanra ez megváltozott. Minden héten háborút vívnak. Ezzel nehezebben birkóznak meg, hiába nagyon tehetségesek, még nem tudnak folyamatosan jó formát hozni.”
A győri utánpótlásban jelenleg 292 fiatalt tartanak számon, közülük 29 szerepel valamelyik korosztályos válogatottban. „Engem is több helyről megkerestek – vallja be a 14 éves Múcska Viktor. – De szerintem ez a legjobb hely a fejlődésemhez. Eggyel idősebbek között játszhatok, és minden meccsen kezdő vagyok. Most az a célom, hogy még egy korosztályt feljebb lépjek.”
A feladatát megkönnyíti, hogy Varga szerint az akadémián a játékosokat a meghatározott ETO-stílus szerint képezik. „Folyamatosan dominálnunk kell, és a gólokat nem pontrúgásokból, hanem kidolgozott akciókból szerezni. A stílusnak köszönhetően bátran hozhatok fel játékost másik korosztályból, mert pontosan tudja mindenki, mi a posztján a feladata a rendszerben mind egyéni, mind csapattaktikai értelemben” – így az edző.
Mindennek ellenére fölvetődik a kérdés: lehetséges lesz-e az NB I-be való visszajutás kizárólag saját nevelésű fiatalokkal? „Mindenki örülne ennek, de közben azt is látjuk, hogy nem mindenki fejlődik olyan ütemben, ahogyan azt szeretnénk – mondja Drucskó Zoltán. – Nem biztos, hogy kizárólag győri kötődésű vagy az akadémián nevelkedett játékosokkal kerülhetünk vissza az NB I-be, ugyanakkor nem szeretnénk beleszaladni olyan felelőtlen játékospolitikába, mint az előző vezetés.”
