Retro
2015. november 10. kedd, 12:34
Crazy Eddie, az észak-ír playboy – kevés F1-es versenyzőnek jut osztályrészül ennyi, már-már eposzi jelző, mint 1999 ezüstérmesének, aki 50. születésnapján karrierje 5 legfontosabb pillanatával köszöntünk.
1. Egy legenda pofonja
Nem sok idő, egészen pontosan egyetlen verseny kellett ahhoz, hogy Eddie Irvine magára irányítsa a figyelmet: az újonc Japánban bosszantotta fel a karrierje negyvenedik sikere felé tartó Ayrton Sennát azzal, hogy kétszer is visszavette tőle körhátrányát. A futam után úriemberekhez méltatlan beszélgetés bontakozott ki köztük, melyből néhány szót idézzünk e helyen:
Senna: El kell engedned az élen állót…
Irvine: Ezt értem!
Senna: …és ne előzd meg, ne csináld azt, amit csináltál. Háromszor is majdnem nekimentél Hillnek az orrom előtt, láttam! Én pedig nektek mehettem volna! Ezt nem így kell ezt csinálni.
Irvine: De én versenyzek! Versenyzek! Éppen csak…
Senna: Te nem versenyzel! Te úgy vezetsz, mint egy kib****tt idióta! Te nem versenyző vagy, te egy kib***tt idióta vagy!
Irvine: Te beszélsz…
A vita egy ideig még folytatódott, végül Senna úgy vetett véget neki, hogy lekevert egyet ifjú versenytársának – miután kissé profetikusnak tűnő szavakkal előrevetítette, hogy az észak-írnek még meggyűlik a baja az FIA-val is.
2. Három futam a kispadon
Így is történt, méghozzá igen hamar: az 1994-es szezonnyitón Irvine-t a benettonos Verstappen készült megelőzni, amire az észak-ír úgy reagált, hogy ráhúzta autóját az érkező hollandra. Verstappen elvesztette uralmát autója felett, óriásit bukott, aminek Irvine mellett két másik versenyző is áldozatul esett – sőt, Martin Brundle esetében azt sem túlzás állítani, hogy életveszélyes volt számára az incidens.
Irvine egyfutamos eltiltást kapott a történtekért, melyet egy sikertelen fellebbezés után háromra növeltek, így nem vett részt az imolai fekete hétvégén és a monacói versenyen sem. Később Portugáliában újabb komoly balesetet okozott, ezúttal Damon Hillt borította fel, s ezt követően az FIA figyelmeztette, hogy a következő incidens a szuperlicenszébe kerülhet.
3. Megtörik a jég
Az 1999-es idénynyitóra Irvine öt teljes szezonnal a háta mögött, győzelem nélkül érkezett meg. Ekkor már három éve a Ferrari versenyzője volt, ám miközben Michael Schumacher ez idő alatt 14 győzelmet gyűjtött be, addig Irvine-nak csak dobogóból jutott ugyanennyi, sikerből egy sem. Ausztráliában aztán végre ez is összejött a számára: Schumacher lefulladását követően a McLarenek kiesése azt jelentette a számára, hogy ő nyerte a szezon első futamát.
Ám a győzelem ellenére ekkor valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy a szezonzáróra Irvine bajnoki éllovasként érkezik meg…
4. Összetört álmok
Pedig így történt, hiszen Michael Schumacher lábtörése után ő lett a Ferrari első számú versenyzője, s Suzukában megadatott neki, hogy megszerezze a Ferrari két évtized utáni első világbajnoki címét. Csakhogy ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak, hiszen ennek legfontosabb feltétele az volt, hogy Mika Hakkinen ne nyerje meg a futamot, amiben sem neki, sem visszatérő csapattársának nem sikerült megakadályoznia a finnt.
Persze azt nem állíthatjuk, hogy a szezonzárón úszott el számára a világbajnokság, sokkal inkább az Európa Nagydíjon, ahol ő maga és csapata is csődöt mondott, s éppúgy nem tudta kihasználni a McLaren taktikai hibáit, ahogy egy futammal korábban Monzában Mika Hakkinen kiesését. Persze sokakban felmerült a kérdés, hogy Michael Schumacher egyáltalán szerette volna-e hozzásegíteni a bajnoki címhez Irvine-t, ám ha a belga, olasz és nürburgringi fordulókon a maximális 30-ból nem 4 pontot szerez összeadva, akkor egészen más lehetett volna a felállás…
5. A búcsú
Kilenc évvel bemutatkozását követően Eddie Irvine ott vett búcsút a királykategóriától, ahol bemutatkozott, s ahol három évvel korábban elveszítette a bajnoki címet, Suzukában. A Jaguarral, ahová 1999 után a Ferraritól távozott, alaposan megromlott a viszonya, s egyértelművé vált, hogy nem lesz közös folytatás.
Pletykák ugyan még voltak a jövőt illetően, így mindenekelőtt az is felmerült, hogy a Jordanhez igazol, ahol egykoron bemutatkozott a Formula-1-ben, ám e szóbeszéd végül éppúgy alaptalannak bizonyult, mint a későbbi híresztelések az ír csapat vagy a Minardi felvásárlásáról.
Irvine visszavonulása óta éli világát, vagyona, melyet már a Formula-1 előtt megalapozott ingatlanbefektetéseivel, minden idők negyedik legnagyobbja az F1-es pilóták közül, s gyakran bekerül a hírekbe is: hol cápával harcol, hol klubban verekszik, hol félmeztelen hölgyek tárasságában múlatja az időt…
