Retro
2015. november 13. péntek, 16:00
Szerző: Gellérfi Gergő
Persze a címben megfogalmazott megállapítás kissé szubjektív, de az tény, hogy nem sok annyira különös eset esett meg a királykategória 65 éves történetében, mint a ma 70 éves egykori versenyzővel…
Az 1976-os Japán Nagydíjjal kapcsolatban tízből tizenegy rajongónak Niki Lauda és James Hunt epikus párharcának bizonyos szempontból meglehetősen antiklimatikus véget érő párharcának zárófejezete jut eszébe. Arra a kérdésre viszont valószínűleg igen kevesen tudnának válaszolni, hogy ki nyerte egy évvel korábban a Japán Nagydíjat: egy bizonyos Masahiro Hasemi, aki épp ma 70 éve született az atombombák ledobása utáni sokkhatásból éledező Japánban.
Persze egyáltalán nem meglepő, hogy Hasemi nevét nem sokan ismerik Formula-1-es futamgyőztesként, a karrierjét 1960-ban motokrossz-versenyzőként kezdő pilóta ugyanis 1975-ben még egy bajnokságon kívüli Japán Nagydíjon tudott győzni. Egy évvel később aztán egy Kojima volánja mögött ő is ott volt az első világbajnoki Japán Nagydíj rajtjánál, s számos históriáskönyv a mai napig úgy tartja, hogy ő érte el a James Hunt világbajnoki címével záródó futam leggyorsabb körét.
Csakhogy ez egészen egyszerűen nem igaz – meglepő is lenne, ha az lenne, hiszen hét kör hátránnyal ért célba az egyébként az időmérőn egészen jól szereplő pilóta, miközben ez a bizonyos kör másfél másodperccel jobb volt mindenki más legjobb idejénél. A pálya néhány nappal a verseny után kiadott egy hivatalos közleményt, melyben kijelentették, hogy mérési hiba történt, s valójában Jacques Laffite érte el a leggyorsabb kört – csakhogy az információ nem nagyon terjedt el a világ többi részén, így a hivatalos eredményekben is Hasemi szerepelt a leggyorsabb kör tulajdonosaként, s sok helyen a mai napig így van.
Bár Hasemi nevét elsősorban innen, egy olyan eredmény kapcsán ismerjük, melyet tulajdonképpen el sem ért, számos más, valóban említésre méltó eredményt ért el, javarészt a Nissan versenyzőjeként. Japán túraautó-bajnoki címek mellett 1990-ben ő nyerte a makaói túraautós megmérettetést, 1992-ben pedig karrierje csúcsaként a daytonai 24 óráson is győzni tudott Kazuyoshi Hoshino és Toshio Suzuki partnereként. 2001-es visszavonulása után csapatvezető lett, s utolsó évében, 2010-ben Super GT-bajnoki címet ünnepelhetett a GT300-as kategóriában.
