A Magyar Olimpiai Bizottság székházában Szabó Bence, a MOB főtitkára is köszöntötte a születésnapját november 17-én ünneplő Kertész Alízt – ahogy ő maga kijavította: “a hivatalos nevem Alice”. A melbourne-i olimpia tornászbajnoka, a KSI, a Vasas és a női tornászválogatott egykori edzője, az ELTE egykori testnevelője 80 esztendős.
A mindíg csinos Kertész Alice fitten, mosolygósan érkezett szentendrei otthonából az olimpiai székházba; alkalmi kísérője ezúttal egykori világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok aerobikversenyző tanítványa, Szloboda Éva volt, aki mesterétől nem sportolóként szerzett kiváló alapokat, hanem ma már edzőként is kamatiztatja a mesterétől tanultakat.
A szemmel láthatóan jó egészségben lévő tornászlegendát a MOB főtitkára, Szabó Bence is köszöntötte. Az olimpiai bajnok vívó-sportvezető kihangsúlyozta: “igaz, a riói olimpiára és a 2024-es budapesti olimpiarendezésre is készülünk, de nem feledkezünk el az idősebb olimpiai bajnokokról, örömmel tölt el bennünket, ha közösen emlékezhetünk a nagy elődeinkkel az olimpiák, a sportsikerek nagy pillanataira.”
A bennsőséges, kötetlen ünnepségen az olimpikontársak közül Fábián László öttusabajnok és dr. Kamuti Jenő ezüstérmes vívó is felidézett egy-egy régi történetet, emléket; dr. Bartha Csaba sportigazgató-helyettes pedig a jelenkorról beszélgetett az ünnepelttel.
A hagyományoknak megfelelően Kertész Alice is előhúzott egy történetet, mégpedig 1956-ból, Melbourne-ből.
“Egy véletlennek köszönhetem, hogy olimpiai bajnok lettem! Elmesélem, miért… A felkészülés végén megsérült a könyököm, és az akkori gyógymódnak megfelelően gyorsan begipszelték. Úgy utaztam ki az olimpiára, hogy nem is indulhatok. Éppen ezért kiválasztott a csapatvezetés, hogy ha már ott vagyok, és versenyezni úgysem fogok, a különböző reprezentációs eseményeken én képviseljem a magyar sportolókat. Eseményről eseményre jártam, mosolyogtam, jól tudtam angolul, beszélgettem és csak etettek, etettek reggeltől estig. Igen ám, de közben kiderült, hogy a tartalék versenyző, aki helyettem indult volna, nem tudja a közös gyakorlatot, tehát az ő szerepeltetése még sem lehet jó megoldás. Hamar levették rólam a gipszet, aztán irány a szerek. A hatvan kilómmal végig kellett mennem a szereken. A kéziszerrel nem volt problémám, a csapattal: Bodó Andreával, Keleti Ágival, Korondi Margittal, Köteles Erzsivel és Tass Olgával végül megnyertük a versenyt, olimpiai bajnokok lettünk!”
A történettel kapcsolatban Szabó Bence is elővett egy témát, mégpedig a néhány nappal ezelőtt szintén 80. születésnapját ünneplő Pézsa Tiborral kapcsolatban, aki úgy lett ötkarikás bajnok, hogy egyik válogatottbeli vívótársa helyett az utolsó pillanatban, tartalékból lépett elő olimpiai résztvevőnek.
Kertész Alice a jelenkor tornászairól is beszélt. A női tornáról azt mondta, a gerendán még csak-csak előfordul, de a többi szerről eltüntek a nőies mozgások, a legtöbben ugyanazokat a kötelező elemeket mutatják be, ezért számára már-már unalmasnak tünnek a versenyek, így nem is igen ismeri a sportolókat.
Az olimpiai bajnok Berki Krisztiánról ugyanakkor nagyon elismerően nyilatkozott. “Krisztián amellett, hogy kiváló, elegáns tornász, egy nagyon jó ember, igazi sportember. Hatalmas egyéniség, aki képes olimpiát nyerni. Egy nagy győzelemhez a tudás mellett más is kell, és ezt Krisztián tudja hozni, ettől tud a többieknél jobb, több lenni, ezt díjazzák a pontozók is. Nagyon sajnálom, hogy Rióról lemarad, megérdemelt volna még egy olimpiát! Kevés olyan lovas van a világon, mint ő.”
Kertész Alice 1935. november 17-én született Budapesten. 1949-ben kezdődő tornász pályafutása a Postásban indult, ’54-ben kezdődő nemzetközi sikerei már a Honvédhoz kötik. A melbourne-i olimpián a kéziszercsapattal aranyérmes lett, összetett csapatban második helyen zárt. Az ’54-es világbajnokságon az olimpiai eredményhez hasonló eredményt ért el, igaz, két esztendővel korábban. Főiskolai vb-ken kétszeres arany-, háromszoros bronzérmes.
A KSI, majd a Vasas edzője, a nyolcvanas évek elején a tornászválogatott szövetségi kapitánya. Hetvennégyben mesteredzői címet kapott.
A hatvanas évek közepén volt a KSI tornaedzője. “Öröm volt a semmiből felépíteni egy eredményes női tornaszakosztályt, együtt dolgozni férfi edzőtársaimmal, felnevelni sok kiváló tornászt és Embert, akik a mai életben is becsülettel megállják a helyüket” – nyilatkozta korábban a zuglói műhellyel kapcsolatban.
A szöuli olimpia évében ment nyugállományba az Eötvös Lóránd Tudományegyetemről, ahol testnevelést oktatott. Később kondícionáló tornafoglalkozásokat tartott.
Férje Zalka András, a Ferencváros labdarúgócsapatának korábbi edzője, TF egykori rektora, aki 1978 és ’84 között irányította a főiskola – ma egyetem – működését. Ahogy Kertész Alice mondja: egykor híres sportvezető párja is jó egészségnek örvend, 84 évesen ugyan már távol tartja magát a közélettől, de “a Magyar-Norvégot előre megjósolta”. “Megviselte a TF atlétikacsarnokát ért tűzvész, hiszen azt még ő hozta létre, akkor épült, amikor még ő volt a rektor.”
A 80 esztendős ünnepelt nyugodt nyugdíjas napjait tölti férjével Szentendrén, a jövőt számukra Bendegúz nevű kisunokájuk jelenti…
Kertész Alice az ünnepség végén tette egy időutazást a MOB-irodában, ahol többek közt Magyar Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok fotójánál is elidőzött, hiszen a Nemzet Sportolójával – korából adódóan – több, évtizedes élmény köti össze a tornaterem világából.
(MOB/Vasvári Ferenc, fotó: MTI/Komlós Tibor, Mikó László)
