Szeged, Veszprém, magyar női kézilabda válogatott. Három, kiemelt jelentőségű esemény, amelyekről a jochapress.hu Kovács László európai mesteredzőtől kért szakvéleményt.
– A Szegeddel kapcsolatosan immár elmondhatjuk, hogy folytatta szokásos hazai bravúrsorozatát. Ezúttal komoly, jó játékkal győzték le egyértelmű fölénnyel a német Bundesliga élcsapatát, a Löwent, amely a hétközi rangadón simán verte az ugyancsak elől csatázó, a BL-ben is érdekelt Flensburgot. Bombac továbbra is tartja kiemelkedő formáját, társai pedig csapatként jól végezték a dolgukat. A döntő momentum elsősorban a kapusok között teljesítmények különbsége volt. Sierra majd Wyszomirski is egyértelműen jobbnak bizonyult a túloldali hálóőrnél, Appelgrennél.”
– A felsoroltak bőven elégséges alapot adtak a Szegednek a rendkívül értékes végeredmény kiharcolásához. De vajon miért nem sikerült ugyanez idegenben a Veszprémnek?
„Érdekes helyzet alakult ki a „zebrák” otthonában, Kielben lejátszott rangadón. A mérkőzés esélyese akár a játékosok névsora, akár a mutatott produkció alapján is egyértelműen a Veszprém volt. Az adott játékoskereteken belül ugyanis a Kielnek sokkal nagyobb hiányt okozott Duvnjak kiesése, mint a veszprémi oldalon Ilic kényszerű távolmaradása. Duvjnakkal ugyanis nem csak egy nagy lövőt, hanem egyben a csapat irányítóját is elvesztették, s ez elsősorban az első 30 perc során nagyon is meglátszott a németek döcögős összjátékán. A védelemből pedig ugyancsak nélkülözniük kellett egyik alapemberüket, a hónapokra kivált Wienceket is. Sokat nyomott a latba, hogy a németek ez alkalommal nem tudták mentrendszerűen helyzetbe hozni kiváló balszélsőjüket, Gensheimert. A csapat másik ásza Du Rietz pedig árnyéka volt korábbi önmagának. Merész edzői húzás volt hosszú sérülést követően az utolsó öt percre bevetni Kleint, aki rontott helyzet után is pályán maradt és két, döntő gólt szerzett.”
– Amit eddig elmondott a tanár úr, már annak is bőven elégnek kellett volna lennie a Veszprém biztos győzelméhez…
„Ez így igaz. Annak ellenére is, hogy a második játékrészben Weinhold sokkal több szerepet kapott a szervezésben és mindjárt veszélyesebbek is lettek Gislasson tanítványai. Ám, ettől még nyert volna a Veszprém. A döntő momentum szerintem Mikler beállítása volt. Roland ugyan kifogott egy büntetőt, de az egész mérkőzés során kiemelkedően védett Alilovicsot mindenképpen vissza kellett volna cserélni vagy közvetlenül a hárított hétméteres után, de legkésőbb egy-két, bekapott gólt követően.”
– A Veszprém tehát elsősorban a rosszul sikerült kapuscsere miatt nem tudta igazolni a papírformát és szenvedett váratlan, egygólos vereséget. A magyar női válogatottnál szerencsére nem voltak ilyen gondok.
„Tunézia fölényes legyőzését követően a nehezebbnek ígérkező feladatot, Szerbia „legyűrését” is megoldotta Németh András együttese. A magyar oldalon bevethető játékosok összessége egyértelműen jobbnak minősíthető, mint Szerbiáé. Ráadásul ezen az estén Tomori Zsuzsa olyan nagy kedvvel és eredményesen játszott, amit a Győr csapatában még nem láttam tőle. Mellette Zácsik Szandra is vezéregyéniségnek bizonyult, a kapuban pedig Kiss Éva és Bíró Blanka egyaránt jól teljesített. Így bizakodva várhatjuk a következő erőpróbákat.”