ayer Szabina egy árnyalattal jobb volt társainál. Fotó: Telesport
Ha azt mondtuk, hogy a dániai női kézilabda-világbajnokság herningi A csoportjának vasárnapi magyar–szerb meccsén szinte a lét és a nemlét volt a tét a magyar válogatott számára, akkor kedden, Montenegró kapcsán inkább lét és jólét között lehetett választani. Még szerencse, mert csapatunk vigasztalan, 9-17-es első félidő után 32-15-es vereséget szenvedett. A dánok elleni, mai találkozóra baljós előjel – de női kézilabdában ennek kicsi a jelentősége.
Megvan a vb első, igazán szaftos botránya: még hétfő délután, a Franciaország–Dél-Korea meccsen, 6-6-os állásnál, egy ázsiai lövést követően videobíró használatát kérték, ám a szabad szemmel is tisztán látható gól helyett kapuskidobást ítéltek, mert az embert helyettesítő gép csak a labda második pattanását játszotta vissza, amikor az valóban a gólvonalon landolt.
A nemzetközi szövetség, az IHF kedden reggel az összes érintettet, az izlandi bíróktól a dán delegátusig mindenkit azonnali hatállyal hazazavart, a videobíró használatát pedig beszüntette. Utóbbi a kapkodás jele – mint ahogyan sokak szerint a bevezetése is az volt. Mert a gól kontra nem gól aránylag egzakt kérdés, de hogy egy betörésnél hetest vagy belemenést kell-e ítélni, azt nem a XXI., hanem a XXII. században is a hús-vér játékvezetőnek kell majd a pillanat tört része alatt eldöntenie.
Visszatérve a mába, azaz a tegnapba, ezért is fogadtuk némi megnyugvással, hogy a Montenegró elleni rangadóra norvég bírókat jelöltek. Egyrészt szakértelmük miatt, másrészt azért, mert a májusi BL-döntőben a Buducsnoszt az ő lányaikat, a Larvik játékosait is úgy aprította, mint a tűzifát – hátha maradt bennük némi emlék. Bennünk bizony maradt. Milena Knezevicsről különösen, hiszen a 2012-es Eb belgrádi elődöntőjében Tomori Zsuzsannát kísérelte meg kivégezni, a 2014. márciusi, podgoricai BL-ütközetben pedig nemtelen egyszerűséggel Görbicz Anitát fejelte le.
A legkeservesebb az egészben, hogy mindez a délszláv taktika, a fegyvertár része, visszalőni mégsem tanácsos. Tomorit kérdeztük, sikerül-e ezt majd megállni, mire így felelt: „Már a szerbek ellen is látszott, hogy ebben a tekintetben higgadtabbak vagyunk, nem reagáltunk a reklamálásaikra, a műsoraikra. Montenegró ellen is ezt kell tennünk, a játékra kell koncentrálnunk, nem szabad felülni annak, ha provokálnak. Persze, ha mondjuk Görbét (Görbicz Anitát – a szerk.) megint szándékosan lefejelnék, akkor azt nem lenne annyira egyszerű rezzenéstelenül tudomásul venni.”
A mieinket aztán, ha valami nem jellemezte, akkor a túlfűtöttség igazán nem. 3-1-es vezetés után mintha hibernált állapotban támadott és védekezett volna a csapat, ráadásul beállósaink ellen négy kontrát fújtak. Németh András már az első félidőben kétszer kényszerült időt kérni, de olykor úgy éreztük, inkább kegyelemért kellene folyamodnunk, mert 9-17-tel kezdődött a szünet.
A folytatás nem hozott érdemi változást. Gyömöszölős akciók végén lányaink el-elajándékozták a labdát, relatíve jobb esetben rojtosra lőtték középmagas, középre tartó próbálkozásaikkal Barjaktarovics kapust. A már Raicsevicsként szereplő Knezevics sajnos bizonyította, hogy a kézilabdához legalább annyira ért, mint a pankrációhoz, és ezúttal csak előbbiben tündökölt. Ne is hosszabbítsuk, 32-15-ös verés lett a vége, amit Németh András szövetségi kapitány így kommentált: „Öt perc után megfogtuk egymás kezét, és lerántottuk magunkat a mélybe. Semmi sem működött, innen nagyon nehéz lesz felállni.”
Ma a házigazda dánok ellen annyit kellene javulni, amennyit vasárnapról keddre romlott a csapat. Egyetlen pozitívumként olyan hamar elment a tegnapi meccs, hogy ami máskor a hajrá időszaka, azt most kulcsembereink már a kispadon tölthették.
(magyaridok.hu / Ballai Attila)
