Bár kezdetben elveszettnek érezte magát a 17 éves Molnár Flóra a netánjai felnőtt rövid pályás úszó Európa-bajnokságon, a végére beilleszkedett a csodált nagyon közé. A hosszú távok utálatáról és a sprintműfaj neki kedves elemeiről is beszél a Délzalai Vízmű versenyzője.
reb • Bő esztendeje azzal hívta fel magára a figyelmet az akkor 16 esztendős Molnár Flóra, hogy az országos bajnokság 50 m-es gyorsúszó számában megelőzte Hosszú Katinkát, így megszerezte élete első felnőttbajnoki címét.
A „viszonyuk” sokkal közelebbivé vált, hiszen az „Iron Lady”-nek nevezett klasszis is segített abban a felnőtt-világversenyen még tapasztalatlan Flórának abban, hogy megtalálja a helyét a jelenkor sztárjai közé tartozó magyar kiválóságok társaságában. A Délzalai Vízmű SE úszója 100 m gyorson a 14. helyen végzett, amiért mindenki elismerte.
Molnár Flóra Hosszú Katinkával és Gyurta Dániellel – illusztris társaságban
„Katka külön gratulált, hogy milyen jó időt úsztam, és akkor délután, a középdöntőben majd jöhet az ötvenhármas idő meg a finálé – kezdi Molnár. – Nagyon közvetlen volt ő is, akárcsak mindenki más. Pedig kezdetben azt éreztem, hogy én még nem tartozom ide, elveszett voltam. Talán túlságosan is felnéztem rájuk, aztán meglepett, hogy egyenrangúként kezelnek. Beszélgettek, hülyéskedtek velem a nagyok, például Gyurta Dani vagy Katka vagy Verrasztó Dávid, egyre inkább egynek éreztem magam közülük.”
Noha a minden idők legsikeresebb rövid pályás Eb-szereplését és tizenegy aranyérmet hozó kontinensviadal magyar eredményeihez képest eltörpül Flóráé, azért neki nagy siker 100 méteren tempózott remek idő: majdnem egy másodpercet javított legjobbján, amely immár 53,91. Szívének kedves távján, 50 m gyorson nem jött ki a lépés, ahogyan mondja, nem érezte a vizet (25,21-gyel a 34. helyen zárt). Ennek ellenére persze elégedetten tért haza.
„Csodálatos volt látni például Lacikát (Cseh László – A szerk.). Harminc éves, és mégis a legjobb, mindenkit megelőzött, egyszerűen fantasztikus, de ugyanezt elmondhatom a többiekről is.”
A felvetésre, miszerint egyszer lehetne egy a most még csodáltak közül, nevetve reagál: „nem volna rossz, bár még nem gondolok erre”.
Micsoda idő!?
Arra viszont annál inkább, hogy 50 m gyorson megússza az olimpiai A szintet, amelytől jelenleg két tizedre van. Már a jövő héten, a győri versenyen lesz alkalma: ha sikerülne, közel kerülne hozzá a riói olimpia, hiszen a sprinttávon nem sokan brillíroznak itthon (az ötkarikás játékokon pedig egy országból ketten indulhatnak számonként).
Nem véletlenül, hiszen a legtöbb magyar edző, így a versenyzőik is úgy gondolják, hogy túlságosan rizikós az 50 vagy a 100 méteres szám: rossz rajt, lecsúszott láb miatt évek munkája úszhat el. „Engem aztán kapacitálhatott volna bárki a hosszabb távokra, olyan gyenge az állóképességem, hogy biztosan nem menne.” Pörgős csajnak tartja magát, az edzésen sem hosszú kilométereseket úszik, néha csak két-három ezer méter a penzum.
Szerencsére, a mesterével, Polgár Sándorral nagyon egymásra találtak: a szakember tudja, hogy szelíd szóval sokkal jobban ki tudja hozni tanítványából a maximumot, mintha a parton mozgóktól nem szokatlan módon kiabálva próbálná ugyanezt.
A közös munka pedig a már említett A szinttel érhetné el eddig csúcsát.
