Obama elnök a könnyeit törölgette, amikor a fegyverviselés szigorítását bejelentve felidézte a Sandy Hook-i általános iskolában történt lövöldözés gyermekáldozatait. Az elnök érzelmessége még politikai ellenfeleit, köztük Donald Trumpot is meghatotta. De nem Barack Obama az egyetlen amerikai elnök, aki elsírta magát. Sírni nem ciki, még elnökként sem!
Gerald Ford már jóval a Fehér Házból történt távozása után, 2000-ben, a republikánusok országos konvencióján, Philadelphiában engedett szabad folyást a könnyeinek, amikor a mellette ülő feleségét, Betty Fordot méltatta az egyik felszólaló politikus. Betty Ford korábban alkoholizmussal küszködött, s ezért (az ő nevét viselő) rehabilitációs klinikát is létrehozott.
Richard Nixon szenátorként fakadt sírva, 1952-ben, amikor találkozott Dwight Eisenhower elnökjelölt-aspiránssal, aki segített neki egy választási kampánypénz körüli bonyodalom megoldásában. George Herbert Bush elnök 1999-ben, a déli baptisták országos konvencióján elmondott beszédében könnyes szemmel emlékezett az Öböl-háborúban Irak elleni légitámadásokat megelőző napok feszültségeire, majd 2009-ben könnyekkel a szemében mesélte el, hogy öt elnök is felhívta a feleségét telefonon, amikor megtudták, hogy szívműtétje volt.
Bill Clinton 1994 augusztusában hatódott meg könnyekig, amikor az egészségügyi reform tervezetének különbusszal érkező támogatóit fogadta. A támogatók egyike, John Cox ugyanis arról beszélt neki, hogy a feleségét egy héttel korábban veszítette el: a gyomorrákban elhunyt asszony nem tudott időben orvoshoz menni, mert új munkahelyén a férje nem kapott betegbiztosítást. Halálos ágyán Janette Cox megígértette a férjével, hogy tovább küzd majd a megfizethető, mindenki számára elérhető betegbiztosításért.
George W. Bush szemét pedig 2001-ben futották el a könnyek, amikor a Fehér Házban kitüntetést nyújtott át Jason Dunham tengerészgyalogosnak.
