Palancsa Zoltán szövetségi edző szerint a curling hazai helyzete össze sem hasonlítható olyan riválisok körülményeivel, amelyekkel szinte egy szinten állunk. Az eddigi eredmények nem hozták meg az áttörést, de majd talán az olimpiai érem. Az ma már nem az álmok világában lebeg.
Nagy-Pál Tamás • Magyar junior-curlingválogatott még soha nem jutott el az elit világbajnokságára. Azaz történelmet írtak a magyar lányok Finnországban, amikor a B csoportos vb-n bronzérmet szereztek, és kvalifikálták magukat a márciusi, törökországi „nagy” vb-re. Nem ez volt az első komoly siker, hiszen az elmúlt két évben a Palancsa Dorottya, Kiss Zsolt alkotta vegyes páros duplázott a felnőtt-világbajnokságon.
A 20 éves Palancsa Dorottya (a kővel) már kétszeres vb-aranyérmes vegyes párosban
A sikerekben két közös pont van: a felkészítő edző Palancsa Zoltán, illetve lánya, a 20 éves Dorottya, aki a vegyes párosnak és a juniorcsapatnak is alapembere. Bár a család az elmúlt időszakban halmozza a sikereket, a szakember a vb után nem volt maradéktalanul elégedett. Persze, örült a feljutásnak, ugyanakkor fájlalta, hogy a kettős az elődöntőben apró, mégis sorsdöntő hibákat követett el a japánok ellen, így nem volt esélye harcba szállni az áhított célért, az aranyéremért.
Az eredmény így is rendkívüli, hiszen összesen 21 válogatott vett részt a finnországi tornán, a közvetlen világelit pedig mindössze tíz csapatot számlál. A szakember szerint ennek ellenére sem várható, hogy a gyerekek mostantól megrohamozzák őket. „Valamennyi siker után vártuk a robbanást, de nem nőtt meg jelentősen az utánpótlásbázisunk. Igaz, néhányan felkapták a fejüket, és már több szponzor áll szóba velünk. A vegyes páros felkészülését az olimpiai kvalifikációs vébére például már komoly cég támogatja. Minden kapu azért még így sem nyílt meg előttünk.”
Így aztán a körülmények össze sem hasonlíthatók azokkal, amelyek az ötkarikás részvételre hozzánk hasonló esélyekkel pályázó, illetve az A csoportos junior-vb mezőnyét alkotó országokban tapasztalhatók. „Kanadát most hagyjuk is – folytatja az edző. – Ott nemzeti sport a curling, teljesen más kategória. Több értelme van talán, ha Skóciával vagy Svédországgal vetjük össze a hazai viszonyokat. Mindkét országban húsz körül van a juniorcsapatok száma, nálunk nemenként három. Ez azért messze nem ugyanaz a merítési lehetőség. De ott vannak az oroszok, a B csoportos vébé győztesei is: ők a mieinkkel nagyjából azonos játékerőt képviselnek, csakhogy sportiskolába járnak, ahol napi két-három edzésen vesznek részt. Nekünk hetente van ugyanannyi lehetőségünk.”
Nem beszélve az infrastruktúráról: hazánkban egyetlen curlingpálya létezik, a Kamaraerdőben. „Skóciában tíz felett van a csarnokok számra, a legkisebb is ötpályás, míg a miénkben csak kettő található. A felnőtt Eb-t például bevásárlóközpontban rendezik, ahol tucatnyi pálya lesz egymás mellett. Finnország sincs eleresztve létesítményekkel, ugyanakkor hokicsarnokokat használnak a sportág céljaira. Itthon ez nem megoldható.”
Pályából tehát egy van, curlingszakosztály azonban tíz is működik hazánkban. Az UTE, az FTC és a Vasas hazai mércével mérve tömegbázissal büszkélkedhet, Palancsa szerint mind megérdemelne egy-egy önálló csarnokot. Három létesítmény máris elegendő jégfelületet nyújthatna ahhoz, hogy komoly fejlődésnek indulhasson a sportág. „Természetesen a MOB támogatási keretéből mi is részesülünk, illetve kaptunk már felzárkóztatási hozzájárulást is. Ám ezek az összegek még a válogatottak éves költségvetését sem fedezik. A juniorvébé költségeit így csak az esélyesebbnek tartott leánycsapat esetében tudta fedezni a szövetség, a fiúk szüleinek a zsebükbe kellett nyúlniuk.”
Mindezt figyelembe véve még nagyobb fegyvertény: bár „csak” a vegyes párosban is, de nagyon jók az esélyek arra, hogy a magyarok eljussanak a 2018-as pjöngcsangi téli olimpiára. Palancsa Zoltán is rendkívül bizakodó. „Áprilisban lesz az első kvalifikáció, jövőre a második, ugyanis két vébé eredménye után alakul ki, hogy melyik hét páros csatlakozhat a házigazda Dél-Korea duójához. A sanszaink jók, sőt nagyon jók. Elkiabálni semmit nem szeretnék, de még az olimpiai érem megszerzését is reális célnak tartom. Mégiscsak vébécímvédők vagyunk. Mi több, miután a sportági világelit már csak karnyújtásnyira van tőlünk, a 2022-es játékokon akár csapatban is a mezőnyben lehetünk. Főleg a lányokban reménykedhetünk, mert olyan generáció van felnövőben , amelynek hat-hét tagjában is komoly potenciál rejlik. A sportág sajátossága, hogy a csúcsra harminc évesen lehet felérni. Szóval, nem vagyunk lekésve semmiről.”
A bizakodást tovább táplálhatja, hogy az eddigi eredmények a régóta várt áttörés nélkül születtek meg. De Palancsa szerint egy, a vegyes párosban szerzett olimpiai érem már elhozná a remélt robbanást is…
