Véletlenül csöppent a karate világába Boussebaa Aicha, de már el sem tudja képzelni nélküle az életét. A MOL ÚJ Európa Alapítvány által támogatott 17 éves sportoló a még meglehetősen távolinak tetsző visszavonulása után sem szakadna el szeretett sportágától.
Lakner Gábor • Boussebaa Aicha édesanyja maga sem gondolta, hogy mekkora hatással lesz lánya életére, amikor egyszer késve érkezett érte az iskolába. A karateedzésről kiszűrődő zajok a tornaterembe vonzották a várakozó kislányt, akinek – mire az anyukája megjött – már el is dőlt a sorsa. Ám Aicha életében nem csak emiatt játszik központi szerepet az anyukája, aki algériai férjétől elválva egyedül neveli őt és három testvérét.
„Nagyon sokat köszönhetek a karaténak, a szüleim válása utáni nehéz időszakon a sportolás segített át. Megnyugtatnak az edzések, sokkal jobban érzem magam, miután kilépek a terem ajtaján. Számomra a karate a gyógyszer minden bajra.”
A sikerek gyorsan jöttek, kadet világ- és Európa-bajnokságot nyert, és a világranglistát is vezette. Tavaly versenyzett először a juniorok között, s bizony hozzá kellett szoknia a korosztályhoz.
Boussebaa Aicha annyi jót kapott a mesterétől, hogy később ő is edző szeretne lenni
„Kadetként jóval egyszerűbb dolgom volt, hiszen ismertük egymást az ellenfelekkel, a juniorok között pedig más súlycsoportban más riválisokkal találkoztam. Kerestük, melyik lenne az ideális súlycsoport, de nem találtuk meg. A novemberi dzsakartai világbajnokság azzal együtt jól sikerült, az ötödik helyen zártam.”
A riválisok az elődöntőig pontot sem tudtak szerezni Aicha ellen, ott azonban indonéz ellenfele előnybe került. Az utolsó másodpercek specialistája – annak idején a hajrában fordította meg a kadetvébé döntőjét is – közvetlenül a mérkőzés vége előtt kiegyenlített, de bírói döntéssel a hazai sportoló jutott a fináléba.
„Ott megtört bennem valami, nagyon szomorú voltam, így a bronzmérkőzésre nem is tudtam összeszedni magamat. Sokat tanultam a világbajnokságból, rájöttem arra is, hogy nem feltétlenül éremért küzdök, hanem azért, hogy kihozzam magamból a maximumot.”
A februári Eb-n az a bizonyos maximum nem jött ki, így a hetedik hely némiképp csalódást jelentett az Arachi Sportklub versenyzőjének.
„Az Eb-n szerintem nehezebb érmet nyerni, mint a vébén, mert az európai női karate erősebb. A bírói döntésekkel nincs szerencsém, a későbbi győztes úgy lett jobb nálam a második körben. A vigaszágon pedig kikaptam attól a horvát lánytól, akit két hete megvertem… Hát, nem tudtam örülni a hetedik helynek.”
Mivel az idén az Európa-bajnokság volt az egyetlen világverseny, Aicha ki is öregedett a juniorok közül, és jövőre már az U21-esek között indul.
„Sok versenyen kell indulnom, hogy tapasztalatot gyűjtsek, amihez nagy segítség a MOL Új Európa Alapítvány támogatása.”
Aicha nagy szeretettel beszél edzőjéről, Szinák Attiláról, akivel három éve dolgozik közösen. Mint mondja, mindig számíthatnak egymásra, edzőként, is emberként is felnéz rá: mintha az apukája lenne.
„Annyit kaptam az edzőmtől és a karatétól, hogy ha egyszer visszavonulok, én is tréner szeretnék lenni, hogy továbbadhassam a tapasztalataimat. A másik tervem, hogy alapítványt hozok létre, amellyel azoknak a gyerekeknek a sportolását segíteném, akiknek egyébként nem lenne pénzük rá. Persze, az még messze van, szeretnék minél tovább versenyezni, és minél jobb eredményeket elérni. Nagyon várom már a döntést arról, felveszik-e a karatét az olimpia programjába. Kiskori álmom volt, hogy egyszer nekem szól a Himnusz az olimpián…”
