Ma ünnepli a hatvanadik születésnapját Esterházy Márton, korábbi 29-szeres válogatott csatár, akinél az első „Mezey-korszakban” senki sem lőtt több gólt a nemzeti tizenegyben.
Esterházy Márton 1956. április 9-én született Budapesten. A KSI-ben kezdte a futballt 1966-ban, 1972-ig játszott a sportiskolásoknál. Utána leállt, az okokról ezt mondta: „Két évig még a labdarúgópálya felé sem néztem. Akkor a sok utazás – lakásomtól a pályáig – nagyon kifárasztott. Nem csinálom tovább – határoztam el. Ma már tudom, hogy ez nagy könnyelműség volt. Az a két év sokat jelentett.” Érettségi után, 1974-ben a Csillaghegyi Munkás Torna Egyletben játszott újra, a BLSZ I-ben együtt rohamozta az ellenfelek kapuját Péter bátyjával, a később Kossuth-díjat kapó íróval. A CSMTE-től 1975 nyarán a III. kerületi TTVE-hez került. Az óbudaiaknál valósággal gyártotta a gólokat, tíz mérkőzésen huszonegyet. Több élvonalbeli klub is hívta, ám ő Mészöly Kálmánnak mondott igent, és a Budafoki MTE támadója lett. Előtte azonban ki kellett hagynia fél évet, miután a kerületiek nem adták ki. A piros-feketék együttesében sem tétlenkedett, gólkirályi címet szerzett az NB II-ben.
1977 nyarán nagy örömmel igazolt a Ferencvároshoz. Az 1978–1979-es bajnokságban ezüstérmet szerzett a zöld-fehérekkel. Abban a szezonban az FTC elhódította a Magyar Népköztársasági Kupát, de a Pécsi MSC elleni döntőben (4-2) nem jutott szóhoz. (A IX. kerületi korszaka nem sikerült túlontúl fényesen, mindössze 21 meccsen kapott lehetőséget, a csupán két gólt szerzett.) 1979 nyarán az újságból tudta meg, hogy elküldték a Ferencvárostól. A következő fél évadot a Vasas Izzóban töltötte. 1980. januárban „bevonult” a Bp. Honvédhoz. A kispestiekkel 1980 és 1985 között háromszor lett bajnok (1979–1980, 1983–1984, 1984–1985), egyszer bronzérmes (1982–1983). 1983-ban csapata 120 perces kupadöntőt vesztett az Újpesti Dózsa ellen (2-3), Esterházy a fináléban nem szerepelt. A Budapesti Honvéd szerelésében 152 bajnokin 62 gólt ért el.
1984-ben az AEK Athén szerződtette. Három évig (54 meccsen 11 góllal) szolgálta a sárga-feketéket, aztán 1987-ben átment a városi riválishoz, a Panathinaikoszhoz. Újra zöld-fehérben száguldozhatott tehát, de csak egy évig, mert 1988-ban lila-fehérbe öltöztette a Casino Salzburg. Nem sokáig erősítette az idényt a második vonalban kezdő gárdát, országot váltott. Svájcban folytatta, a genfi CS Chênois (19891991), majd az FC Bulle (1991–1992) alakulatában. 1992-ben (három mérkőzés erejéig) a Bagi SE-hez ment, majd egy kis tiroli klubban (SC Weissenbach) fejezte be aktív labdarúgó-pályafutását 1993-ban.
1980. május 31. és 1988. május 17. között huszonkilencszer húzta magára az A-válogatott szerelését, s tizenegy találatot ért el. (Valamennyit Mezey György első szövetségi kapitánysága alatt jegyezte.) Mi több, a válogatott eddigi utolsó sikerkorszakaként jegyzett első Mezey-érában senki sem szerzett nála több gólt. Az 1986-os mexikói világbajnokság mindhárom magyar érdekeltségű meccsét végigjátszotta, Kanada ellen gólt rúgott, így elmondhatja magáról, hogy gólszerző volt a magyar A-válogatott eddigi utolsó világbajnoki mérkőzésén. A legemlékezetesebb találatát 1986. március 16-án, a brazilok elleni 3-0-s mérkőzésen lőtte a Népstadionban.
Visszavonulása után sportszergyártó és sportszerforgalmazó céget működtetett egykori csapattársaival, Nagy Antallal és Sallai Sándorral (NES). Egy időben a Megasport-Média Kft. ügyvezető igazgatója, az UFA magyarországi képviselője volt. Tevékenykedett a Magyar Futsal Bizottság vezetőjeként is, 2007-től az UEFA ellenőreként járja az európai stadionokat. Isten éltesse Esterházy Mártont!
