Retro
2016. augusztus 22. hétfő, 12:03
A címben említett vezetéknévről az autósportok kedvelőinek elsőként az 1979-es világbajnok, Jody Scheckter jut eszébe, ám ezen a napon született bátyja, Ian is megpróbálkozott az F1-gyel, még ha pályafutása jóval mostohábban alakult is.
Az 1947-es születésű Ian Scheckter két és fél évvel idősebb testvérénél, ám mégis neki volt hosszabb és nehezebb útja az autóversenyzés élvonaláig, így már a kezdetektől fogva rá tekintettek a „másik” Scheckterként, aki végül nem is tudta hosszabban megvetni a lábát a királykategóriában. Jody egy lépéssel előtte érkezett meg az F1-be, és 1974-ben már teljes szezonra kapott szerződést a Tyrrellnél, amikor az addig hazájában, Dél-Afrikában versenyző Ian az ottani Formula Ford „Sunshine Series” megnyerését követően jutalmul európai versenylehetőségeket kapott.
Ian Scheckter F1-es debütálását 1974-ben, hazája nagydíján ejtette meg egy privát Lotusszal, és a következő két évben is rajthoz állt Kyalamiban, ezeket az ideiglenes beugrásokat két williamses lehetőséggel fűszerezve meg 1975-ben, amikor Frank Williams lehetőséget adott neki első csapatában az azévi Svéd és Holland Nagydíjakon.
1977-re sikerült elegendő támogatást összegyűjtenie ahhoz, hogy teljes szezonra ülést szerezzen magának, a Rothmans szponzori pénzeit ugyanis a nehéz helyzetben lévő March örömmel elfogadta. A csapat a nagyobb bevételek érdekében több versenyzővel is szerződést kötött arra az évre, akiket felváltva versenyeztettek Scheckter mellett, de egyikük sem tudott megváltást, sőt, még pontszerzést se hozni számukra, amiben az elavult technikának, később pedig a túlságosan merész fejlesztési terveknek volt nagy szerepe.
Scheckter a szezonzárón, a Fujiban rendezett Japán Nagydíjon már rajthoz sem tudott állni, azon prózai okból, merthogy be sem engedték őt az országba. A japán hatóságok ugyanis nem tartották elfogadhatónak, hogy csupán turistavízummal próbált belépni államukba egy dél-afrikai polgár, akiket az apartheid rezsim miatt azokban az időkben különösen nem szívleltek.
Miközben testvére, Jody a győzelmei révén már ünnepelt pilótájává vált a mezőnynek, Ian az 1977-es szezon után többé nem állt rajthoz az F1-ben, így mindössze 18 nagydíjrajtból állt ponttalan pályafutása. A versenyzéssel ezt követően sem hagyott fel, de már csak hazája bajnokságaira koncentrált a következő évtizedben. Legnagyobb tragédiája azonban még itt leselkedett rá: az 1989-ben Killarney-ben zajló V8 Championship futamán autója első felfüggesztésének meghibásodása után nekiütközött riválisának, Hannes Groblernek, a két autó pedig a komoly biztonsági hiányosságokkal rendelkező pályán átszakította a bokszutca falát és az ott ténykedő csapatszemélyzet közé csapódott, két ember életét kioltva.
A pilóták ugyan épségben szálltak ki a lángoló autókból, Ian Scheckter azonban a történtek után már soha többé nem versenyzett.
