Retro
2016. augusztus 25. csütörtök, 20:40
Szerző: Bognár Viktor; Fotó: DPPI
Az 1996-ban ezen a napon rendezett Belga Nagydíj váratlan végeredményt hozott, és még eső sem kellett hozzá. Egy nagy Verstappen-baleset, egy kommunikációs hiba és egy a szokottnál vérmesebb Ferrari viszont igen.
A szezon domináns autójának a Williams számított 1996-ban, hiszen a belga forduló előtt Damon Hill és az újonc Jacques Villeneuve kivételével csak Olivier Panis és Michael Schumacher tudtak diadalmaskodni egy-egy kaotikus esőfutamon. Ezen a hétvégén Spában azonban csak az időmérő közepén érkezett meg az eső, addigra pedig a két Williams el is orozta az újabb első rajtsoros indulást – ahonnan már a száraznak ígérkező futam is sima ügynek tűnt.
Ám mint másnap kiderült, a pénteken még nagyot bukó Schumachernek ehhez még bőven volt hozzáfűznivalója, a Ferrarit ugyanis a versenyre mintha kicserélték volna: nyoma sem volt az egész szezonban a Williamshez mért lemaradásuknak, így az időmérőn jegyzett 1,2 másodperces körönkénti hátrányuknak sem.
Schumacher kapta el a legjobban a rajtot az élmezőnyben, és Hillt átugorva feljött a második helyre, majd pedig Villeneuve-öt sem hagyta meglógni, és noha úgy tűnt, hogy a Ferrari gyorsabban is tudna haladni, előzésre nem volt képes a kétszeres bajnok.
A futam képe a 12. körben változott meg, amikor Jos Verstappen nagy balesetet szenvedett – és úszott meg sértetlenül – Arrows Foorworkjével, aminek láttán a versenyirányítás azonnal a pályára küldte a biztonsági autót. A két bokszkiállást tervezők számára egyértelmű volt, hogy ez a legjobb pillanat a kerékcsere és a tankolás elvégzésére, és Schumacher ennek eleget téve azonnal be is viharzott a bokszba. A Williamsek azonban elszalasztották ezt a lehetőséget, ami sorsdöntő hibának bizonyult. Villeneuve-nek ugyan szólt a csapata, hogy várják őt, de a kanadai nem értette tisztán a rádiós üzenetet, ezért nem kockáztatva a pályán maradt. A mögötte érkező Hill ugyan kikanyarodott volna a bokszutca felé, őt viszont a mérnöke beszélte le erről az utolsó pillanatban, az ő felszerelését ugyanis még nem készítették el a szerelők.
A Williams ezen értékes közjátéka bőven elég volt Schumachernek arra, hogy a harmadik helyre álljon az egy kiállásra játszó McLarenek mögött, majd amikor Hakkinen és Coulthard is eltűnt a bokszutca fala mögött, a német már az élen találta magát. Innen már a második kiállást is könnyedén vette, Villeneuve-öt pedig sikerült magáról leszakítania annyira, hogy ne kelljen folyamatosan a visszapillantóba tekintgetnie.
Pontosan öt évvel azt követően tehát, hogy Michael Schumacher Spában bemutatkozott a Formula-1-ben, egy újabb győzelemmel is tudta bővíteni a belga pályához fűződő számos kellemes emlékének listáját. És még sehol sem volt a vége.
