(fotó: Magyar Hírlap / Kövesdi Andrea)
Ma ünnepli 65. születésnapját Tóth József, a két világbajnokságon is szerepelt, 56-szoros válogatott hátvéd.
Tóth József 1951. december 2-án született Mosonmagyaróváron. Első egyesülete a megyei I. osztályú Mosonmagyaróvári Vasas volt, 1970-ben igazolta át a Pécsi Dózsa. A baranyai liláknál a klubtörténet legkiemelkedőbb nemzetközi sikerének részese lehetett, 1970. november 3-án 2:0-ra legyőzték, majd büntetőkkel kiütötték az Európai Városok Kupájából (EVK) a Newcastle United „szarkáit”.
Hajdanán így emlékezett vissza a pályakezdésre: „Az iskolában könnyen megtaláltam a posztomat. Gyors voltam és abszolút ballábas. A mi családunkban van egy érdekes vonás: édesanyám és Sándor bátyám balkezes, a két öcsém – Laci, István – és én nem. De valami azért öröklődött vagy rám ragadt, mert egészen kissrác korom óta ballal rúgok. Jobbkezes vagyok és ballábas, van ilyen. Szóval balszélsőt játszottam az iskolában, és később a megyei I. osztályú csapatban is. Ment a foci, 1969-ben meghívtak a megyei ifjúsági válogatottba. Győr-Sopron színeiben Szombathelyen játszottuk a területi döntőt, Salgótarjánban az országost. Tulajdonképpen itt fordult meg az életem: Machos Ferenc, az ifjúsági válogatott akkori edzője meghívott az Olimpiai Reménységek Tornájára készülődő ifiválogatott keretébe, dr. Czibulka Mihály pedig – aki a Pécsi Dózsának keresett fiatalokat – megkérdezte, volna-e kedvem Pécsett játszani.”
Volt… Egyébként akkor még többnyire csatárt, ritkábban középpályást játszott, csak később került a hátvédsorba. „Kényszerhelyzet volt, Kincses Nándi visszavonult, öccse, Viktor átment a jobb oldalra. Edzőm, dr. Dunai János azt mondta, próbáljam meg balhátvédben…” – mesélte erről. Nem tetszett neki, de balhátvédként hamarosan nagyválogatott lett. Közben változás történt a pályafutásában, hisz 1975-ben Pécsről átigazolt az Újpesti Dózsába, ahol 1984-ig játszott. 263 mérkőzésen lépett pályára, és három gólt szerzett. 1984 és 1986 között 56 bajnokin az MTK-VM együttesét erősítette. Miután a kék-fehérek már nem marasztalták, az egykoron ugyancsak újpesti Kolár Endre hívására-segítségével Finnországba, Närpes városába, az IF Krafthoz igazolt.
Az Újpesti Dózsával kétszer nyert bajnoki aranyat (1977–1978, 1978–1979), kétszer ezüstöt (1977–1978, 1979–1980), egyszer bronzot (1975–1976), valamint kétszer Magyar Népköztársasági Kupát (1982, 1983). Az 1983-as finálé után (3-2 született a Bp. Honvéd ellen) ő vehette át az ezüsttrófeát a Népstadionban Sós Károlytól. A nemzeti tizenegyben 1974. november 10-én debütált, 1983. június 1-jéig összesen 56-szor játszott. Egyetlen gólját a válogatott mezében a második világbajnokságán (1982 – Spanyolország) szerezte, 1982. június 10-én Salvador hálóját vette be Elchében (10-1). Az 1978-as vébén a magyar együttes mindhárom csoportmeccsét végigjátszotta. A válogattunk históriájában a legtöbbször ő szerepelt balhátvédként, utána a sorban az 52 fellépésével Lantos Mihály, az Aranycsapat legendás védője következik.
Harmincnégy évesen, Finnországban csaphatott fel először légiósnak, holott korábban, hét-nyolc éven keresztül több jó ajánlata is volt. 1983-ban a megsérült Johnny Metgod utódát kereső Real Madridé volt a legpazarabb, de a spanyolok 110 ezer dolláros ajánlatával szemben a Dózsa 160 ezret akart. Kérőnek jelentkezett az FC Bruges, a Lille Olympique és 1995-ben a végül Tulipán Mihályt szerződtető török Bursaspor is, de Tóth nem kapott engedélyt. Ahogyan fogalmazott: „Nem voltam jóban Csáki Sándorral”.
A finnekhez mehetett. 1997-ig, 45 éves koráig futballozott a svéd nyelvű város sárga-kék alakulatában, főleg a harmadik osztályban, de belekóstolva a második vonalba is. A kinti kalanddal párhuzamosan, az ottani szünetekben az Erzsébeti SMTK, a Budakalász, a Hernád és a Leányfalu és utoljára a Váci Reménység játékosa is volt, néhol és időszakonként játékosedzőként is. 1997-től egy esztendeig a Dorog felnőtt- és utánpótlás-együtteseinek volt a trénere. Edzőként dolgozott az Újpest korosztályos csapatainál is. Az évek alatt ingázott Magyarország és Finnország között, néhány esztendővel ezelőtt a családjával visszaköltözött Északra, mindmáig fenntartja a kinti házát, a fia családja ott él. Az egykori válogatott hátvéd még 2012-ben is igazolt játékos volt kint, az ottani futballpiramis alján lévő, teljesen amatőr Pjelax együttesében.
