„Kétszer is jó és előrelátó döntést hoztam, amikor a szövetségi kapitányi felkérésem után nem köszöntem el a Budapesti Állatkórháztól, és a munkatársaim dicséretes hozzáállásának, no meg a nem kevés helyettesítésnek köszönhetően állatorvosként tovább praktizálhattam. Ez a megállapítás most kétszeresen is igaz, mert ezúttal az események lavina-szerűen követték egymást, mérlegelésre sem idő, sem lehetőség nem volt” – nyilatkozta Dr. Hargitay András a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
Hargitay, úszóberkekben ma is egyszerűen csak „Hares”, harmincöt éve – 25 esztendős pályakezdőként – helyezkedett el a fővárosi kórházban, ahol az óta is folyamatos a munkaviszonya.
„Ezt az alkalmat is megragadva szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nem dohogtak amiatt, hogy ügyeleteket kellett átvállalniuk tőlem, és ha hosszabb ideig távol voltam – mint például az olimpián – akkor feltételek nélkül oldották meg a rám váró feladatokat. Most rajtam a sor, hogy szükség esetén én segítsem ki őket.” – folytatta az ex-kapitány, aki márciusban lesz 61 esztendős.
297 nap öröm és üröm
Első szövetségi kapitányi megbízatását 1985 januárjában kapta, 1988-ban, a szöuli olimpia után mondott le Egy olyan nyári játékokat követően, ahol a 11 magyar arany közül négyet az úszók szereztek meg: Darnyi Tamás kettőt, Egerszegi Krisztina és Szabó József pedig egyet-egyet. Tavaly áprilisban– Kiss László leváltását követően – néhány héttel a londoni Európa-bajnokság előtt vette át a váltóbotot, amelyet idén januárban kellett nem önszántából „leadnia”. Mint ismeretes, a 2016-os ötkarikás versenyeken 8 magyar győzelem született, ebből három jutott az úszóknak: egészen pontosan mind a három Hosszú Katinkának.
„Most csak 297 napig tartott a bizalom, erre pedig annyit tudok mondani, hogy igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Tisztában voltam azzal, hogy mi a felelősségem, és soha nem próbáltam meg a sikereket az edzőktől, az igazi sikerkovácsoktól eltulajdonítani Aztán mégis darázsfészkekbe nyúltam. A helyzetem sokkal nehezebb volt, mint a nyolcvanas években, több feszültséggel, és tabuval. Olykor már az elődöm nevének kimondása is kiverte a biztosítékot, és a galiba még nagyobbra kerekedett volna, ha elismerem, hogy olykor még fel is hívom őt. Én olyan szociokultúrában nevelkedtem fel, ahol ez nem számít eretnekségnek.”
Véleménye szerint a győzelmek örömébe elsősorban azért vegyült jókora adag üröm is, mert Rióban nem sikerült igazán jól megfelelni a magas elvárásoknak. Ami persze nem csupán erre a sportágra igaz megállapítás. Álláspontja az, hogy amennyire az olimpiai időrend látványosan az amerikai úszóknak kedvezett, annyira nem Európa versenyzőinek. A magyar kudarcok okát ugyanakkor szerinte még mindig csak részben sikerült megfejteni.
Kezdőképet változtatott a számítógépén
Az úszással, amely olimpia bronzéremmel, három világbajnoki győzelemmel, 1974-ben pedig világcsúccsal ajándékozta meg, nem tud és nem is kíván szakítani. Nem az utazások hiányoznak majd a legjobban, hanem azok a hosszú beszélgetések, amelyek nem csupán a szakmáról szóltak.
„Mindenről és mindenkivel szívesen beszélgettem, és azt se bántam, ha a diskurzus vitába fordult át. Akárhogyan is veszem, most lezárult egy korszak az életemben, amire úgy reagáltam, hogy a számítógépemen megváltoztattam a háttérképemet. Eddig a Dagály Úszó Aréna díszelgett az „asztalon”, amit most az Univerzum képével váltottam fel. Ez távolról sem a totális elfordulás jele, mégis úgy érzem, hogy képletesen meghúztam egy határvonalat. Jól esett volna egy kis méltatás, de nincs harag bennem, és csak azt tudom kívánni, hogy a magyar úszósport kiválóan vizsgázzon a budapesti világbajnokságon. Aminek már a színhelye, valamint a magyar szurkolók bíztatása is felerősítheti a csapatban a nemzeti öntudatot és a vágyat a legjobb teljesítmény elérésére.” hangsúlyozta Dr. Hargitay András.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)
