A Budapesti Vízilabda Szövetség elnöke elégedetten nyugtázta a Masters vb magyaros eredményeit. A hangulatról, a benyomásokról és szívügyéről: a MAFC-ról is kérdeztük, mely csapattal Kásásék is edzettek a világbajnokáságot megelőzően.
Fotó: vizipolo.hu
– Most lehet igazán lemérni a Senior bajnokság létjogosultságát…
Pázmányi Gábor: Viszonylag sokan tudják, hogy két éve elindítottuk a Budapesti Vízilabda Szövetségben a Senior bajnokságot, nem titkoltan azzal a céllal is, hogy az idősebb magyar csapatoknak, játékosoknak mérkőzésszerű felkészülési lehetőséget biztosítsunk a Masters VB-re. Ezt a küldetését az hiszem maximálisan és tökéletesen betöltötte a bajnokság. Gyanítom, hogy a magyar csapatok összesítésben a legjobb helyet szerezték meg, akár az érmeket, akár a helyezéseket nézzük, bár én ilyen hivatalos táblázatot nem láttam eddig. Már igen régóta szívemen viselem az egész Masters VB-t több okból is. Hihetetlenül nagy dolognak tartom, hogy most ennyi magyar csapat nevezett be és szerzett érmet is. Nem utolsósorban említeném meg, hogy a rendezés és a hangulat is nagyszerű volt, úgyhogy le a kalappal a szervezők, a lebonyolítók és minden résztvevő munkatárs előtt. Minimum hálával tartozunk nekik!
A legtöbb embernek, jó esetben egész életében, egyszer ha adódik egy ilyen lehetőség, nevezetesen az hogy egy ilyen eseménynek így vagy úgy részese lehet, mert ez valóban a Vízilabda sport örömünnepe és fesztiválja volt!
– A színvonalát tekintve, milyennek látta az eseményt?
P.G.: Kásás Zoltán mondta egy riportban, hogy a legalacsonyabb két-három korosztályt Masters-nek nevezni erős túlzás. Abszolút igaza volt! Amikor a csapatommal elkezdtünk a bajnokságot követően, egy kis szünet után, készülni, többször mondtam nekik, hogy kellene edzésre járni, sokat, mert ez nem ”egy öregfiúk torna” lesz, és ez a véleményem ténnyé vált. A 30-as, a 35-ös, sőt, még a 40-es korosztály sem igazán Masters színvonal, annál szerintem sokkal erősebb. Példának okáért az az amerikai csapat, amely megnyerte a +30-as korosztályt, a magyar OB I/B-ben biztosan az élmezőnyben végezne, talán meg is nyerné, tehát ez messze nem egy öregfiúk torna volt. Viszont ennek köszönhetően a mindig szép számú közönség viszonylag jó, színvonalas, hajtós, kemény, férfias, de igen sportszerű mérkőzéseket és szép gólokat láthatott!
– A +30-as korosztályban – ahol végül harmadik lett – szerepelt csapata is, a MAFC, amely együttes kerek számokat is ünnepelhet az idén. Gondolom megvolt így a motiváció is, hogy induljanak a tornán?
P. G.: 120 éves idén a Club és éppen és 100 éve nyert Magyar Bajnokságot az akkori vízilabda csapat. Magyarország messze egyik legrégebben működő egyesülete, de maga a vízilabda szakosztálya is, így bizonyos értelemben a magyar vízilabda sport egyik megalapítója, ugyanis a MAFC a harmadik magyar vízilabda szakosztály volt és az elsők között vett részt magyar bajnokságban. Ma már sajnos nem vagyunk első osztályú szinten, de ”vagyunk” és ez a lényeg!
Így hármas motivációm volt, hogy a csapatommal elinduljunk ezen a Masters VB-n. Az egyik, az hogy itt rendeztük Magyarországon, a másik az, hogy az egyik szívügyem a MAFC, mint csapat, a harmadik pedig, az ami azért kevésbé valósult meg, hogy játszani is szerettem volna (sajnos az edző nem nagyon tett be a meccseken J ). Kicsit pólóztam ugyan én is, de hozzá kell tennem, hogy 65 évesen talán nem a 30-as korosztály az ami az enyém.
Fotó: Bp 2017
– Ha jól tudom, a Millennium is edzett a MAFC-cal a Masters VB-re készülve…
P. G.: Igen! Számomra ez is egy csodás élménye, emléke, marad ennek az időszaknak. Már tavaly lehetett hallani kósza híreket, hogy lehet, hogy összeállnak, elindulnak…! Remélem nem fognak a fiúk élesen tiltakozni ha ezt olvassák, de egyrészt van néhány az ”Igazi Nagy Bajnokok” között akikről talán elmondhatom, hogy baráti viszonyban vagyunk jó néhány éve, másrészt éppen az ő fénykorukban dolgozhattam a Magyar Vízilabda Szövetség főtitkáraként (mi tagadás előtörtek a gyönyörű emlékek, rám tört a nosztalgia), harmadrészt közülük hárman a Budapesti Vízilabda Szövetség elnökségének a tagjai jelenleg is…tehát ”megvolt a kapcsolatunk”! Nos, amikor több női magazinban azt olvastam (soha nem olvasok női magazinokat J ), hogy a ”Kása” kiugrik néha Kaliforniába úszni, mert ott van üres pálya, akkor elővettem egy térképet, felhívtam a Kósz Zolit, és küldtem egy sms-t a Tamásnak is, mert úgy láttam a térképen, hogy a BVSC Szőnyi úti uszodája valamivel közelebb van (különösen a többieknek) és a MAFC csapatával nagyon szívesen látom őket bármikor egészen a VB-ig, közös edzésekre…sőt még labdát is adok nekik ha esetleg nem csak úszni akarnak! Elmondhatom ritka nagy élmény volt nekem is és a játékosaimnak is velük együtt, egy medencében edzeni, na és persze kétkapuztunk is velük. Egy hasonlattal élve olyan érzés volt, mint amikor valakinek van egy igen rendes, megkímélt, jó állapotban lévő 18 éves, 1600-as Toyota Corollája, azt használja, ahhoz szokott, szereti is és akkor egyszer csak beleülhet egy ötezer köbcentis Ford Mustang turbó sportautóba és mehet vele egy kört! J
Mondanom sem kell, ez az egész nagyon nagy megtiszteltetés volt nekünk, és az hogy nekünk is sikerült végül egy igazán értékes bronzérmet szereznünk, az jórészt ennek is köszönhető! Köszönjük nekik!
-Összességében akkor pozitív a mérleg?
P. G.: Mint a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének a tagja is nagyon büszke vagyok erre az eseményre. Az ország hírnevét egyértelműen jelentősen tovább öregbítette, és tényleg én bárkivel beszéltem (különösen a külföldi vendégekkel, régi vízilabdás ismerőseimmel, barátaimmal) mindenki csak áradozott és leginkább csak azt sajnálták, hogy a következő Masters Vb nem itt lesz!
(vizipolo.hu / Sz. B.)
