Molnár Endre. Fotó: Digisport
Akik látták őt védeni, tanúsíthatják: Molnár Endre lábtempója egyedi produkciónak számított. Az olimpiai bajnok vízilabda válogatott kapusa ma 70 éves. A gratulálók között ott volt a jochapress.hu is.
– Véletlenül kerültem a kapuba – mesélte az ünnepelt. – Számos sportág kipróbálása után úszni kezdtem, de az Építőkben volt edzőm, Mészáros Jani bácsi hamar átirányított a pólósokhoz. Kántor Sándor keze alatt 17 évesen már ifi válogatott lettem. 1964 elején Laky Karcsi bácsi pedig meghívott, védjek az olimpiai kerettagoknak.
A Tokiót követő személycseréknél Markovits Kálmán behívta a válogatott keretbe, 1966-ban pedig be is mutatkozhatott a nemzeti együttesben.
– Az utrechti Eb 5. helyét követően a Spartacushoz igazoltam. 1968-ban, Mexikóvárosban hiába nyertünk a szovjetek ellen 8-6-ra, mivel a jugoszlávoktól ugyanilyen arányban kikaptunk.
A hullámzó eredményeket követően 1972-ben, Münchenben már mindenki várta a kiugró sikert.
– Rajki Béla bácsi másfél év után visszavett a keretbe, így ott lehettem a bajor fővárosban. Ott hat győzelem és két döntetlen sem volt elég az aranyéremhez, mert óriási bírói nyomás nehezedett ránk. Béla bácsi az olimpia után le is mondott.
Az új kapitány, Gyarmati Dezső elsősorban Csapó Gábor révén okozott riadalmat az ellenfeleknél.
– Ki voltunk éhezve a sikerre; 1973-ban, Belgrádban végre össze is jött. Világbajnokokként mindent megnyertünk a montreali olimpiáig, ahol az ötkarikás győzelem is sikerült.
Molnár Endrét Gyarmati Dezső rábeszélte, folytassa Moszkváig. Ott viszont a jugoszlávok és a szovjetek ellen egyaránt alulmaradtak.
– Mindent összevetve maximálisan elégedett vagyok a pályafutásommal, amelyet klubszinten 1982-ben fejeztem be! A még jobb eredményekhez másfajta bírói hozzáállás kellett volna.
A gyergyószentmiklósi származású kapus 1992-ben fejezte be edzői pályafutását, majd az üzleti életben is tett egy kört. 2012-ig a szövetség elnökségének tagja volt. Akkori lemondó levelére máig sem kapott választ. Ettől még szereti sportágát és van is véleménye a legjobbakról.
– Érdekel a válogatott sorsa. Vagy a helyszínen vagy a tévé előtt szurkolok nekik, Nem könnyű a helyzetük, hiszen a nagyközönség mindig győzelmet vár a magyar vízilabda válogatottól. Hogy mi lesz Kazanyban? Ebben a gárdában minden lehetőség adott, akár világbajnokok is lehetnek. Minden poszton klasszisaink vannak, igaz, az ellenfelek is hasonló erényekkel rendelkeznek. A szabályváltoztatásoknak nem vagyok a híve, az adott feltételek között kell jól játszani.
Búcsúzóul szó esett arról is, mi volt az ünnepi ebéd?
– Az unokák, a kiskutyák és a kismacskák után következek – viccelődött Molnár. – Komolyra fordítva, nem tudom. Azt hiszem, még mindig tud meglepetést okozni a család az ünnepi vacsorával.
