Csík Jánosról sok mindent el lehet mondani, de azt bizonyosan nem, hogy bőbeszédű ember. Éppen ezért okozott nagy meglepetést, hogy amikor gratulálni akarván 75. születésnapjához és felhívtam őt, alig tudtuk félbeszakítani a maratoni hosszúságú beszélgetést. Mondanivalója persze bőven akadt az orosházi első lépésektől egy sikeres játékos pályafutást követő, edzőként előbb a női, majd a férfi kézilabda válogatottak kapitányi kinevezéséig tartó útról. Érdekes módon most elsősorban a napokban befejeződött női kézilabda világbajnokság eseményeiről tartott hosszas baráti elemzést.
Csík János (fotó:jochapress)
– Mögöttem van vagy 3000-3500 hivatalos mérkőzés, így elmondhatom: van némi tapasztalatom és összehasonlítási alapom is – summázta eddigi pályafutását, amely már elég régen és végérvényesen lezárult. – Ez persze nem jelenti azt, hogy nem figyelek és nincs véleményem. Érdekel a kézilabda és ennek megfelelően nagy kíváncsisággal vártam a spanyolországi női világbajnokságot is.
– Mint szinte mindig, most is az első nyolc közé jutás volt az előzetesen kitűzött cél, amit majdnem el is ért a magyar együttes.
– Én nem elsősorban a számszerűséget nézem, hiszen a 10. hely végül nem sokkal van hátrébb a nyolcadiknál. A mutatott játék a fontos, a helyezés egy bizonyos pontig másodlagos. Van igazsága annak, aki azt mondja: nyerhettünk volna a németek ellen és akkor máris teljesül az, amit elvárt a szövetség vezetése. Szerintem viszont attól, hogy esetleg az első nyolc közé is bekerült volna válogatottunk, még cseppet sem játszott volna jobban, mint amit a 10. helyért felvonultatott.
– Egyértelmű, hogy nem is elsősorban a számszerűséggel van a baja…
– Több oldalról is lehet közelíteni a lényeghez. Szerintem vissza kellene állítani a régebbi rendszert, amikor külön rendezték az A-, a B- és a C-világbajnokságokat. A most látott vb-mezőnyébe ugyanis olyan csapatok is bekerültek, akiknek tudása fényévnyire volt a legjobbakétól. Ugyanez áll a mienkre is, akik csak éppen lemaradtak az első nyolc közül, miközben a játéktudásunk és az előttünk végzetteké (a németeket kivéve) jelentős különbséget mutatott.
– Véleménye szerint mi hiányzott ahhoz, hogy a mieink reálisan bekerülhessenek az áhított nyolcas körbe?
– Más az ifjúsági vagy a junior korosztályokban az élen végezni és egészen más ezt elérni a felnőtteknél. Az élboly tagjainál mindenhol megvoltak azok a 20-21-22 éves játékosok is, akik egy adott napon képesek eldönteni egy-egy mérkőzés végkimenetelét. Meggyőződésem, hogy a klubokban folyó munka minőségének fokozásán keresztül lehet feljebb lépni. Sem azzal nem értek egyet, hogy 12 éves gyerekekkel nyitott védekezést játszatnak az edzőik, sem azzal, hogy a 13-14 éves, ügyesebb gyerekeket már „levadásszák” és viszik a NEKÁ-ba vagy más, kiemelt helyre. A klubokban dolgozó edzőktől kellene megkövetelni az emelt szintű munkát és ott is várni a fejlődést, ahol a tehetségek kinőhetik magukat. Persze igen sok, nem kellően képzett edző dolgozik, akiknél nem az elkötelezettség, a játék szenvedélyes szolgálata a döntő, hanem a jó fizetés.
– Mit látott a világbajnokságon a mieinktől?
– Nagy várakozással, kimondottan örömmel készültem a vb-meccseinkre, miként az új kapitányra, Golovin Vlagyimirra is kíváncsi voltam, aki szerintem jól meccselt, sok döntésével egyet is értettem. Eleinte tetszettek a mieink, ügyes dolgaik voltak, drukkoltam is nekik, ám azután lassan le kellett higgadnom. Az az igazság, hogy reális a végeredmény és ez az élbolytól való lemaradásunk (ahol más szinten játszák a kézilabdát) már hosszú évek óta tart. Márpedig a türelem hangoztatása félek, a következő években sem hozza meg a remélt feljebb lépést.
– Mit tenne másként, ha Ön dönthetne bizonyos kérdésekben?
– Egyes dolgokról sokkal őszintébben beszélnék. Például arról, hogy miért játszik ennyi külföldi a magyar csapatokban, mennyire segíti ez a tendencia, a vendégek miatti erősen korlátozott játéklehetőség a mi tehetségeink fejlődését? Amit pedig visszahoznék a korábbi évtizedek gyakorlatából, az a világversenyeket követően mindig összehívott edzői tanácskozás lenne. Ott minden hazai szakember őszintén elmondhatta a gondolatait, a kétségeit és a javaslatait egyaránt. Ezek a fórumok akkoriban mindig hoztak új és hasznos ötleteket, amelyekből valamennyi részvevő, így a mindenkori kapitány és segítői is profitálhattak.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 73
