Ábrók Zsolt tavaly nyár óta egy személyben vezeti a debreceni futball- és a kézilabdacsapat, továbbá a két utánpótlás-akadémia ügyeit, a klubigazgató több témában is nyilatkozott a Cívishírnek adott interjújában.
Az előző szezonról
– Ahogy mindegyik DVSC-szurkoló, úgy én is hozzászoktam ahhoz, hogy a Loki bajnokságokat nyer és a nemzetközi porondon vitézkedik, de tudomásul kell venni, hogy ez most egy másik világ. A kiesés után mindent újra kellett kezdeni, újra el kellett kezdeni építkezni, amivel egyelőre megfelelően haladunk, hiszen rögtön visszajutott a csapat az NB I-be, most pedig kivívta a bennmaradást.
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok gyenge meccsünk volt, sok mérkőzésben maradt benne sok pont, sokszor kritikán aluli teljesítményt nyújtott a csapat, máskor pedig bravúrgyőzelmekre is képes volt.
A szurkolói lélek pedig olyan, hogy ha megverjük a Ferencvárost és a Videotont, mindenki boldog, majd becsúszik két fájó vereség a Zalaegerszegtől és a Mezőkövesdtől, akkor pedig minden rossz, és mindent ki kell dobni a kukába. Ha nem hullajtunk el sok-sok pontot, előrébb is végezhettünk volna, de valljuk be: az nem lett volna reális, ráadásul indokolatlan hurráoptimizmust szült volna. Voltunk három pontra is a negyedik helytől, a végén három ponttal a kiesővonal fölött végeztünk – borzasztóan nehéz és hektikus bajnoki idényt zártunk, de a bennmaradást kivívtuk, ennyi. Ezt nem kell se túl-, se alulértékelni.
Az akadémiáról
– A személyi és a strukturális változásokat éppen a hatékonyság érdekében léptük meg, de ez egy hosszú folyamat, egyik napról a másikra nem várható változás. Egy generációváltásnak – ami „akadémiai időszámítás” szerint öt év, hiszen 14-től 19 éves korukig tartoznak a DLA kötelékéhez a fiatalok – legalább el kell telnie. Azért ne feledjük, hogy a felnőttcsapatban most is sok saját nevelésű játékosunk van. Magyarországon a Paks után nálunk játszik a legtöbb magyar, a legtöbb „fiatalpercet” pedig mi produkáltuk az NB I-ben. Több ifjú tehetség bontogatja szárnyait Pallagon, ezért is alakítjuk át az NB III-as csapatot. A jövőben az együttes hetven százaléka U18-as, U19-es akadémista lesz.
Sem értelem, sem érdek nem szól amellett, hogy egy profi NB I-es klubnak profi NB III-as fiókcsapata legyen. Csak azok lesznek profik a DVSC II-ben, akik a felnőtt keretből „játszanak vissza”.
Tudjuk, hogy így sokkal nehezebb az NB III-ban bennmaradni, és minden héten háború lesz, de a fiatalok fejlődése fontosabb szempont. Azáltal is szorosabb kapcsolat alakul ki az első és a második csapat között, hogy az NB I-es csapat másodedzője, Jeremiás Gergő veszi át mellékállásban az NB III-as DVSC II. irányítását. A szakmai együttműködés, a játékosok felfelé áramoltatása a legfőbb cél.
A 2021-es, 800 millió forintos bérköltségről
– A magyar futballban a bérek mindig kiütik a biztosítékot az átlagembereknél, és kétségtelen, hogy az átlagbérekhez képest az NB I-es labdarúgók nagyságrendekkel többet keresnek. Ez a 800 millió soknak hangzik, de a magyar mezőnyben csak az utolsó előtti helyhez volt elég, szinte holtversenyben a Gyirmóttal.
A DVSC úgy végzett a hetedik helyen a bajnokságban, hogy a bértömege az utolsó előtti volt, azaz a keresetek alapján ennek a csapatnak ki kellett volna esnie.
