A Dunakeszi VSE 2018-as dicsőségtáblájáról még a 400 méteres gátfutás ifjúsági Európa-bajnokaként tekint le ránk Huller Dániel. Idén már a 800 méteres síkfutásban hajtott végre bravúrt. Az U-23-as országos csúcsot megdöntötte 1:45.53 perces időeredménnyel, amivel részvételi jogot szerzett az atlétikai Európa-bajnokságra, ahol az elődöntőbe jutott. Nagy álma, hogy Budapesten a világbajnokságon léphessen pályára, amihez reményt keltően gyűlnek a minősítő pontjai.
-Sokat edzek ezen a salakos pályán – mutat körbe Huller Dániel, miközben a Dunakeszi Városi SE Magyarsors Sporttelepként is ismert atlétikai központjában beszélgetünk. – A salakoson tartott edzéseknek köszönhetem, hogy mind állóképesség, mind gyorsaság tekintetében fejlődni tudtam. Amit itt Maracskó Pál és Orosz Ákos edző irányításával nap, mint nap elvégzünk, az tulajdonképpen nehezített körülmények között zajló edzés. Amikor rekortán pályán versenyzek, akkor előnyből indulok, mert nehezebb körülmények között edzettem.
– Miért váltott át gátfutásról a 800 méteres síkfutásra?
– Itt Dunakeszin régi hagyomány: minden fiatal gátazik. Én is így ismerkedtem meg a gátfutással. Az első nagyobb sikereimet ezáltal értem el, 2018-ban ifjúsági Európa bajnok, majd ifjúsági olimpiai ezüstérmes lettem. De ahogy telt-múlt az idő nem voltam egyszerű helyzetben, mert nőttek a gátak, nőttek az ellenfelek. Viszonylag alacsony a testalkatom, emiatt nekem át kell ugrani a gátat, míg a magas versenyzők szinte csak átlépik azt. Ez az időeredményemben is megmutatkozott. Viszont a gátfutás nagyon jó állóképességet adott, ezért döntöttünk úgy, hogy számomra 800 méter az ideális versenyszám.
– Miként emlékszik vissza a müncheni Európa-bajnokság elődöntőjéig vezető útra és az ott történtekre?
– A müncheni Európa-bajnokság nekem eredetileg nem is szerepelt a terveimben. Többször is Covidos voltam, amely hetekre visszavette a felkészülésemet. Ennek ellenére az U-23-as országos bajnokságon 1:45.53 perces eredménnyel országos csúcsot futottam, amivel teljesítettem a felnőtt indulási szintidőt. Már eleve csoda volt számomra, hogy ott lehettem a kontinensviadalon, hát még az, hogy sikerült magam átverekedni az első körön, a top-16-ba kerülni, majd végül a 11. helyen végezni. Különös kaland volt életem első, nagy szabadtéri viadala, Jake Wightman és Mariano García világbajnokokkal rivalizálhattam. Ez nagy motivációt jelent a jövő évi budapesti világbajnokságra.
– Tudott, hogy a világbajnokságon való részvétel kiharcolásának egyik lehetősége a kvalifikációs pontok gyűjtése. A szép sikerek ellenére a pontgyűjtés nem úgy folytatódott, ahogy elképzelte…
– A nyári, Magyar Nagydíj-sorozat budapesti állomásán egy kenyai srácot sikerült legyőznöm, ám közben összeérintkeztünk egy kicsit futás közben. Ebből akkor nem lett probléma. Ez bizonyára nem tetszett a kenyainak és gondolom bosszút akart állni. Ami a versenysorozat következő helyszínén Pápán történt, az már nem egy szokásos ütközés volt. A kenyai kilökött a pályáról, sajnos elestem.
– Az verseny kényszerű feladása miatt ranglistapontjai számát sem sikerült növelni. Hogyan tudja ezeket bepótolni?
– Szerencsére a sorstól hamar megkaptam a kárpótlást. Szeptember közepén a Kontinentális Kör arany besorolású viadalán, Zágrábban rajthoz állhattam. Ez az esemény leginkább a hazai Gyulai Memorialhoz hasonlítható. Ezt 1:45,68-al sikerült megnyernem.
– Az idei szabadtéri idény végéhez közeledve, mik a tervei a továbbiakban?
– A téli idény legfontosabb versenye a fedettpályás országos bajnokság lesz, mert az nagyon sok pontot ad a budapesti világbajnokságra. A ranglistapontok gyűjtésével úgy érzem reális esélyem lehet a részvételre, de csak abban az esetben, ha zavartalanul tudok készülni, és nagyon jó edzőtáborokat sikerül kifogni. A másik lehetőség, ha valaki megfutja a szintidőt, ám az irdatlanul erős. (1:44,7 perc)
– Amennyiben megvalósul a nagy álma, és rajthoz állhat a budapesti világbajnokságon, akkor a hazai közönség bíztatása mekkora pluszt adhat?
– A magyarok közül azon kevesek közé tartozom, akik tudják milyen érzés hazai közönség előtt versenyezni. Az ifjúsági Európa-bajnokságon a győri stadion tele volt magyarokkal, mindenki nekem szurkolt. Minden embernek kívánom, hogy tapasztalja ezt meg, ritka felemelő érzés. Ami a közelgő világbajnokságot illeti: reálisan gondolkozva, jó lenne túljutni az első körön. A döntőbe jutás hatalmas szenzáció lenne, úgy érzem ezt nem is várnák el tőlem.
Kép és szöveg: Kassai János
Post Views: 27
