A 18 éves Wéninger Alexa egyelőre csak átutazó a Győri Audi ETO felnőttkeretében. Igyekszik minél többet tanulni a társaktól. És kiabálni velük. Merthogy egyelőre csak magában dühöng a civilben inkább, a pályán még kevésbé „őrült” kézilabdakapus.
reb • A honlapon, a csapatban még hiába keresnénk a 18 éves Wéninger Alexa nevét, a kapusok között Kari Aalvik Grimsbőt és Kiss Évát találjuk. Ha viszont megnéztük a hétközi Budaörs elleni bajnokit, ő is őrizte a Győri Audi ETO hálóját. Alapvetően a juniorok között van a helye, a korosztályos kézilabda-élvonalban, illetve az NB I B-ben szerepel. Ha viszont valami gond van, valaki beteg, akkor irány a felnőttkeret.
Kapuban a helye • Fotó: Győri Audi ETO
„Karinak agyrázkódása volt, így egy hetet az első csapattal készültem. Teljesen más az ő edzésük, mintha meccsen lennék: profibbak a játékosok, végig száztíz százalékkal koncentrálnak. Persze nagyobbakat, pontosabban lőnek, de sokat segítenek is, hova álljak, melyik sáv az enyém. Még nem érzem úgy, hogy egy szinten vagyok velük, de igyekszem.”
A juniorok között viszont magabiztos, és amikor a felnőttektől tér vissza, jobban érzi magát, még inkább élvezi az edzéseket. Más hozadéka is van a „visszatéréseknek”:
„Persze, az első csapat mellett másodlagos lesz az iskola és a tanulás, így amikor megjelenek a suliban, jól meglepődnek az osztálytársaim.”
Szerencséje van: az egyik erős győri gimnáziumba, a Kazinczyba jár, nem egyedüli sportolóként, ezért a tanárok és a társak is készségesek. Nívós általános iskolából került oda (a Gárdonyiból), így a tanulás sem elhanyagolandó: a következő tanévben érettségizik, s bár még nem tudja, hol tanul tovább, gyógytornász vagy dietetikus is szívesen lenne.
Előbb persze a pályán valósítaná meg a céljait. Az edzők már ki is adták a feladatot: legyen harsányabb.
Wéninger nem fél a labdától • Fotó: Győri Audi ETO
„Azért akik civilben látnak, nem ezt mondanák” – reagál a megjegyzésre, miszerint nem látszik túlságosan őrültnek, pedig ugye tudjuk, aki a kapuban áll… „Mindig is védtem, mert a mezőnyben használhatatlan vagyok. Nem szeretem az ütközéseket, rosszul érzem magam, ha edzésen ki kell menni a mezőnybe, segíteni a többieknek. A hatoson belül érzem otthon magam, az a területem, oda nem jöhet senki. Én talán abban vagyok őrültebb, hogy nem zavar, ha akár fejbe találnak labdával, megyek tovább. Ha feszült vagy ideges vagyok, inkább magamba fojtom. De dolgozom rajta, mert a kapusedző is mondta, muszáj, hogy néha felemeljem a hangomat.”
