Arról nem lehet vita, hogy manapság Felföldi Szabolcs az egyik legjobb formában lévő extrém-küzdősport harcos Magyarországon. A „Hegylakó” néven futó, hihetetlen izomzattal rendelkező fighternek teljesen mindegy, hogy MMA-ban, utcai harcban, vagy éppen kempóban kell bizonyítania. Május 19-én, a budapesti Körcsarnokban az utóbbi szakágban parádézott, három győztes meccs után, magabiztosan szerzett világbajnoki címet a rendkívül erős mezőnyben.Nincs ezen mit csodálkozni, rengeteg a különböző újkori küzdősport irányzat Magyarországon, s Szabolcs sem az anyatejjel szívta magába a kempót. Szépreményű birkózóként kezdte, 13 évet húzott le a szőnyegen, de alkata, s karfiol fülei miatt sem titkolhatná el korábbi hovatartozását. Persze nem is akarta, ám azt nem tagadta, bántotta, ahogyan a volt sporttársak reagáltak „szakmaváltására”.
– Lenéztek, ugyanúgy, mint az általam űzött tradicionális harcművészeteket is. Aztán mikor utcai harcban és MMA-ban is jöttek az eredmények, azért változott a helyzet. Ezek az irányzatok jóval keményebbek a birkózásnál, sokkal nehezebb fizikális felkészülést igényelnek. A birkózás monotonabb, unalmasabb az általam most űzött stílusoknál. Itt kevés, ha erős valaki, pattogósnak, dinamikusnak kell lennie. A földharc után – ahol teljesen besavasodik az izomzat – is fel kell állni, s újra ütni, rúgni kell. Ez nagyon nehéz dolog.
Nehéz bizony. Ha valakinek kétségei lennének, hogy a Körcsarnokban csak amolyan uli-buli versenyt rendeztek kempo világbajnokság címén, annak nem árt tudnia néhány dolgot. A Felföldi Szabolcs kategóriájában rajthoz álló pusztakezes francia világbajnok, Christophe Gauthierot, aki 2005-ben egy Total Fight gálán kiütéssel verte a mi Sárközi Róbertünket, úgy búcsúzott az első kanyarban, mint annak a rendje. Amúgy a viadalon részt vevő franciák és románok is harcedzett profikkal érkeztek, különösen keleti szomszédaink voltak elemükben, akik remek szereplés után simán nyerték a csapatversenyt. Aranyérmeseik 2000 euróval gazdagodtak fejenként, Romániában az állam szépen dotálja az extrém küzdősportokat. Aki él és mozog kempózik, innen pedig rengeteg, jobbnál jobb K1-, MMA- és utcai harcos kerül ki. (Nálunk vajon mikor lesz ilyen kánaán?)
– Tudtam, az, hogy itthon világbajnokságot nyerhetek, óriási lehetőség számomra – elevenítette fel a nagy nap eseményeit Szabolcs. – A második összecsapásomon éreztem a feszültséget, egy kemény román ellenféllel kerültem össze, aki magasabb, erősebb volt, jól ütött, de sikerült ráerőszakolnom a technikámat. Tízperc múlva már a döntőben kellett bizonyítanom, ott már ellazultam, nem erőből, hanem inkább technikából oldottam meg a feladatot, saját magamat tudtam adni. Tisztelem az ellenfeleimet, minden csatát komolyan veszek, úgy küzdök, mintha az életemért harcolnék.
A döntő után megható pillanatnak lehetett szemtanúja a Körcsarnok néhány száz főnyi közönsége, a boldog bajnok úgy ugrott edzője, a volt kickboksz világbajnok Sándor György ölébe, mint egy kisgyerek.
– Sándor György olyan útmutatást ad, amely teljesen világossá teszi, mit kell tennem ahhoz, hogy győzni tudjak – méltatta Szabolcs a jelenleg kerekesszékben ülő trénert. – Korábban azt hittem, velem már senki nem tud „varázsolni” – és egy szintnél nem tudok tovább lépni -, de Gyurinak sikerült. Nem mondhatom, hogy olyan, mintha az apám lenne, mert nincs nagy korkülönbség köztünk, így „csak” a bátyámnak tekintem. Hihetetlenül erős szálak kötnek össze kettőnket. Csapatában, a Pit Bull Teamben mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, a világbajnoknak ugyanúgy be kell állnia a sorba, mint annak, aki két hónapja jár edzésre. Nagyon nagy a fegyelem, de ez kell, hogy eredményt tudjunk elérni.
A világbajnoki aranyérem után a profi MMA-sok között is szeretne babérokat a 30 éves harcos, de nem feltétlenül vágyik Amerikába, úgy véli, Európában is számos lehetősége lehet a bizonyításra. Ám az is lehet, hogy még az európai megmérettetések előtt létrejöhet a sokak által várt Felföldi-Sárközi ütközet. Megbízható forrásból a monokli.com arról értesült, akár már a debreceni K-1 gálán összecsaphat egymással MMA-ban a két sportoló. A „mivel győznéd le?” kérdésre rövid lakonikussággal egy „önmagammal” válasz érkezett Felfölditől, aki nem is akarta tovább boncolgatni a témát, amondó, felesleges részletekbe belemenni, technikákat, taktikákat vázolgatni, úgyis minden a ringben dől el, ahol tizedmásodperceken, apró mozdulatokon múlhat a győzelem. De a külföldi karrierre visszatérve, a „Hegylakó” tudja, továbblépésének sarkalatos pontja, talál-e megfelelő menedzsert, mert itthon a mérkőzésszervező szakma még gyerekcipőben jár. Számos példa bizonyítja, az előre fixnek tűnő meccseket sem lehet biztosra venni, van úgy, hogy gálák maradnak el.
– Már keményen készülök egy ideje, vagyok azon a szinten, hogy rangos külföldi profi MMA összecsapáson is megmérettessem magam. Szerettem volna Japánban harcolni, a Pride-ban, de az sajnos megszűnt. Úgy érzem, fizikálisan még tudok fejlődni. Ez az alapja mindennek, a gyorsaságnak, az erőnek, a dinamikának. Ettől függ, milyen hatékonyan tudom végrehajtani az ütéseket, kombinációkat.
A dunaharaszti fighter itt sem rövid távra tervez, legalább nyolc évet szándékozik eltölteni a taposómalomban, példaként hozta fel a rutinos bunyóst, Holyfieldet, vagy a 41 évesen visszatérő UFC világbajnokot. Persze nem feledkezett meg barátjáról, az 50 éves Növényi Norbertről sem, akinek hatékonyan segítette MMA debütálását. Szabolcs, édesapjának köszönhetően – aki egykor maga is remek birkózó volt, ma a Felföldi Sándor-emlékverseny őri a nevét – Növényi, Hegedűs Csaba és a többi tuskirály legendáján nőtt föl.
– Megtiszteltetés volt számomra, hogy kivehettem a részem Norbi felkészüléséből, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én segíthetek gyermekkori példaképemnek. Mindent megtettem, ütöttem, vágtam, nyúztam az edzéseken, mert tudtam, ez kell ahhoz, hogy le tudja győzni a horvát gyereket. Biztos voltam benne, ha elvégzi azt a gyilkos munkát, amit kell, nem lehet gond. Állandóan kérdezgették, mit akar Norbi 50 évesen? Én pedig mindig azt válaszoltam: győzni fog!
Az életben perpétum mobileként működő figura a versenyzés mellett edzőként, versenyszervezőként is igyekszik eredményeket letenni az asztalra, de a megélhetés miatt keményen nyomja a melót a családi háza alatt lévő gumiszervizében is.
– Ó, van itt még más is. Versenyzőket is menedzselek, és biztonsági emberként is dolgozom az éjszakában. Egy fenékkel nyolc lovat ülök meg. Ám mindez nem menne háttér nélkül, a feleségemre mindenben számíthatok – mondta Szabolcs, akinek a csinos szőke hölgyön kívül még van egy erős lelki támasza. – Úgy érzem, 16 éve elhunyt édesapám ma is velem van, segít a döntéseim meghozatalában. Amikor szombaton megszereztem a világbajnoki aranyat, akkor is eszembe jutott, hiszen óriási szerepe van abban, hogy idáig jutottam.
Balogh Zoltán
