A felcsúti győztes meccs – amivel biztos lett a bennmaradásotok – lefújásának pillanatában elsírtad magad. Mi játszódott le akkor a fejedben?
– Ez már másfél éves sztori. Nem titok, hogy tavaly télen egyeztettünk a Honvéddal, így a tavaszi szezont már akkor is végig izgultam, nehogy kiessen a csapat – kezdte Szappanos Péter a csakfoci.hu-nak. – A forduló előtt abban szinte biztosak voltunk, hogy az MTK hozza a meccsét, hiszen a jó eredményeik miatt extra lendületet és motivációt kaptak. Nekünk pedig ott lebegett a szemünk előtt az NB II-es szereplés veszélye.
Idegőrlő napokat éltem át, itthon nem voltam egy jó társaság, az alvással sem kellett bajlódnom, mert nem nagyon ment. Ez az állapot felemészti az embert és a lefújás után kiszakadt belőlem minden. Sikerült ugyan bennmaradnunk, de csúfos szezont zártunk.
Volt ünneplés a győzelem után?
– Mivel én vagyok a csapat dj-je, én határozom meg, hogy mikor van buli. Nem volt lambada az öltözőben. Helyén kezeltük ezt a győztes mérkőzést, ünneplésre semmiképp sem volt okunk.
Rosszul kezdtétek a szezont, de aztán a 8. forduló környékén úgy tűnt, akár a dobogóért is harcba szállhattok. Benned mikor tudatosodott, hogy nagyon nehéz idényetek lesz?
– Már az első meccs után, amikor a stadionavatón 4-1-re kikaptunk a Debrecentől, mondtam a feleségemnek, hogy gondok lehetnek. A felkészülés alatt is voltak arra utaló jelek, hogy nincs minden rendben. Voltam már sikeres csapatban, tudom milyen az, amikor minden klappol.
Milyen jeleket láttál a felkészülés alatt?
– Azokat a dolgokat, amelyekkel aztán az egész szezonban küzdöttünk: a koncentráció hiányát, az árulkodó testbeszédet, a kényelmet, hogy mi vagyunk a Honvéd, velünk semmi rossz nem történhet. Egy ilyen szezon után viszont beszélni kell a problémákról. Azt minden új igazolás le tudja nyilatkozni, hogy a Honvéd egy nagy klub, de a mindennapi munka során is ennek megfelelően kell készülni.
Nekem és még pár csapattársamnak rengeteg energiánk elment arra, hogy feltüzeljük a többieket.
Itt mire kell gondolni, ez, hogy nézett ki a gyakorlatban?
– Nem úgy kell elképzelni, hogy mentális coachok voltunk. Nekünk vezéreknek az edzésmunkánkkal kellett példát mutatnunk, mindennap 110 százalékot nyújtottunk. Nekünk erősnek kellett maradnunk, mert ha lógó orral edzettünk volna, a többiek is feladják. Aki rászorult, ahhoz volt egy-két jó szavunk mindig, és az edzésmunkánkkal is húztuk magunk után a többieket.
A keret mekkora részével volt probléma?
– Nem fogok számokat mondani, ez nem az én asztalom. De ha az elmúlt két szezon 66 meccse alatt végig megvoltak a nehézségek, akkor az mutatja, hogy kell változtatunk. Nem lehet úgy nekimenni az új bajnokságnak, mintha semmi sem történt volna, és majd bízni abban, hogy minden magától megváltozik.
Úgy tűnik, a szurkolók is osztják a véleményed, hiszen az utolsó mérkőzésen egy nagy „További pályafutásotokhoz sok sikert kívánunk” feliratú drapi volt olvasható a Honvéd-táborban.
– A szurkolók reakcióját meg lehet érteni, hiszen nem ehhez a mentalitáshoz szoktak, amit az elmúlt két évben láthattak a kedvenc csapatuktól a pályán. Állhattunk volna a tabellán rosszul, úgyis, hogy vért izzadunk minden meccsen, csak épp nem jönnek a pontok. Rengeteg mérkőzést buktunk el azért, mert nem koncentráltunk eléggé.
Ezek a szurkolók ennél sokkal többet érdemelnek. Akár 300 kilométert is utaznak egy Honvéd-meccsért, több százan, hogy láthassák a csapatot. Joguk van kimondani, amit éreznek és amit gondolnak. Ne szépítsük: nagyon sok sansztalan meccset játszottunk.
Nebojsa Vignjevic szerint a karakter és a vér hiányzott a csapatból….
– Egyetértek a vezetőedzőnkkel. Aki a szezonban látott legalább két Honvéd-meccset, az észrevehette, hogy valami nem stimmel. Kiválóak a körülmények, az edzőközpont, a stadion, profi a szakmai stáb és a vezetőség is. Nekünk kellett volna tartalommal megtölteni a mérkőzéseket, de erre nem voltunk képesek egyik edzőnknél sem, pedig Horváth Ferenc és Nebojsa Vignjevic is remek szakember.
Ahogy fogalmaztál, egy csúfos szezont zártatok, ráadásul 51 gólt kaptatok, te viszont mégis húzóember voltál és rendszeresen meghívót kaptál a válogatott keretébe. Nem ellentmondás ez?
– Tény, hogy ritkán tagja a válogatott keretének a kiesés ellen küzdő csapat kapusa. Nem akarok azonban álszerény lenni, a csapat rossz szereplése ellenére, én talán életem legjobb idényén vagyok túl. Végig kiegyensúlyozott tudtam lenni, több bravúrt bemutattam, örömteli, hogy kevés olyan gólt találnánk, ami az én lelkemen szárad, még ha ott volt a kettősség bennem is, hogy hiába megy jól a védés, nem jönnek az eredmények.
Egy, sajnos gyengén szereplő csapatban tudtam kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, ami visszaigazolás nekem, hogy jó úton járok.
Marco Rossi többször kijelentette, hogy az NB II-ből nem hív be senkit a válogatottba. Ha kiestetek volna, akkor eligazolsz a Honvédból?
– Nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha kiesünk, de ennyire mélyrehatóan nem mentem bele. Az viszont biztos, hogy az NB II-ben nem kellett volna várnom a meghívót. Óriási megtiszteltetés, hogy újra a válogatott keret tagja lehetek, ez nem automatikus, ezért keményen meg kell dolgoznom.
A szövetségi kapitány elmondta, hogy a négy júniusi Nemzetek Ligája mérkőzésen 2-2 meccset kap Gulácsi Péter és Dibusz Dénes. Titkon nem reménykedtél benne, hogy bemutatkozhatsz a válogatottban?
– Tisztában vagyok vele, hogy Gula és Dini is előttem van. Nekem az a feladatom, hogy a válogatott edzőtáborában minél jobban segítsem őket és olyan munkát végezzek, hogy bármikor kész legyek beállni, ha arra szükség lesz.
„Ahova érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út.” Egy régebbi nyilatkozatod szerint ez a kedvenc idézeted. Úgy tűnik, most újra aktuális.
– Ez 2008-ban a Fradi NB II-es öltözőjében volt kirakva és örökre belém égett. Az egész pályafutásomat tökéletesen tükrözi ez az idézet. Bízom benne, hogy a következő szezonban egy olyan keretünk lesz, amellyel tényleg messzire jutunk, de hogy ez a mi esetünkben majd mit jelent, most még nem tudom megmondani.
PRIVACSEK ANDRÁS
