“Látta rajtam, hogy nem vagyok sértődött”
Lukas Klemenz már tavasszal is viszonylag sok szerepet kapott a Honvédnál, de ősszel várt igazán alapemberré, hiszen annak ellenére is 9 találkozón lépett már pályára az idényben, hogy rögtön az első szezonbeli bajnokiján kiállították. A 26 éves lengyel bekk arról is nyilatkozott a krakkói Wyborcza c. lapnak, mivel győzte meg szerinte Horváth Ferenc vezetőedzőt arról, hogy érdemes vele számolni.
– Amikor idejöttem, a csapat elég rossz helyzetben volt, alig tudott bentmaradni. Volt 3-4 új érkező, köztük az egykori Legia Varsó-játékos, Nagy Dominik, az akkori edzőnk viszont nem nagyon akart hozzányúlni a csapathoz. Végül edzőváltás lett, de az új szakvezetőnél is eléggé be volt betonozva a kezdőcsapat. 2-3 meccsre beugrottam, de inkább csak a kispadon ültem, ugyanakkor én magam is úgy voltam vele, hogy idő kell az alkalmazkodáshoz. Amit tudtam, megtettem az edzéseken.
Amikor beszéltem az edzőnkkel, azt mondta, hogy bár nem sokat játszottam, látta rajtam, hogy nem vagyok sértődött, hogy keményen dolgoztom és várok a lehetőségre. Aztán meg is változott a helyzetem és mostanában szinte mindig a pályán vagyok.
Nem éreztem akkor sem, hogy az első fordulóban kapott piros lapommal bármit leromboltam volna. Az edzőnk is biztosított arról, hogy nincs miért aggódnom és mondta, hogy folytassam nyugodtan az addig látott munkámat. Aztán a 3. fordulóban vissza is kerültem a csapatba és minden sínre állt.
Pedig nem sokon múlt, hogy az év elején a lengyel hátvéd egy erősebb bajnokságba kerüljön.
– A lengyelek számára a magyar nem igazán egy preferált bajnokság, de én nem bánom, hogy ide kerültem.
Még úgy sem, hogy volt egy ajánlatom egy erősebb ligából is, de oda kevesebb pénzért mehettem volna, ráadásul a szerződésem is rövidebb időre szólt volna.
Nekem pedig nagyon számít, hogy minden téren stabilitást nyújtsak a családomnak. Illetve a Honvéd volt a leggyorsabban jelentkező klub, ez is számított – fogalmazott a légiós, aki kitért arra is, mik a legnagyobb különbségek a lengyel és a magyar élvonal között.
“A csapatok kevésbé vannak felkészítve taktikailag, mint a lengyel klubok”
– Magyarországon kombinatívabb a játék, kisebb területeken zajlik, kevesebb a test-test elleni fizikai csata.
Ugyanakkor az itteni csapatok taktikailag kevésbé vannak felkészítve, mint a lengyel klubok. Sokkal több hangsúlyt fektetnek otthon a felkészülés során a csapatmozgásokra vagy a presszingre például. Lengyelországban felvettük az edzéseken játszott meccseinket is és szinte minden nap ki is elemeztük őket taktikai szempontból. Itt 15-20 percet foglalkozunk hetente kimondottan a taktikai dolgokkal. Ez talán a legnagyobb különbség – fogalmazott.
“A Honvéd-szurkolók 2-3-szor elbeszélgettek velünk, amikor nem jöttek az eredmények”
Klemenz elárulta azt is, hogy szeret Budapesten élni, talán jobban is, mint előző állomáshelyén, Krakkóban, szimpatikus számára az is, ahogyan a magyarok a lengyelekhez és a futballhoz viszonyulnak, bár a szurkolók létszámában van hiányérzete – különösen előző klubjához, a Wislához képest.
– Itt is előfordult már azért, hogy megállítottak az utcán, de azért eléggé más a helyzet ezen a téren. A Wisla szurkolótábora a csúcs Lengyelországban.
Budapesten azért nem élnek annyira együtt a futballal az emberek. Ezt azért picit bánom. Amikor nemrég a Ferencvárossal játszottunk, a bajnokcsapattal, csak 4500 szurkoló jött ki a stadionba, ez nagyjából fél házat jelent nálunk. Úgyhogy elég nagy a különbség a krakkói helyzethez képest. Bár a Honvéd szurkolói nem járnak ki túl nagy számban, de elég szenvedélyesen tudnak drukkolni és kritizálni is. Amikor az előző idényben nem jöttek az eredmények, 2-3 alkalommal el is beszélgettek velünk. De semmiféle atrocitás nem volt.
A válogatottat viszont elképesztő módon támogatják a magyarok, az Eb alatt például nem volt olyan bár, ahol ne lett volna TV vagy kivetítő. A Honvédnál is különösen büszkék voltak a nemzeti csapatukra, hiszen a jelenlegi kapitány az az edző, akivel a klub az utolsó bajnoki címét nyerte 2017-ben.
“Esélyetek sincs”
A közelgő lengyel-magyar vb-selejtező kapcsán szóba került a két csapat tavaszi, budapesti találkozója is.
– Amikor Lengyelország Budapesten játszott, könnyed győzelemre számítottam a részünről. Fogadtam is egy honvédos csapattársammal, azt mondtam, hogy gólt sem kapunk, de lövünk hármat-négyet. “Esélyetek sincs” – mondtam. Aztán kaptuk a gólt a 6. percben…Már kínomban nevettem, hogy hogyan lehetne visszavonni az egész fogadást. Még szerencse, hogy a végén 3-3 lett, így elkerültem az igazán nagy égést…
