Bálint Zoltán: A Húsvéti Nyuszi meséje
Aznap reggel korán ébredtem, mert egy pajkos hajnali napsugár megcsiklandozta az orrom hegyét. Vidáman futottam ki üdvözölni a felhők fölé emelkedő napocskát. A fák koronái között motoszkáló madárkák feleselgettek egymásnak, míg én alattuk bóklásztam.
Önfeledten játszadoztam az erdőben. Futottam erre, loholtam arra, amikor váratlanul belebotlottam a Tavasztündérbe. Szegényke ott pityergett egy kidőlt fatörzsön, és mélyeket sóhajtozott. Meglepetten megtorpantam, amint észrevettem. Eddig még nem láttam a tündért, de a hírét már hallottam. A sok telet megért nyuszik meséltek nekem históriákat róla. Szépségét csak kedvessége múlta felül, és segített mindenkin, aki bajba került. Nem élt olyan élőlény az erdőben és a mezőn, aki ne szerette volna. Odalopództam mellé és félénken megkérdeztem tőle:
– Miért sírsz kedves tündér? – Mire ő rám emelte szomorú szemeit, és azt felelte:
– Azért sírok kicsi nyuszika, mert nem találok senkit, aki a Húsvéti tojásokat elvinné a gyerekeknek – felelte, miközben én odanyújtottam pár virágszirmot, hogy megtörölhesse bennük bánatos szemeit.
– De hát, mi történt? – érdeklődtem tőle kíváncsian. A tündér befejezte a könnypotyogtatást és szipogva nekifogott mondandójának:
– Úgy gondoltam, hogy a gyerekek biztosan örülnének, ha mostantól minden tavasszal ajándékot kapnának tőlem. Ezért szóltam a tyúkanyónak, tojjon friss tojásokat. Azután én kipingáltam szép pirosra mindegyiket, és megkerestem a medvét. Megkértem legyen segítségemre, és vigye el az ajándékaimat a gyerekeknek. Azonnal ki is neveztem Húsvéti Medvének – tündérke újabb sóhaj után folytatta: – Az a bolondos maci miután átvette az első kosár tojást, útközben elcserélte mézre… – magyarázta nekem. – Nagyon megszomjaztam nyuszika, hoznál nekem inni? – vetette közbe.
– Igen, szívesen – azzal már fordultam is, és a közeli csermelyből vizet mertem egy kivájt tökbe. Szaladtam vissza, és örömmel figyeltem, ahogy a tündér belekortyol a hűs folyadékba.
– Nagyon jól esett – mondta, és végre mosolyt láttam bujkálni a szemeiben. Megcirógatott és folytatta a panaszát. – A medve után a rókát kértem meg. Odaadtam neki a második kosarat, de a ravaszdi elügyetlenkedte, mert elejtette és összetörte az összes tojást. Aztán, hogy kárba ne vesszen, mindet felfalta, azóta is gyomorrontással fekszik az odújában. Így a Húsvéti Rókában is csalatkoznom kellett – a tündér kis szünetet tartott. – Tegnap óta egy hunyást sem aludtam és enni sem tudtam. Nagyon megéheztem nyuszika. Hoznál nekem harapnivalót? – kérlelt ismét.
– Máris rohanok! – vágtam rá azonnal. Gyorsan hazaszaladtam, és a mamámtól kértem néhány friss almát és répát. Csak annyit mondtam, hogy a Tavasztündérnek lesz, és mama máris a kezembe nyomta, amit hirtelen előtalált. Boldogan ugrándoztam vissza a tündérhez, és megkínáltam. Ő hamarosan csillapította éhségét, és újra visszatért a történetéhez:
– Harmadjára a farkast kértem meg, vigye el a kosár tojást a gyerekeknek, de vele sem jártam különbül… A mihaszna Húsvéti Farkas elhagyta a kosarat, amikor a bárányokkal leállt bújócskázni a réten. Majd a Húsvéti Őzike következett, utána a Húsvéti Mókus, Húsvéti Borz, Húsvéti Lódarázs, Húsvéti Boszorkány, Húsvéti Szamárfül és a… – sorolta az ujjacskáin számolgatva őket. Mindeközben együtt érzően bólogattam.
– Kedves Tavasztündér! – szóltam végül. – Én majd elviszem a tojásokat a gyerekeknek. – A tündérke töprengve meglibbentette szárnyacskáit.
– Ó, drága nyuszika, ha megteszed, te lehetsz a Húsvéti Nyuszi – jelentette ki kisvártatva. Megsimogatott és puszit adott. Kezembe nyomott egy kosár pirosra festett tojást és hazareppent aludni. Mire felébredt, már ott voltam nála az üres kosárral. Felragyogott az arcocskája az örömtől, és hálásan megköszönte a segítségemet.
Innentől kezdve én lettem a Húsvéti Nyuszi, aki elviszi a gyerekeknek minden évben a Tavasztündér ajándékát.
kép forrása: www.wallconvert.com
Megosztás
Forrás: www.torpetanoda.hu – RSS
