Sok olyan sportolónk van, akik Marianna-árok szerű mélységekből tudtak a mennyek közé kapaszkodni, vagy traumák sora után érték el a kitűzött célt. Horváth Zoltán kardvívónk is az ő táborukat erősíti.
Horváth Zoltán (fotó:jochapress)
A balatonfüredi születésű sportember igen fiatalon felhívta magára figyelmet, húszévesen már tagja volt a világbajnoki címet szerzett kardcsapatnak, amit akkoriban olyan legendás alakok fémjeleztek, mint Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál. Utóbbi így nyilatkozott egyszer róla: „Zoli az egyetlen kiemelkedő tehetség, aki messze elérhette volna azokat az eredményeket, mint mi. Ragyogó dolgokat láttam tőle. Láttam egy olasz-magyar Santelli-kupán vívni, ahol olyan briliáns akciókat csinált, hogy azt tényleg öröm volt nézni. Azóta sem láttam olyan akciókat… ragyogó technika, jól védett, támadásai is nagyon jók voltak, minden adottsága megvolt. Taktika is volt, de inkább tempó, mint taktikus vívó. Kitűnően csinálta a kizáró vágásokat, ezek voltak egyik legfőbb erősségei. Másoktól ilyet nem láttam.”
A melbourne-i olimpián még nem, de az 1960-as római játékokon már erősítette a Magyar Csapatot, nem is akárhogy, hiszen csapatban arany, egyéniben – Kárpáti Rudolf mögött – ezüstérmet szerzett. A négy évvel későbbi tokiói játékokra már abszolút esélyesként készült, ám az élet közbeszólt. Pár hónappal az olimpia előtt súlyos autóbalesetet szenvedett, napokig élet és halál közt lebegett, így szinte a csodával volt határos, hogy a japán fővárosban mégis pástra léphetett és a csapattal megszerezte az ötödik helyet, mellyel megszakadt ebben az 1928 óta tartó sorozat, hiszen Amszterdam és Tokió között mindig a magyarok végeztek az első helyen a versenyszámban.
Ám Horváth Zoltán azonkívül, hogy olimpiai bajnok kardvívó, hivatásos filatelista. Bélyeggyűjtő szenvedélyét még édesapjától örökölte, az élsport befejezése után bélyegkereskedést is nyitott. E szenvedélyével kapcsolatban egyszer azt nyilatkozta: „Ha beszerzek egy darabot, nem nagyon számolom, mennyivel fizetek esetleg túl, vagy alul. Aki nem tud játszani élete végéig, nincs valami, amivel játszik, az nem igen élt.”
Az Isten éltesse 85. születésnapja alkalmából Horváth Zoltánt!
(MOB)
