Három és fél éve még az NB II-es Csákváron játszottál, most stabil válogatott vagy. Nagyon komoly út, amit azóta megtettél. Mi volt a fordulópont a pályafutásodban?
– Akadtak mélypontok, főleg a sérülések miatt, így nehezebb volt folyamatosan kiegyensúlyozott játékot nyújtani, ami miatt a Puskás Akadémiához való visszatérésem is elhúzódott – kezdte Nagy Zsolt a csakfoci.hu-nak. – A fordulópont a 2018-as őszi szereplésem, amikor 12 meccsen 9 gólt lőttem Csákváron. Télen visszavitt a Puskás és azóta szinte folyamatosan játszom. 2019 őszén bekerültem a válogatottba, az Uruguay elleni stadionavatón jól ment, Walesben az Eb- selejtezőn már nem annyira. Az a vereség eléggé megviselt, ráadásul rengeteg kritikát kaptam.
A feleségem próbált megóvni: nem hagyta, hogy a vállalhatatlan véleményeket elolvassam.
– Rátettem még egy lapáttal, csak azért is meg akartam mutatni, hogy a válogatottban a helyem. Örülök, hogy a befektetett munka megtérült és azoknak is bizonyítani tudtam, akik nem hittek bennem. Talán az a kudarc is kellett ahhoz, hogy most itt tartok.
Idén voltál 29 éves. Későn érő típus vagy?
– Nehéz ezt megítélni, ha nincsenek buktatók, sérülések, ha korábban megkapom a bizalmat, lehet, előbb eljutok erre a szintre. Nekem ezt adta a sors. Soha semmi nem jött könnyen az életemben, ezért mindent nagyon megbecsülök. Szegény családban nőttem fel, gyerekként sokszor irigykedve néztem, hogy a csapattársaim milyen menő cipőkben futballoznak, de olyan is előfordult, hogy egy-egy fizetős táborba nem tudtam elmenni, mert egyszerűen nem futotta rá. A családban a nagybátyámnak volt autója, neki is sokat köszönhetek, hiszen folyamatosan vitt az edzésekre. A nehézségek ellenére rengeteg támogatást kaptam otthonról, amiért mindig nagyon hálás leszek, hiszen enélkül nem válhattak volna valóra az álmaim.
Az eddigi pályafutásod csúcsa egybeesik Hornyák Zsolt felcsúti szerepvállalásával. A vezetőedzőtöknek mennyire van benne a keze a te sikereidben?
– Az első pillanattól kezdve sokat segít nekem, bízik bennem olyankor is, amikor esetleg nem a legjobbamat nyújtom. A mentalitásunk hasonló, folyamatosan sulykolja belénk, hogy akarjunk többek lenni, ne elégedjünk meg azzal, amit elértünk. Kihozza az egész csapatból a maximumot, ami jól látszik a csapat szereplésén is. Rajta kívül azonban a csapattársak is kellenek a jó eredményekhez, hiszen egy remek társaság és egy nagyon erős, összetartó csapat a miénk. Persze, mindez nem lenne elég, ha én magam nem tennék meg mindet azért, hogy folyamatosan jobb legyek.
29 éves vagyok, de fizikálisan úgy érzem magam, mint egy 20 éves. A munka mellett odafigyelek az étkezésre, a pihenésre és minden apró részletre, hogy a pályafutásom a lehető legtovább tartson. Sokan köszönhetek a feleségemnek és a kislányomnak is, nélkülük nem biztos, hogy itt tartanék.
A németeknek és az angoloknak lőtt góljaid után mennyire változott meg az életed?
– Tapasztalok változást. Bárhol járok az országban, megismernek, gratulálnak, felnőttek, gyerekek egyaránt. Szegeden egy halászcsárdában nagyon megható volt egy idősebb pár reakciója. A férj gratulált, mondta, hogy a feleségével fogadott, hogy én vagyok, majd könnyes szemmel hozzátette: mekkora boldogságot okoztunk nekik, csak azt sajnálja, hogy az édesapja ezt már nem láthatta. Ilyenkor én is elérzékenyülök.
Ahogy a hazai németek elleni meccs után is tetted…
– Ott az egész életem és pályafutásom lepergett előttem pár másodperc alatt, akkor realizáltam, hogy honnan, hová jutottam. Nem bírtam ki könnyek nélkül.
Melyik a kedvesebb gólod?
– Amit a németeknek lőttem telt ház előtt a Puskásban. Még mindig a hideg futkos a hátamon, ha rá gondolok. Persze, az angolok elleni miatt sem kell szégyenkeznem. Ugyan pár hét már eltelt a meccsek óta, de még mindig nehéz elhinni, ami abban a tíz napban történt velünk. Nem szeretnék azonban az emlékekből élni, vannak még álmaim.
Melyek azok?
– Van több is, kettőt elárulok: a tavalyi Európa-bajnokságról lemaradtam, jó lenne, ha megadatna Eb-n játszani, na meg persze világbajnokságon.
Melyik volt az a válogatott mérkőzés, amikor azt érezted, hogy megérkeztél, ez már egy olyan produkció volt, amire te is vágytál és amire képes vagy?
– Nagyon köszönöm Marco Rossinak, hogy a rossz emlékű Wales elleni mérkőzés után még adott lehetőséget. Az angolok elleni vb-selejtezőn a Wembleyben, majd pedig Varsóban a lengyelekkel szemben is úgy érzem, sikerült olyan teljesítményt letennem az asztalra, amire büszke lehetek, de ez igaz az egész csapatra.
Ilyen hatékony futball után elképzelhető, hogy nem a Puskás Akadémiánál kezded el a következő szezont?
Nem tagadom, hogy jó lenne minden héten olyan kvalitású futballisták ellen pályára lépni, mint amilyenek az angolok, az olaszok vagy a németek. Nem tudom még azonban, hogy mit hoz a jövő. Akkor sem leszek szomorú, ha maradok, hiszen nagyon jó helyen vagyok.
Azt is el tudod képzelni, hogy itthon váltasz csapatot?
– Azt nem nagyon. Télen megkeresett az egyik NB I-es rivális, de szerződést hosszabbítottam a Puskással. Szeptemberben lesz 15 éve, hogy itt vagyok, remekül érzem magam, sokan köszönhetek a klubnak. Hazai szinten egy erős csapatunk van, kétszer végeztünk a harmadik helyen, egyszer ezüstérmesek voltunk, akár még a legfényesebb érem is összejöhet idővel. Ha nem lesz lehetőségem topbajnokságba igazolni, akkor sanszos, hogy itt fejezem majd be a pályafutásomat.
PRIVACSEK ANDRÁS
