Alexandre Pato különleges vendég volt a Milan hivatalos Twitch csatornáján és hosszú interjút adott, amelyben beszélt a kezdetekről, a debütálásáról, a sérülésekről, az első milanellói napjáról, valamint a távozásáról is.
A MILANRÓL
“Mindig öröm a Milanról hallani. Nem felejtettem el az olasz nyelvet, sok barátom van, akik olaszul beszélnek. Egyszer volt olyan, hogy egy hosszú olaszországi időszakom után hazamentem Brazíliába és elfelejtettem pár dolgot portugálul.”
A TÁVOZÁSÁRÓL
“A Milan szerelem volt első látásra számomra, amikor csatlakoztam a csapathoz. 2013-ban nem akartam távozni. A Milan mindig a szívemben marad.”
A NAPOLI ELLENI DEBÜTÁLÁSÁRÓL
“Csodálatos bemutatkozás volt. Megpróbáltam ellopni egy gólt Ronaldótól. Fantasztikus időszakot töltöttem a klubnál. Az érkezésemkor még gyerek voltam. Kritikák? Megértettem, hogy ezek a futball velejárói. Mindig is nagyon tiszteltem az újságírókat és azokat, akik a labdarúgásról beszélnek. Ezt a játékosoknak el kell fogadniuk. Ha valaki nagyon fiatalon csatlakozik egy csapathoz, akkor olyan emberekre van szüksége, akik közel állnak hozzá. Én egyedül voltam, miután véget ért az edzés. A pályán viszont jól szórakoztam és úgy játszottam, mintha az utcán lennék. Nem szeppentem meg, hogy kik a csapattársaim, egyszerűen jól éreztem magam velük. A Milan mégis olyan volt, mintha az otthonom lenne, a családom.”
A SÉRÜLÉSEIRŐL
“Sajnos minden a sérülésekkel kezdődött. Aztán újra pályára léptem és a sérülések visszajöttek. Vissza kellett mennem Brazíliába, de nem én döntöttem így. Utólag megtudtam, hogy a Milan csak kölcsön akart volna adni, de sajnos nem így történt. Hatással volt rám a hazatérés, majd számos klubban játszottam és most itt vagyok 31 évesen. Teljesen más a mostani felfogásom, mint 18 évesen.”
A JÁTÉKRÓL
“Manapság a futball nagyon gyors és elveszett a játékosok fantáziája. Régebben tudtam, hogy mindig tiszta labdát kapok és tudtam, hogy a kapu közelében kell maradnom. Szerettem a Barcelona ellen játszani, mert sok területet hagytak. A Bajnokok Ligája-meccsen az első percekben rést láttam a védelemben és sprinteltem. Valdés mellett akartam elgurítani a labdát, de végül a lába között ment a kapuba. Így még jobb volt.”
A MOSTANI CSAPATRÓL
“Ez egy olyan Milan, amely álmodozásra készteti a szurkolókat. Ők arról álmodnak, hogy az első helyen végezzenek. Nyilvánvalóan ez nem könnyű. Nagyon nehéz olyan klubokkal versenyezni, amelyek abszurd összegeket költenek el. Maldini a lehetőségeihez mérten jó munkát végez. Most azt látom, hogy a szurkolók újra bizakodnak. A Milan évről évre egyre jobban fog teljesíteni. A mostani Milanban legalább 10 gólt szereznék.”
RAFAEL LEAÓRÓL
“Ő egy nagyon fontos játékos és egy remek futballista. A futball nem csak arról szól, hogy megérkezel Milanellóba, elvégzed az edzést, majd hazamész. Csak a munkára kell összpontosítani, különösen egy olyan helyen, mint Olaszország, ahol nagyon fontos a taktika és tanulmányozni kell a játékot.”
AZ ELSŐ MILANELLÓI NAPJÁRÓL
“Csodálatos volt, amikor megérkeztem Milanellóba, de először teszteken vettem részt. Az orvos megkért, hogy az egyik kezemmel takarjam le a szememet, de túl erősen tettem és problémáim akadtak. Az orvos adott szemcseppet és az első képeken gyakorlatilag csukott szemmel voltam.”
“Aztán találkoztam azokkal a játékosokkal, akik történelmet írtak. Ancelotti az ebédnél mindenkit megkért, hogy álljanak fel az asztaltól és üdvözöljenek engem. Mindenki felállt és kezet fogott velem. Nagyszerű érzés volt látni, hogy ezek a kiváló játékosok tiszteletet mutatnak. Úgy vélem, hogy minden új játékosnak tisztelnie kell a többieket és alázatosan viselkedni azokkal szemben, akik történelmet írtak. Azért nyertük meg a Scudettót, mert a csapatból mindenki egy közös célért harcolt. Mindenki a győzelemért játszott.”
A JÖVŐJÉRŐL
“Nem voltam boldog és sok problémám volt az életemben, így szerződést bontottam a Sao Paulóval, mert újra boldog akartam lenni. Sok csapatban megfordultam, még Kínában is jártam. Olyan helyre szerettem volna igazolni, ahol ismét boldog leszek. Hét hónap szünet után megkeresett az Orlando és visszajött a futball iránti vágyam és a motivációm, ami gyerekkoromban volt. Tudom, hogy mit tehetek és sokat tudok segíteni az Orlandónak. Ami a jövőmet illeti, azt csak Isten tudja, hogy mi fog történni.”
