Jól jött a női Európa-bajnokság miatti bajnoki szünet Faluvégi Dorottyának. A Ferencváros 18 éves balszélsője visszailleszkedett a klubcsapatába, emlékezetes pillanatokat élt meg az őszi szezonban, s dolgozik azon, hogy feleslegesen ne legyen önmarcangoló egy-egy kevésbé sikerült mérkőzést követően.
reb • A minap Hornyák Bernadettet kérdeztük arról, 18 évesen hogyan illeszkedett be a Dunaújváros felnőtt női kézilabdacsapatába. Az irányító-átlövő őszintén beszélt a nehézségekről, a kihívásokról. Kíváncsiak voltunk, hogy az utánpótlás másik kiemelkedő játékosa, a kortárs Faluvégi Dorottya hogyan élte meg az őszt a bajnokaspiráns Ferencvárosban.
A „Csibe” becenéven ismert játékos helyzete annyiban más, hogy az előző évadot az MTK felnőttcsapatában töltötte, amolyan felkészítőként az FTC jelentette nagy kihívásra, s a bajnokság végén tért vissza a zöld-fehér klubba.
Faluvégi Dorottya • Forrás: Ferencváros
„A beilleszkedéssel nem volt gond, hiszen a nyári alapozás hosszúra nyúlt, volt időm a csapatba szokni, az őszre már olyan gyakorlati apróságok maradtak, mint az öltözői rituálék vagy hogy mikor érkezzem az edzésre, és hasonlók. Gáborral (Elek Gábor vezetőedző – A szerk.) üdítő a munka, mindig egyenes és tiszta a kommunikáció. Azt kérte, hogy a képességeimhez mérten igyekezzek teljesíteni. Tudja, hogy maximalista vagyok, és hajlamos az önostorozásra, így szeretné, ha nem hajszolnám magamat az őrületbe.”
No igen, Faluvégi olykor az indokoltnál is kritikusabb saját magával szemben, erről legutóbb márciusban beszélt honlapunknak. Most azt mondja, igyekszik kerülni a túlzott önmarcangolást, és dolgozik azon, hogy erősebb legyen magában a hite.
„Az Európa-bajnokság miatti szünet a legjobb, ami most történhetett velem. A juniorválogatottal játszom meccseket az élvonalbeli klubok ellen, közben azonban komoly egyéni edzésprogramot végzek, a társakkal pedig sokat futunk, gyakorlunk. Év közben a rengeteg meccs miatt az edzéseken gyakorlatilag csak a taktikára jut idő, jó, hogy ilyenkor keményen dolgozhatunk az erőnléten.”
S ha már a nagy hajtásról esett szó. A Ferencváros a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is sorozatban játssza a meccseket, Faluvégi többségében lehetőséget kap – Lukács Viktóriával felváltva – a jobbszélen.
„A legemlékezetesebb esemény talán a szkopjei pontszerzésünk volt, még akkor is, ha nem játszottam, a csapattal nagy sikerként éltem meg a döntetlent. És persze tanulságos pillanatok is akadtak bőven. A siófoki meccs után, amikor négy per nullát lőttem, egész éjszaka nem aludtam. Csak forogtam álmatlanul: mégis miért nem volt egyetlen jó megmozdulásom sem? Végül képletesen adtam magamnak egy pofont, hogy elég ebből, ez nem visz előre. Gábor is látja rajtam néha, hogy kínlódom, ilyenkor csak annyit mond: hagyd már abba, és kezdj el mosolyogni! És igaza van. Bár néha elnyel a nagy forgatag, ha egy pillanatra megállok, azért eszembe jut, hogy én tényleg itt, a Ferencváros felnőttcsapatában vagyok!”
Egyelőre a logisztika is megoldható: a fiatal balszélső a Műszaki Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakán tanul. Emlékezetes, hogy az orosz Asztranocska ellen életében először gólt szerzett a BL-ben, másnap pedig zh-t írt az egyetemen.
„Volt még pár ilyen meccs… Most nem olyan, mint a középiskolában, nem ismernek, valószínűleg azt sem tudják, mit sportolok, csak a három betűből és számból álló Neptun-kód vagyok. Szerencsémre mégis minden tanáron nagyon kedves és készséges, egyéni tanrenddel jól haladok a tanulmányokban.”
A pályán pedig majdnem óriási lépést tett előre. Kim Rasmussen a 28-as Európa-bajnoki keretbe nevezte, így a svédországi kontinensviadal is elérhető közelségbe került, igaz, később kimaradt az utazó csapatból.
„Persze, eljátszottam az Európa-bajnokság lehetőségével, de inkább motiváció volt, mint realitás. Ennek ellenére nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ne küzdjek csak azért, mert nem valószínű a részvételt. Hajtottam, amíg egy százalék esélyt láttam rá.”
