Anderson, a Manchester United frissen igazolt 19 éves futballistája hamar megtanulta, hogy milyen kegyetlen tud lenni az élet. Kilenc esztendős volt, amikor édesapja meghalt, és ő, mint a család legidősebb gyermeke, családfő lett. 11 éves volt, amikor a menedzserek és klubok már sorban álltak érte, ettől fogva eltartotta családját, a két munkát vállaló édesanyját és két testvérét.
Andersonnak egy húga és egy öccse van, amikor apja meghalt, édesanyja, Doralice két munkát vállalt – varrónő és óvónő volt -, hogy eltartsa gyermekeit. Könnyebbséget jelentett, hogy Anderson egyre ügyesebb futballistává vált, 11 éves volt, amikor ügynökök sora akarta magához kötni, és több klub is érdeklődődött iránta. Végül a Gremio játékosa lett, anyja a 14 éves fiút elküldte egy futballakadémiára. A kezdetektől fogva hazaadta a fizetését, hogy segítse családját.
A ballábas támadó 16 éves volt, amikor először játszott a Gremio felnőtt együttesében, és ugyan csapata kikapott, a Gremio egyetlen gólját ő szerezte. Az azt követő évben az U17-es világbajnokságon második lett Brazília csapatával és ő lett a legjobb játékos.
Ezt követően került a portugál Portóhoz, ahol egy súlyos térdsérülés miatt nem játszott túl sokat, de így is mély benyomást tett főnökeire.
– Azt kívánom neki, hogy jól alakuljanak a dolgai Manchesterben – mondta Jorge Nuno Pinto da Costa, a Porto elnöke. – Óriási kihívás lesz számára Cristiano Ronaldóval és Wayne Rooney-val egy csapatban játszani, biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy leteszi a névjegyét, mint itt.
– A nehéz évek következtében hamar felnőttem – mondta Anderson. – Fegyelmet, rendet és felelősséget tanultam. Sokat köszönhetek előző klubjaimnak, itt is mindent megteszek, hogy helytálljak. Amikor eljöttem Brazíliából, azt mondtam a többieknek, hogy egyszer majd láthatnak a tévében. Nos, most biztosan lesz alkalmuk rá. Az, hogy idáig eljutottam, egy csodálatos álom megvalósulása, remélem, lesz folytatás.
