"Nincs elég pénz a magyar sportra!" Csak három aranyat nyertünk Pekingben… Mi lesz majd Londonban? Kevés az olyan magyar ember, aki rendszeresen sportol. Hányszor, de hányszor elhangzanak ezekhez hasonló kijelentések, kérdések. A 76 sportági szakszövetséget felölelő Nemzeti Sportszövetség (NSSZ) évek óta azon dolgozik, hogy az említett aggodalmak ne állandósuljanak a magyar sportéletben, és ez a mostani állapot egyszer csak emlék legyen.
Hogy a múlté legyen a széthúzás a magyar sportban, a fiatal élsportolók már csak a sporttörténelmi leírásokban találkozzanak azzal, hogy elődeik közül többen roskadozó létesítményekben készültek a világversenyekre, és emlék legyen az is, hogy egy országos napilap sportújságírója – nyilván azért, mert tájékozatlan volt – „zavaros identitású”-nak nevezi azt a civil szervezetet, amely dr. Gémesi György elnökletével a Magyar Diáksport Szövetséggel, a Magyar Egyetemi–Főiskolai Sportszövetséggel, a Sportegyesületek Országos Szövetségével, a Semmelweis Egyetemmel, a Nemzeti Szabadidősport Szövetséggel és a Magyar Sporttudományi Társasággal együttműködési megállapodásokat kötött, és a szervezetekkel közösen, mintegy karmestereként idén júniusban 12 pontos javaslatcsomagot állított össze a magyar sportélet felemelkedéséért (lásd a csatolt melléklet). Ezeket az együttműködéseket a Nemzeti Sportszövetség kezdeményezte, melynek célja a különböző szervezetek munkájának összehangolása, ennek érdekében is születtek az együttműködési megállapodások. Az NSSZ egyébként ezen megállapodásokat jóformán a sajtó nyilvánossága előtt kötötte meg, sajnálatos, hogy a kritikát megfogalmazó médium soha egyetlen sajtótájékoztatón sem vett részt, amelyet a Nemzeti Sportszövetség rendezett. Roskadozó létesítmények, veszélyes sportszerek, nehéz körülmények: ezek orvoslására is igyekszik irányt mutatni a közös programtervezet.
Az újságíró vitatható megítélésű "lovasbúvár-vetélkedő"-ként emlegeti a Világjátékokat, amely az olimpián kívüli sportágak világversenye, vagyis az ötkarikás játékok utáni egyik legnagyobb seregszemle, sokan a nem olimpiai sportágak olimpiájának hívják. Az NSSZ koordinálásában 2005-ben és 2009-ben is egységes magyar csapat utazott ki a Világjátékokra. Magyarországon egyébként a lovasbúvár-vetélkedő sportágaiban összesen 48 107 igazolt versenyző van. Olyan sportágak tartoznak ide, mint például a karate, amely a hivatalos sporttanulmányok szerint is a második legnépszerűbb sportág, a labdarúgás után ezt űzik a legtöbben a világon. Vagy ide tartozik az aerobik, a búvárúszás, a strandkézilabda, az ejtőernyőzés a maga világ- és Európai-bajnoki aranyaival, rendkívüli utánpótlásbázisával, szabadidősportos szegmenseivel, és még sorolhatnánk. Természetesen a sportágakat is, hiszen a Világjátékokon 33 sportágban volt megméretés, mi magyarok tavaly Tajvanon 12-ben szerepeltünk sikerrel. A jól értesült újságíró így bizonyára azt sem tudja, hogy például a világ legjobb célba ugró ejtőernyőse magyar, és Asztalos Istvánnak hívják, vagy, hogy S. Kovács Ádám Világjátékok-győztes karatés. És ennek ismeretében van esély arra, hogy 2017-ben Budapesten rendezzék ezt a valóban rangos eseményt. Ekkora méretű sporteseménynek még sosem adott otthont Magyarország. Gémesi György, a Nemzeti Sportszövetség elnöke a parlamenti sportbizottsági ülésen egyetlen szóval sem mondta, hogy ez az esemény „ingyen” lenne. Az viszont tény, hogy az olimpiai rendezésnél nagyságrendekkel kisebb összegbe kerülne, és az országimázs építése szempontjából valóban jó lehetőség lenne az országnak. A Világjátékokkal természetesen nem csupán a magyar sport járna jól, hiszen nem szabad megfeledkezni például a sportesemény turisztikai hasznáról. És mint ahogy valamennyi párt egyetértett abban, kiváló főpróbája lehetne egy későbbi olimpiai rendezésnek is. A szóban forgó napilap egyébként a két legutóbbi Világjátékokról beszámolt, azaz helyet adott a helyszíni tudósításoknak, segítve ezzel az olimpia programján nem szereplő sportágak népszerűsítését.
Gémesi György
elnök
Nemzeti Sportszövetség
Az előzmény:
Magyar sport: a hivatalnok nagyhatalom
Befejezte a MOB annak a plusz 700 millió forintos állami támogatásnak az elosztását, amelyet – Schmitt Pál legendás pekingi szavait idézve – a kivéreztetett magyar sport kapott. A MOB ezzel mintegy életben tartott egy láthatóan életképtelen struktúrát, amelynek szinte egyetlen túlélési esélye, hogy időnként közpénzt kap. Eközben a zavaros identitású Nemzeti Sportszövetség újabb ötlettel állt elő, és a nem olimpiai sportágak Világjátékának támogatását kérte a parlamenti szakbizottságtól.
Ha valami nagyon unalmas a magyar sportban, akkor ebben a kultúrkörben feltétlenül listavezető szerep jut a magyar sportvezetői siránkozásoknak, miszerint az állam ellehetetleníti a munkájukat azzal, hogy nem ad elég pénzt a működésre. Holott ez messze nem igaz, az előző és a mostani kormány is milliárdokkal támogatta és támogatja a magyar sportot. Az más kérdés, hogy az elosztás valóban nem hatékony, és az állami támogatásból a sportvezetői juttatásokra költött összeg a nyugat-európai arány két-háromszorosa, miközben a hazai klubok és sportszövetségek működési költségei is igen magasak. Dénes Ferenc sportközgazdász korábbi tanulmánya szerint nem csak ez mellbevágó, de valóban hajmeresztő adat az is, hogy "Magyarországon a sportra költött pénz 70 százaléka az élsportra megy el, s csak 30 százaléka a szabadidősportra." Az élsportra szánt nem csekély összeg azonban csak ritkán jut el teljes egészében a versenyzőkhöz, amíg a pénz átfut a rendszeren legjobb esetben is feleződik. És nem feltétlenül arról van szó, hogy ellopják, sokkal inkább arról, hogy se szeri, se száma a magyar sportot irányító, organizáló szervezeteknek. A sportállamtitkárságon kívül a MOB, a Sportegyesületek Országos Szövetsége, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Nemzeti Sportszövetség szervezi a sportéletet, ráadásul – és ez tán a legdöbbenetesebb – mindegyik külön apparátust tart fent!
Holott Orbán Viktor az országgyűlési választásokat megelőző kampányban leszögezte: "Iszonyatos pazarlást jelent a párhuzamos kapacitások, struktúrák fenntartása, a jelenlegi sokcsatornás pénzelosztási modell nem tartható fenn a továbbiakban. Egyetlen bürokrata, egyetlen felesleges alkalmazott foglalkoztatása, fizetése tíz sportolni vágyó gyerektől vonja el a forrásokat."
Nem véletlen, hogy kiszakadt belőle ez bírálat, ugyanis néhány hónappal korábban, a februári vancouveri téli olimpia kapcsán kirobbant botrány igen plasztikusan szemléltette a magyar sportvezetői gyakorlatot. A Hírszerző internetes portál azóta sem cáfolt (!) kimutatása szerint mi vittük a legtöbb "nyaralót" a téli olimpiára. A magyar delegáció összetételét elemző cikk rámutatott, hogy a környező országokéval összehasonlítva messze a magyar olimpiai csapatban volt a sportolók létszámához viszonyítva a legtöbb sportdiplomata, főtitkár, és államtitkár, szövetségi vezető, illetve elnökségi tag. Magyarországról a 16 sportoló mellett 27 edző, orvos, marketinges, szövetségi vezető, sportdiplomata, és egyéb – bizonyára nagyon fontos – funkcionárius utazott Vancouverbe, állami pénzen. A magyar sportolókat az orvosok és edzők mellett három sportvezető, egy sajtós, egy szervező és 12 egyéb delegált kísérte. Gyúró viszont csak egy, így neki ingáznia kellett az egymástól 120 kilométerre lévő helyszínek között…
Ilyen előzmények után a cinizmus legfelsőbb kategóriája a Gémesi György vezette, de csak virtuálisan létező Nemzeti Sportszövetség előző hetekben kivitelezett akciója. A látens szövetség első embere az Országgyűlés Sport- és Turisztikai Bizottsága támogatását kérte az olimpián kívüli sportágak közös versenyének, a 2017-es Világjátékok megrendezéséhez. Szerinte reális célkitűzés a rendezés, mert "nem igényel speciális infrastruktúra-igényeket, ám kiválóan szolgálná hazánk országimázs-törekvéseit." Amiből persze egy szó sem igaz, ingyen nyilván semmit sem lehet rendezni! Az ülésről kiadott friss hangvételűnek nehezen nevezhető közlemény szerint "a parlamenti frakciók képviselői örömmel fogadták az NSSZ stratégiáját és valamennyi tervét, üdvözölték az elképzelések szakmai megalapozottságát, és elvi támogatásukat adták a 2017-es Világjátékok pályázatához."
Nem könnyű elkerülni a demagógiát, de ebben az esetben tán megengedett: miközben Gémesi egy hét év múlva esedékes és vitatható megítélésű "lovasbúvár-vetélkedő" mellett lobbizik, addig az olimpikonok túlnyomó része roskadozó létesítményekben, gyakran balesetveszélyes sportszerekkel, megfelelő orvosi háttér nélkül készül…
Az Orbán-kormány által nemrégiben kiutalt 700 millió forintos plusztámogatást is a régi elvek mentén osztotta tovább a MOB, a legfőbb kritérium az elmúlt négy év nemzetközi eredményessége volt. A 42 szövetség közül 26 kapott támogatást, míg 16-nak lényegében a túléléshez kellett a 2-2 millió. A differenciálásra jellemző, hogy a listán a legsikeresebbek közül a kajak-kenu 105 (évi összes támogatás 321), a vízilabda 62 (197), az úszás 59 (173), a vívás 57 (171), a kézilabda 30 (93), a cselgáncs 31 (94) millióval szerepelt, a lovaglás, a bmx és az íjászat 2-2 millióval.
Április óta a kormány változott, a magyar sportvezetés és az évtizedek óta mozdulatlan felépítés és ösztönzőrendszer nem.
Pekingben három magyar arany született. Londonban ehhez már elképesztő bravúr kell.
www.nepszava.hu
