A legmagasabb kitüntetésben, a MAGYAR SPECIÁLIS OLIMPIA DÍJ ARANY FOKOZATÁBAN részesült Gerencsér Gábor ötszörös Világjátékok-győztes padlóhoki kapus, aki az ausztriai SO Téli Világjátékokon az aranyérmes magyar csapat tagjaként szerepelt. A kitüntetést a Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ) idei közgyűlésén vehette át.
A magyar játékos egy igazi legenda a sportágában, akit az egész világ padlóhoki-társadalma ismer és tisztel. Két évtizede űzi már ezt a sportágat nemzetközi szinten. A Gerzson becenévre hallgató kapus Kőszegen él feleségével, és a sport mellett dolgozik is. A fogyatékos (fogyatékossággal élő sportoló) szavakat csúnyának, visszatetszőnek gondolja, ezért ő és én sem használtam ezeket a szavakat beszélgetésünk alatt.
Interjú a Magyar Speciális Olimpia Csapat padlóhokisával, Gerencsér Gáborral.
Zana Anita: Hogy kezdtél el sportolni?
Gerencsér Gábor: Intézetben nőttem fel és ott alap volt a sport. Ahogy nőttem, egyre nagyobb szerepet kapott az életemben a mozgás.
ZA: Miért pont a padlóhokit választottad?
GG: Úgy mondanám, hogy a padlóhoki választott engem, Csapatjátékosnak tartom magam, és úgy gondoltam, hogy kipróbálom. Szólt Pintér István, és Máté Árpád hogy lenne-e kedvünk kipróbálni ezt az akkor új sportágat, így kerültem kapcsolatba a hokival.
ZA: Ötszörös speciális olimpiai bajnok vagy. Mit jelent ez számodra?
GG: Nagyon sokat jelent, mivel egy sportoló vágya hogy egy nagy világversenyen képviselje országát, iskoláját és önmagát. Ha régen valaki azt mondja nekem, hogy hatból ötször nyerünk, valószínűleg kinevetem.
ZA: Legutóbb márciusban az ausztriai világjátékokról is aranyéremmel tértél haza. Milyen élményeid, emlékeid vannak az idei speciális olimpiáról?
GG: Csak jókat tudok mondani, a szervezést nagyon profin megoldották, még most is élénken él bennem pl.: Bad Kleinkirchheim, ahol nagy szeretettel és örömmel láttak minket. A szállás és a programok is nagyon jók és érdekesek voltak. Graz szép város, idegenvezetést kaptunk, nagyon tetszett. Rengeteg magyarral találkoztunk és azt mondták nekünk, hogy nagyon szurkolnak nekünk.(Még tudnám folytatni, de nem lenne elég rá a hely.) A legnagyobb élmény természetesen, amikor kijöttek barátok ismerőseink és egy emberként szurkoltak nekünk. Ezúton köszönöm nekik is.
ZA: Nemrégiben a Magyar Speciális Olimpia Szövetség a Speciális Olimpia Díj arany fokozatában részesített. Mit jelent ez az elismerés neked?
GG: Így igaz. Mikor átvettem a díjat, arra gondoltam, hogy mennyi embernek tartozok köszönettel a támogatásért, bíztatásért, mennyi mindenen mentünk át közösen, tudom, hogy engem ismertek el, de még is ez csapatsport. Németh Istvánnak, Rába Istvánnak, Pintér Istvánnak, Csabikának, a munkahelyemnek, a gyülekezetnek és tényleg még sorolhatnám, volt jellegi csapattársaimnak, csak köszönettel tartozom.
ZA: A sportolás és a családot, hogyan tudod összeegyeztetni?
GG: Feleségem van, gyerekek még nincsenek, de természetesen szeretnénk. Vera a felségem mindenben támogat, így ebben is. Jelen pillanatban könnyen megy úgy, hogy a sport szerves része lesz továbbra is az életemnek.
ZA: Milyen terveid vannak még a sportban és az élet más területein?
GG: Amíg bírom, illetve van motivációm, addig biztosan sportolok, huszonkét éve vagyok sportolója az MSOSZ-nek, tehát már mondhatom, hogy életem részévé vált. Mindenképpen szeretnék a MSOSZ keretein belül maradni, hogy milyen módon azt még nem tudom, majd elválik. Mindenképpen azon leszek, hogy az emberekkel megértessem, hogy attól még hogy mások, nagyon is lehet őket szeretni, tisztelni és becsülni.
Szerző: Zana Anita
