Megint elment egy igazi sportember, a sport jó értelemben vett megszállottja, tetőtől talpig elkötelezettje. Mert a 79 éves korában meghalt Etédi (korábban Gagyi) Endre egy ilyen ember volt.
Etédi Endre (fotó: Mérei László)
Akik fiatal korától ismerték, személyével kapcsolatosan speciális élményekkel lehettek gazdagabbak. Versenyzőként Pécsen kezdte pályafutását, majd a TF-es tanulmányaival párhuzamosan a TFSE színeiben ugrott kitartóan. Egyéniben és csapatban is országos bajnoknak mondhatta magát. Akkoriban, még a fémrudak idejében komoly eredménynek számított az öt méter megközelítése. ez neki 494 centiméterig sikerült, ami egyben akkor felnőtt országos rekordot is jelentett.
A műanyag rudak megjelenése és térhódításuk eredményeként tanítványai sokkal magasabbra jutottak kivételesen jó szemű mesterüknél. A „toronymagasan” legjobb Bagyula István 592 centiméterig meg sem állt. A rendkívül szófukar Bagyula az 1991-es világbajnokságon a versenyszám akkoriban koronázatlan királyának számított Szergej Bubkát is megszorongatta, s végül világbajnoki ezüstérmes lett.
Endre edzőként többek között az Egyesült Államokban, Szaúd-Arábiában és Új-Zélandon is megfordult, ám más, hasonlóan szerencsés szakemberekkel szemben ő köztudottan szerény körülmények között élt. Egy alkalommal némi szomorúsággal a hangjában mesélte, hogy sehol nem adnak neki szerződést, mert tudják, pénz nélkül is foglalkozik a tehetséges fiatalokkal. Ezekben az ínséges években megélhetésének fő forrását a rúdjainak havi kölcsönzési díjai jelentették.
Furcsa dolgai is voltak. Amikor a Bartók Béla úton lakott, még nevetve mesélte, hogy rendszeresen éjjel két órakor megy le futni, mert akkor senki nem zavarja és ő sincs útjában senkinek. Utolsó éveiben – nagy örömére – egy kellemes kis lakásba költözhetett a Marczibányi tér közelében.
Gyakran találkoztunk a 11-es buszon, amikor utolsó klubjából, az Ikarus Kertváros atlétikai pályájáról hazatért. Amikor néhány hete utoljára összefutottunk, már igen csak rövid léptekkel haladt előre, de arra azért nem gondoltam, hogy ilyen hamar végleg elballag.
Kedves Bandi bátyám! Az atlétáknak és sok barátodnak, jó ismerősödnek nagyon hiányozni fogsz!
Nyugodj békében.
(jochapress)
