A sakkvilágbajnok norvég Magnus Carlsen jó is, meg szerencsés is volt

sakk_Carlsen, 440, EP, AFPMagnus Carlsen (Fotó: Europress, AFP)

Minden jó, ha jó a vége. (Amit sakkberkekben itthon anno így emlegettek: nem a nyitás a fontos, hanem a „csukás”.) Magnus Carlsen Twitter-üzeneté­ben így értékelte győzelmét a Grand Chess Tour-sorozat harmadik, londoni állomásán, ami egyúttal az összetett sikert és a vele járó összesen 215 ezer dollár pénzdíjat is jelentette neki.

A minden idők talán legrangosabb, háromfelvonásos sakkversenyén – a tavaszi világranglista alapján az első tíz helyezettet hívták meg, aminek az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyikot leszámítva mindannyian eleget is tettek –, az első tornán, ráadásul hazai pályán, Oslóban, Carlsen pocsékul szerepelt, csak hetedik lett.

A nyáron az amerikai St. Louisban javított, másodikként végzett, de ott sem sakkozott meggyőzően, s ezt tulajdonképpen a Londonban nyújtott teljesítményéről is elmondhatjuk. Hat remivel kezdett, majd a hetedik fordulóban tankönyvbe illő játszmában fokozta minimális előnyét a végjátékban győzelemig az amerikai Hikaru Nakamura ellen.

Ennek köszönhetően a vasárnapi, utolsó parti előtt úgy ült asztalhoz, hogy az orosz Alekszandr Griscsuk ellen győzelemmel befuthat holtversenyben elsőnek. Az éles partiban eleinte jobban állt, ám egy-két lapos lépése után Griscsuk átvette a kezdeményezést, aztán ő is hibázott, először a nyerő álláshoz vezető kombinációt, majd a döntetlenhez vezető lebonyolítást mulasztotta el, végül kikapott. (Ugyancsak régi bölcsesség: az veszít, aki utoljára hibázik.)

A rájátszásban Carlsen a francia Maxime Vachier-Lagrave-ot már viszonylag simán verte rapid partiban, így mindent vitt, de becsületére legyen mondva, őszintén értékelt: „Elég jó és elég szerencsés voltam. Griscsuk ellen kicsúszott a parti az irányításom alól.”

A vele készített villáminterjúban Carlsen azt is elárulta, kit tart jelenleg a legkellemetlenebb ellenfélnek. ­„Anish Girit nagyon nehéz legyőzni” – jegyezte meg. Nem véletlenül. A holland játékos – aki egyébként Szentpéterváron született, édesanyja orosz, édesapja nepáli – egyedüliként a mezőnyben mind a három tornán veretlen maradt, s immár harmadik a világranglistán.

Egyébként még mindig Carlsen az első, de fölénye már messze nem olyan tetemes, mint két éve. Jelenleg 2837 az értékszáma, majdnem ötvennel kevesebb, mint a csúcson (2882), 2014 májusában volt. A potenciális kihívók száma pedig egyre gyarapodik.

(magyaridok.hu)

 

Forrás: www.jochapress.hu – RSS