Ódor Éva Jónyer István négyszeres világbajnok asztaliteniszezővel (Fotó: jochapress.hu)
Amikor tizennyolc évesen már háromszoros ifjúsági Európa-bajnok lett, rögtön profi szerződést kapott. A szlovákiai Révkomáromban született asztaliteniszező, Ódor Éva (Éva Odorová) azóta külföldön játszik. A „XI. Kárpát-medencei Összmagyar Diákolimpia” szlovákiai elődöntőin beszélgettünk.
– Nem terhes Önnek, hogy egész nap egyik versenyhelyszínről a másikra kell mennie és ott passzívan tölteni az időt?
„A világért sem! Én itt születtem, s amíg élek, ragaszkodni fogok szülővárosomhoz, az itt élő sorstársaimhoz. Kimondottan megtiszteltetésnek tartom, hogy meghívtak és örömmel jöttem el a versenyekre.”
– Háromszor is első lett az ifik kontinensbajnokságán, ez már nem lehet a véletlen műve.
„Tíz éves koromtól egyre gyakrabban vettem részt a budapesti Statisztika edzésein, ahol különösen dr. Ormai Lászlónak, Laci bácsinak köszönhettem sokat. 1993-ban párosban, négy évvel később pedig egyesben és vegyes párosban is aranyérmes lettem az ifi Eb-n. Utána profi ajánlatot kaptam és a franciaországi Poitiers-ben találtam magamat. Az évek során egy szezont eltöltöttem Németországban, a Bundesliga I-ben érdekelt Winterwerb együttesében, Lengyelországban pedig két esztendőn keresztül küzdöttem a Tarnobrzeg csapatában… E két kanyaron kívül minden évben a francia első osztályban szerepeltem, ahol soha nem maradtam az éves teljesítményeimmel a 85 százalék alatt.”
– Pedig Franciaországban is szép számmal ütik kínai labdazsonglőrök a labdát…
„Az ő jelenlétük ma már minden, valamirevaló asztaliteniszsporttal rendelkező európai államban természetesnek számít. A franciáknál egyébként nyolc csapat küzd az élvonalban és kivétel nélkül mindegyiknek van két kínai játékosa. Én Lille város Elancourt nevű csapatában, három részletben (7, 5, 2 év) tizennégy szezont töltöttem el eddig, miközben három francia bajnoki címben vagyok részvényes.”
– Közben a nemzetközi porondon is elért több, figyelemre méltó eredményt.
„Ott lehettem a pekingi olimpián, ahova éppen a 2008-as, budapesti világselejtezőből jutottam ki. Nagy élmény volt számomra az ötkarikás részvétel, amely után viszont három évig csak klubszinten szerepeltem. Az idei, első Európai Játékokon, Bakuban ismét válogatottként álltam asztalhoz és három, honosított kínai mögött, legjobb európaiként a negyedik helyen végeztem.”
– Elég hosszú pályafutás áll Ön mögött. Mit gondol, meddig lehet, meddig érdemes még ezt csinálnia?
„Ameddig élvezem, nem gondolok visszavonulásra. Egyébként az évek során mindig is sokat gyakoroltam a legjobb magyarokkal, Póta Ginával és a többiekkel a Statisztikában, a Marczibányi téren. Ez a kapcsolat az utóbbi három évben tovább erősödött, ugyanis Budapesten vettem lakást. Itt van a fő támaszpontom, innen bármikor könnyen hazaugorhatok a 100 kilométernyire élő családomhoz. A francia bajnokikra ugyanis csak egy nappal az esemény előtt kötelező ott lennem.”
Így él ebben a Magyarország, Szlovákia és Franciaország alkotta képzeletbeli háromszögben Ódor Éva, az Európa élmezőnyébe tartozó asztaliteniszező, akinek családjában egy másik sportember is van. Bátyja, Ódor László ugyanis éppen idén lett veterán világbajnok a 40 évesek mezőnyében, egy szlovákiai kajak négyes tagjaként.
