Márciusban betölti a 77. évét, a Vasember tizenegyedik alkalommal történő teljesítéséről azonban még mindig nem mondott le Fröhlich Henrik, aki már csaknem hatvanéves volt, amikor az első háztömbkörüli kört lekocogta.
Fröhlich Henrik
– A lányomat kísérgettem a triatlon versenyeire, amikor meguntam a félnapos ácsorgásokat. Először egy háztömböt is alig tudtam körbekocogni, de nem adtam fel. Hatvanöt éves voltam, amikor először teljesítettem a 3800 méteres úszást, a 180 kilométer kerékpározást és a végén a 42195 méteres maratoni távot. 2018-ban már tizedszer egymás után célba érkeztem, ám ezután megszakadni látszott a sorozat.
– Konkrétan mi történt?
– Már két teljesítési lehetőségről is lemaradtam. Előbb 2019-ben a futást egészségügyi okok miatt már az első körben feladni kényszerültem. 2020-ban pedig nem egészen egy hónappal Nagyatád előtt egy 70 kilométeres kerékpáros edzés utolsó kilométerein hatalmasat buktam. Az én hibámból lezuhant a cukorszintem, és csak a mentőautóban ébredeztem.
– Természetesen megint nem tudott próbálkozni, de hogyan áll a következményekkel?
– Többek között a bal kulcscsontom fölött egy úgynevezett AC-ficamot szenvedtem el, amit a Sportkórház sebészfőorvosa, dr. Bálint Lehel szerint amennyiben megoperálnak, legalább egy évig nem versenyezhettem volna. A hagyományos utat választva már három hónap után elkezdtem „mocorogni”. Utcán óvatosan csak mountainbike nyergében közlekedek, viszont a padlásomon van egy görgőpados kerékpár, ahol 25 kilométereket szoktam egy-egy alkalommal letekerni. A versenyen kerékpározásban nyolc órán keresztül kell tartani a 23 kilométeres átlagot, hogy bárki is tovább folytathassa.
– Önnek az úszás szokta a legnagyobb gondot okozni…
– Sajnos, ez a helyzet nem is fog változni, mert képtelen vagyok egy viszonylag gazdaságos stílust elsajátítani. Szerencsére kaptam versenyzői igazolást a triatlon szövetségtől, de a Tüske csarnokban hiába vannak igen jó körülmények, amikor úszom, csak a víz pezseg, miközben én csak igen lassan haladok előre.
– Tízszer már teljesítette ezt az embert próbáló úszó-kerékpározó-futó sorozatot, mi motiválja a további erőfeszítésekre?
– Az esetleges tizenegyedik sikerért kaphatnék egy olyan oklevelet, amely tanúsítaná a tízentúliak klubjában a tagságomat. De legalább ennyire kényszerítő erejű a hízási hajlamom. Amint kicsit visszaveszek az edzésekből, azonnal jönnek rám a kilók!
– És ha ez az oklevél is meglesz, tovább folytatja?
– Bár nehezen, de kezdem belátni, hogy ez az erőpróba minden évben egyre nehezebb. Ezért jutottam arra, hogy bármi is lesz az eredmény, 2022-ben már nem próbálkozom a Vasember teljesítésével. Más kérdés, hogy a rövidebb távú vetélkedéseken amíg lépni fogok tudni, ott akarok lenni.
(jochapress / Jocha Károly)
