(Jon Arne Riise (balra), a norvégok válogatottsági rekordere, fotó: uefa.com)
Nagyon gazdag Norvégia futballtörténelme, a mieink elleni Eb-pótselejtezős párharcra készülő válogatottból egyetlen játékos sem kerülhetne a múlt hőseiből összeállított All-Star-válogatottjuk keretének közelébe.
Kapus: ERIK THORSTVEDT
1962. október 28-án született, húszéves korában bemutatkozott már a válogatottban. Még csak 33 éves volt a 97., s egyben utolsó szereplésekor – ha nem sérül meg a háta, ma akár országos rekorder is lehetne. Így is az, a kapusok között. Pályafutása során a Viking, az Eik-Tønsberg, a Borussia Mönchengladbach, az IFK Göteborg majd 1989 és 1996 között a Tottenham Hotspur tagja volt. Ő az első norvég, aki megnyerte Angliában az FA-kupát. Remekelt az 1994-es világbajnokságon.
Tartalék: Asbjørn Hansen
1930. május 29-én született, pályafutását a Sparta Sarpsborg együttesében töltötte. 1952 és 1961 között ötvenszer védett a válogatottban, ő volt az első norvég kapus, aki elérte a félszázadik szereplését a nemzeti tizenegyben. 1957 nyarán ő védett a magyarok 2:1-es legyőzésekor.
Jobbhátvéd: HENNING BERG
1969. szeptember elsején született, a teljes neve Henning Stille Berg. 1992 és 2004 között kereken százszor játszott a norvég válogatottban, 9 gólt szerzett. Klubpályafutása során otthon a Vålerenga, majd a Lillestrøm tagja volt, 1993-tól tíz éven át Angliában, a Premier League-ben játszott. A Blackburn Roversben kezdte és fejezte be, közben 1997 és 2000 között Sir Alex Ferguson játékosa volt a Manchester Unitedben. Ő az első norvég, aki angol bajnok lett, s az első általában, aki két különböző klubbal is bajnoki címet ünnepelhetett a Premiershipben. A Manchester Uniteddal megnyerte a Bajnokok Ligáját és a Világkupát is. Két világ- és egy Európa-bajnokságon vett részt a norvégokkal (1994 és 1998, valamint 2000)
Tartalék: André Bergdølmo
Az 1971. október 13-án született védő 63 válogatottságot számlál. Hazai klubjai a Skjetten, a Lillestrøm és a Rosenborg voltak, majdf hét éven át külföldön légiósként játszott az Ajax, a Borussia Dortmund és az FC København együttesében. Hazatérése után a Strømsgodset és a Sørum színeiben szerepelt. Négy országban (Norvégia, Hollandia, Dánia) hat bajnoki címet nyert, az előbbi kettőben kupagyőztes is volt.
Középhátvéd: RUNE BRATSETH
1961. március 19-én a Rosenborg városában, Trondheimben született. A Nidelv együtteséből került 21 évesen az RBK-hoz, amellyel bajnoki címet nyert 1985-ben. Csak akkor lett hivatásos játékos, amikor 1987-ben a Werder Bremen leszerződtette. A német csapattal kétszeres bajnok, kétszeres kupagyőztes, s a KEK győztese lett. Háromszor is megválasztották hazájában az év játékosának, sőt a norvég szövetség őt jelölte 2004-ben az elmúlt ötven év legjobb norvég játékosának az UEFA ankétján. A válogatottban 1986 és 1994 között 60 mérkőzésen játszott, 4 gólt szerzett. Az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon ő volt a csapatkapitány.
Tartalék: Ronny Johnsen
1969. június 10-én született Sandefjordban. Bratseth nagyszerűsége az oka, hogy „csak” a B-csapatban a helye. Hazai pályafutása első szakaszát 1995-ig öt klubban (Sem, Stokke, Eik, Lyn, Lillestrøm) töltötte, majd egy idényt Törökországban, a Beşiktaşban játszott. 1996-tól 2002-ig a Manchester United játékosa volt, a klub egyik legeredményesebb korszakában. Négy bajnoki címet, egy FA-kupa-elsőséget szerzett, egyik főszereplője volt az 1999-es, a BL-győzelmet is magába foglaló triplázásnak. Súlyos sérülései visszavetették. Az Old Traffordtól távozva az Aston Villa, majd a Newcastle mezét viselte, aztán 2005 és 2008 között a Vålerenga színeiben zárta a pályafutását. Hatvankét válogatott mérkőzésen három gólt szerzett (1991–2007), szerepelt az 1998-as Mondialon.
Középhátvéd: TORBJØRN SVENSSEN
1924. április 22-én született Sandefjordban, s 2011. január 8-án ott is halt meg. Huszonkét szezonon keresztül játszott a helyi klubban, egyetlen nagy trófea megnyerése nélkül, igaz egyszer második volt a bajnokságban, kétszer pedig elveszített kupadöntőben szerepelt. A fentiekből azt gondolhatnánk, hogy a nagyon erős és magas középhátvéd szinte ki sem tette a lábát Sandefjorból. Nagy tévedés! 1947 és 1962 között 104-szer játszott a norvég válogatottban, 1961-ben mindössze a második futballista lett a világon Billy Wrightot követve, aki eljutott a századik válogatottságig. (Néhány hónappal előzte meg Bozsik Józsefet.). Beceneve: a Szikla, Klippen volt.
Tartalék: Jan Einar Aas
1955. október 12-én született, hazai pályafutását szülővárosa klubjában a Mossban töltötte. 1979-től másfél éven át a Csernai Pál által irányított Bayern Münchenben futballozott, s nyert két bajnoki címet, 1980 őszén játszott két BEK-meccset is a májusban a döntőben is szereplő bajoroknál. 1981 első napjaiban Brian Clough csapatához, a Nottingham Foresthez igazolt, hamarosan azonban súlyos lábtörése szó szerint kettétörte a pályáját. 1983 és 1987 között ismét a Mossban játszott. 1987-ben a bécsi Ausztriához került, de nem játszott bajnoki találkozón. Harmincöt válogatottságig jutott.
Balhátvéd: JOHN ARNE RIISE
1980. szeptember 24-én született, senki sem játszott nála többször a norvég válogatottban. Tizennyolc évesen az Aelesundból igazolt külföldre, az AS Monacóhoz, s később sem játszott hazai klubban. 2001 és 2008 között a Liverpool FC, 2008 és 2011 között az AS Roma, majd 2011 és 204 között a Fulham játékosa volt. Tavaly nyáron a ciprusi APOEL tagja lett, legutóbb Indiába, a Delhi Dynamoshoz igazolt. 2000 és 2013 között 110-szer játszott hazája válogatottjában, 16 gólt szerzett. A Poollal – a bajnoki cím kivételével – minden létező titulust elnyert. Bajnoki titulust Franciaországban és Cipruson gyűjtött.
Tartalék: Stig Inge Bjørnebye
1969. december 11-én született, kis híján síugró lett belőle. Édesapja, aki e sportágban két olimpián (1968, 1972) is versenyzett, szerette volna, ha a nyomdokaiba lép. Ő azonban inkább futballozott, s nem is rosszul. Hazai pályafutását az Elverum, a Strømmen, a Kongsvinger és a Rosenborg együttesében töltötte, majd 1992 és 2000 között a Liverpool FC játékosa volt. (A Vörösök kétszer kölcsönadták, 1994-ben a Rosenborgnak, 2000-ben a dán Brøndbynek.) 200 és 2003 között a Blackburn Roverst erősítette. A norvég válogatottban (1989–2000) között 75 mérkőzésen egy gólt szerzett. Két világ- és egy Európa-bajnokságon vett részt (1994 és 1998, valamint 2000).
Irányító középpályás: TOM LUND
1950. szeptember 10-én született. Technikai képzettsége, játékintelligenciája előtt tisztelegve hazájában sokan őt tartják minden idők legjobb norvég játékosának. Pedig soha nem szerződött külföldre, soha nem játszott nagy bajnokságban, egész pályafutását a Lillestrøm tagjaként töltötte (1967–82). Hajdanán az Ajax Johan Cruyff helyére akarta megvenni (Varga Zoltánt igazolta végül le), hívta a Real Madrid és a Bayern München is. Talán azért mondott mindenkinek nemet, mert nem volt hajlandó repülőgépre ülni. (1981-ben a budapesti vb-selejtezőre is autóval hozták. Ő lőtte a norvégok gólját.) A válogatottban 47 találkozón 12 gólt szerzett (1972–82).
Tartalék: Øyvind Leonhardsen
1970. augusztus 17-én született. Nem tudott annyit a labdával, mint Lund, de legalább olyan hasznos volt csapata számára. A norvégok legfényesebb korszakában számított a válogatott egyik vezéregyéniségének, 1990 és 2003 között 86-szor játszott a nemzeti tizenegyben. (19 gólt elérve.) A Clausenengen, a Molde, majd a Rosenborg egykori játékosa 1994-től egy szűk évtizeden át Angliában (Wimbledon, Liverpool FC, Tottenham, Aston Villa) futballozott, majd hazatérve a Lynben játszott, s a Strømsgodset színeiben zárta le a pályafutását. Két világbajnokságon (1994, 1998) szerepelt.
Tom Lund, a klubhűség példaképe, minden idők egyik legjobb norvég középpályása
Védekező középpályás: KJETIL ANDRÉ REKDAL
1968. november 6-án született, a Fiksdal/Rekdalban kezdett, majd húszéves koráig a Moldéban játszott. A következő 12 évben légiós volt, a német Borussia Mönchengladbach, a belga Lierse, a francia Rennes, majd visszatérve a Bundesligába, Dárdai Pál és Király Gábor klubtársaként a berlini Hertha BSC mezét viselte. (Közben 1994-ben rövid időre visszatért a Moldéba.) 2000 és 2004 között az oslói Vålerenga színeiben zárta a pályafutását. Védekező középpályás létére 86 mérkőzésen 17 gólt szerzett a válogatottban, ezek közül hármat egy mérkőzésen, sőt hét perc alatt a magyaroknak lőtt. A kapuba talált az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon is, két góljával norvég vb-rekorder, sőt az összes norvég vb-gól egyharmada a nevéhez fűződik.
Tartalék: Erik Mykland
1971. július 21-én született, beceneve is világszerte ismert: Myggen, azaz Szúnyog. Hetvennyolc válogatott mérkőzésen két gólt szerzett. Hazai karrierje során a Risør FK, a Bryne, majd 1989 és 1996 között a Start mezét viselte. 1995-ben már fél éven át az Utrecht kölcsönjátékosa volt, akkor indított légiós pályafutása során, Hollandián kívül, még további négy országban, Ausztriában (Linz), Görögországban (Panathinaikosz), Németországban (1860 München) és Dániában (FC København) szerepelt. Hazatérése után néhány meccset játszott még a Startban, s egyet a harmadik ligás Drammenben. Két világ- és egy Európa-bajnokságon szerepelt.
Támadó középpályás: ARNE BRUSTAD
1912. április 14-én született, 1987. augusztus 22-én hunyt el. Balösszekötőt játszott pályafutása nagy részében, főszerepet vállalt az 1936-os berlini olimpián a bronzérem kivívásában, s gólt szerzett az 1938-as vb-n a későbbi világbajnok olaszok ellen. Sőt, azon a meccsen lőtt még egy szabályos gólt, de azt a bíró nem adta meg. Brustad 1938-ban pályára lépett az Európa-válogatottban, Silvio Piola, az olasz középcsatár mellett a balszárnyat Zsengellér Gyula és Arne Brustad alkotta. A kiváló norvég összekötő 33 válogatott mérkőzésén 17 gólt szerzett.
Tartalék: Mini Jakobsen
Jahn Ivar, becenevén Mini Jakobsen 1965. november 8-án született, szélsőt, vagy támadó középpályást játszott hazájában a Junkeren, az IK Grand Bodø, majd a Bodø/Glimt és a Rosenborg színeiben. Légiós-pályafutása során a svájci Young Boys, a német MSV Dusiburg és a belga Lierse együttesét erősítette. Az RBK-val hét bajnoki címet nyert, 1989-ben norvég gólkirály is lett. A válogatottban (1988–1998) 65 mérkőzésen 11 gólt ért el. Részt vett a franciaországi világbajnokságon.
Csatár I: ODD IVERSEN
Némi túlzással csak az volt a kérdéses, a két Iversen közül ki kapja ezt a posztot. Az apa (Odd) vagy a fia (Steffen). Utóbbi tekintélyesebb klubokban (Tottenham, Wolverhampton, Crystal Palace) játszott, többször volt válogatott (79 mérkőzés, 21 gól) – ám egy nyilatkozatában ő maga is elismerte: az „örege” volt a jobb. Odd Iversen 1945. november 6-án született, két periódustól (Racing Mechelen 1969–72, Vålerenga 1976–79) eltekintve 1965 és 1982 között a Rosenborg BK középcsatára volt. Négyszeres norvég gólkirály, mindmáig negyedik, visszavonulásakor első volt a bajnoki gólokat tekintve. A válogatottban 45 mérkőzésen 19 gólt szerzett, ezek közül egyet a magyarok ellen.
Tartalék: Einar Gundersen
Lenyűgöző a mérlege: 33 mérkőzésen 26 gól. Mindezt egy olyan korszakban érte el (1917–1928), amelyben a norvégok még talán az európai középmezőnyhöz sem tartoztak. Becenevén Jeja, az ország első futballsztárja 1896. szeptember 20-án született, 1962. október 29-én hunyt el. Ötször nyerte meg a Norvég Kupát az Odd Grenland csapatával, részt vett az 1920-as olimpián.
Csatár II: JØRGEN JUVE
A harmincas évek nagyszerű, olimpiai bronzérmet is nyerő norvég válogatottjának leggólerősebb csatára mindmáig csúcstartó 45 mérkőzésen szerzett 33 góljával a nemzeti tizenegyben. Sokoldalúsága a magyarok közül Orth Györgyét idézte, a gólrekorder csak 22 válogatott meccsen játszott csatárt, a többin középfedezetként, sőt alkalmanként jobbhátvédként erősítette a csapatot. 1906. november 22-én született, 1983. április 12-én hunyt el. Pályafutása befejezése után nagyon sikeres újságíró és könyvszerző lett.
Tartalék: Tore Andre Flo
Flonaldo – ez volt a beceneve, miután 1997 májusában bohócot csinált a világbajnok brazilok védelméből. A kilencvenes évek leggólerősebb norvég csatára 1973. június 15-én született, pályafutása csúcspontján (1997–2000 között) a londoni Chelsea játékosa volt. Előtte a Sogndal, a Tromø és a Brann, utána a Rangers, a Sunderland, a Siena, a Vålerenga, a Leeds United, a Milton Keynes és ismét a Sogndal játékosa volt. 76 válogatott mérkőzésén 23 gólt szerzett (1995–2004), részt vett az 1998-as vb-n és a 2000-es Eb-n. Egyik testvére (Jostein) és egyik unokatestvére (Håvard) is válogatott játékos volt.
Csatár III: OLE GUNNAR SOLSKJÆR
Ha az utóbbi másfél évtized futballéletének szereplői közül egyetlen játékost írhatnánk fel a papírra egy norvég All-Star-csapat összeállításakor, minden bizonnyal az övé lenne az. Ole Gunnar Solskjær 1973. február 26-án született, édesapja ötszörös országos bajnok birkózó volt. A Clausenengen, majd a Molde játékosa volt hazájában, mielőtt külföldre szerződött, egy éven keresztül katonai szolgálatát töltötte. 1996 és 2007 között a Manchester United tagja volt, hat bajnoki címet nyert Sir Alex együttesével, kétszeres FA-kupa-győztes, egyszeres BL- és Világkupa-győztes. Világsztár lett a Vörös ördögök 1999 barcelonai BL-győzelmekor, amelynél ő szerezte a győztes gólt. Fénykorában az egyik legnépszerűbb játékos volt az Old Traffordon. Bár pályafutása utolsó szakaszában súlyos sérülés kínozta, 67 válogatott mérkőzésen 23 gólt szerzett 1995 és 2007 között, részt vett az 1998-as vb-n és a 2000-es Eb-n.
Tartalék: Harald Hennum
1928. május 29-én született, 1993. október 14-én hunyt el. 1949 és 1960 között 43 válogatott mérkőzésen 25 gólt szerzett, ebből az egyik a Norvégiában nagy becsben tartott, 1957. júniusi, magyarok elleni 2:1-es győzelem első találata. Juve és Gundersen mögött harmadik a norvégok örök-góllövőlistáján. Klubjai a Frieg és a Skidd voltak, utóbbival négyszer is megnyerte a Norvég Kupát.
