Miért döntöttél úgy gyerekként, hogy futballista leszel?
– Az okokat a családomnál kell keresni, hiszen apukám és a bátyám is focizott hobbi szinten, így nekem is adott volt, hogy ezt a sportot választom – kezdte Farkas Balázs a csakfoci.hu-nak. – Nagyjából 5-6 évesen kezdtem el focizni egyesületi szinten egy kisebb győri csapatban, a Sasfészekben. Innen kerültem át az ETO-hoz nyolc éves koromban, úgyhogy immár tizenegy éve a klubot erősítem. Itt végigjártam én is az utánpótlás minden korosztályát, így ezer szállal kötődöm a klubhoz.
Milyen célokat fogalmaztál meg karriered indulásakor?
– A karrierem indulásakor még nagyon fiatal voltam, nyilván gyerekként még nem lehet konkrét célokról beszélni. Azt tudtam, hogy az ETO egy nagyhírű, patinás egyesület, ahol a körülmények is kiválóak, de olyan konkrét álmom vagy tervem még nem volt. Szerettem nézni azokat a profi játékosokat, akik már akkor is a topon voltak, bennem is megfogalmazódott, hogy szívesen lennék hivatásos labdarúgó az ETO színeiben.
Most viszont már lehet mondani, hogy kifutott valahová a pályafutásod. Jelenleg mik az ambícióid?
– Most lépesről-lépésre próbálok haladni. Természetesen szeretném megmutatni magam az NB II-es csapatban, valamint szeretnék egyre több játéklehetőséghez jutni a felnőtt bajnokságban. Tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm a céljaim eléréséhez, de ezért dolgozok minden nap. Elsősorban szeretnék minél többet és minél sikeresebben szerepelni az ETO-ban.
Nyilván vannak távlati céljaim, nekem is nagy álmom, hogy a jövőben magamra ölthessem a válogatott címeres mezét, de ehhez még rengeteget kell dolgozni.
Szerinted hol tartasz most?
– Úgy gondolom, hogy még sok van bennem, hiszen 20 évesen azért még a karrierem elején vagyok. Úgyhogy vannak még további céljaim a jövőre tekintve, szeretnék feljebb lépni, az ETO-val NB I-es játékos lenni, külföldön is szívesen kipróbálnám magam, de először itt az NB II-es csapatban kell megmutatnom, mire vagyok képes és itt szeretnék minél sikeresebb lenni.
Tavaly nagyon készültetek az ifjúsági Bajnokok Ligájára, de a pandémia miatt elmaradt. Te személy szerint, hogy élted meg, hogy akkor nem játszhattál komoly külföldi csapatok ellen?
– Ugye a két évvel ezelőtti U19-es bajnokság olyan jól sikerült, hogy megadatott ez a lehetőség. Először nem törölték, hanem áttették az időpontot, de már akkor is tűkön ültünk és vártuk márciust, hogy meg tudjunk mérkőzni az első ellenfelünkkel. Meg is történt a sorsolás és nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy elkezdjük ezt a kalandot, de aztán a vírus miatt visszamondták. Az egész csapat nagyon csalódott volt, mert amikor közeledett a dátum, akkor mindenki készült rá, mindenki meg akarta mutatni magát, szerettünk volna jó eredményt elérni, hiszen ez mindannyiunk számára egy nagyobb lépcsőfok lett volna tapasztalatszerzés szempontjából is. Úgyhogy mindenki szomorú volt a kialakult helyzet miatt, de ugye ez egy olyan helyzet, amibe mi nem tudunk beleszólni. Az biztos, hogy bánjuk, hogy nem adatott meg ez a lehetőség, de ennek ellenére is úgy érzem, hogy színes lesz a pályafutásunk.
Említetted, hogy még van hova fejlődnöd. Ha ki kellene emelni valamit, amin dolgoznod kell, mi lenne az és mit mondanál erősségednek?
– Amit elsőre ki tudnék emelni pozitívumnak vagy erősségemnek, az a mentalitásom, illetve a küzdeni akarásom. Azt hiszem ez mindig is rendben volt, én mindig ilyen típusú ember és játékos voltam, amennyi lehetőséget épp kapok, azalatt próbálom megmutatni, milyen futballista vagyok. Amikor a pályán vagyok, akkor csak azzal foglalkozom, ami ott történik, semmilyen külső tényezőt nem engedek be. A végsőkig megyek, egészen amíg a lábaim visznek, ezt tartom a legnagyobb erényemnek. Amiben még fejlődnöm kell, azok a kapu előtti szituációk értékesítése, magabiztosság és az önbizalom. Úgy gondolom, hogy ahogy telnek a meccsek és minél többet fogok tudni majd játszani, ezek majd jönni fognak.
A Magyar Kupában Nagykanizsán az ETO a te tripládnak köszönhetően nyert 3-2-re. Hogy emlékszel vissza arra a találkozóra?
– A mérkőzés előtti órákban tudtam meg, hogy kezdő leszek, de már úgy készültem a héten, hogy valószínűleg játéklehetőséghez fogok jutni. Miután megtudtam, hogy kezdő leszek, nyilván próbáltam úgy hozzáállni a mérkőzéshez, hogy minél többet kiadjak magamból és minél sikeresebb tudjak lenni. Ehhez kellett a csapat is, hogy rám bízzák a büntetőt az első gólomnál, ennek is köszönhetően jöhetett össze a mesterhármas. Minimális izgatottság azért volt bennem, hiszen ebben a szezonban akkor léptem harmadszor vagy negyedszer kezdőként a pályára, de nagyon boldog vagyok, hogy jól sikerült az a kanizsai meccs.
Miben volt más a Vidi elleni meccs?
– A Fehérvár elleni meccs mind felkészülés, mind pedig mentális szempontból más volt az előbb említett kanizsai mérkőzéshez képest. A Vidi elleni meccs este nyolc órakor volt, és már aznap reggel megtudtam, hogy kezdőként fog rám számítani a Mester. Ebben a mérkőzésben az volt a szép, hogy nekünk nem volt veszítenivalónk, mi ezzel a mérkőzéssel csak nyerhettünk és szerintem részben emiatt is sikerülhetett ilyen sikeresre ez a találkozó. Bátran mertünk játszani, felvállaltuk a játékot és mindenki 100 százalékig bele tette a munkát és az egész 90 perc során nagyon fegyelmezettek voltunk. Alázatosan és megalkuvást nem tűrve küzdöttünk a végéig és ez ki is fizetődött. Valamint – ahogy a meccs után elmondtam – a szurkolóknak is hatalmas részük volt abban, hogy mi sikeresek tudjunk lenni, hiszen nagyon régen nem volt ennyi néző és ilyen hangulat a stadionban, mint most, és ez hatalmas pluszt adott nekünk.
Egyértelmű volt, hogy te rúgod a tizenegyest 1-1-nél a 93. percben?
– Nem volt senki kijelölve a büntetőrúgásra. Én úgy voltam vele, ha lesz, akkor szívesen elvállalom.
Ha az oldalvonal mellől szóltak volna, hogy adjam át, akkor – tiszta sor – átadtam volna, de mivel nem történt ilyen, ezért Óvári Zsoltival megbeszéltük, hogy ezt most én végzem el.
– Úgyhogy neki meg azért lehetek hálás, hogy átengedte a lehetőséget, miután kiharcolta.
Ilyenkor mindig ennyire higgadt tudsz maradni?
– Amikor letettem a labdát elhatároztam, hogy oda fogom rúgni a büntetőt, ezért próbáltam nem megváltoztatni a döntésemet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt rajtam teher, mert elég fontos pillanatban volt ez a büntető és nagyban befolyásolta a meccs végkimenetelét is. Volt bennem izgatottság, de ezt próbáltam nem mutatni, mert éreztem, hogy menni fog és szerencsére össze is jött a találat, ezzel pedig a továbbjutás is.
Hogy élte meg a csapat, hogy három NB I-es klub mellett ott van a kupa elődöntőjében?
– Mindenki nagyon boldog volt és örült a győzelemnek, hiszen tudtuk, hogy a szurkolóinknak is nagyon fontos ez az ETO-Fehérvár párharc, mivel a két szurkolótábor között régre nyúlik vissza a rivalizálás. Örültünk, hogy örömet tudtunk nekik okozni, hiszen már rég volt ilyen jellegű rangadónk és a kupában is rég jutottunk idáig. Az egész csapat nagyon boldog volt, hogy sikerült – a Puskás után – egy újabb nagy skalpot begyűjtenünk, hiszen a második NB I-es csapatot tudtuk legyőzni a kupában.
Szerinted ki nyeri a Magyar Kupát?
– Ugye rajtunk kívül három NB I-es csapat van bent a legjobb négyben. Természetesen tudjuk, hogy a papírforma nem nekünk kedvez, de azt gondolom, hogy itt – a legjobb négy között – már nem kaphattunk rossz csapatot, tehát senki sem véletlenül jutott el idáig. Bebizonyítottuk már, hogy egy NB I-es csapatot egy mérkőzésen meg lehet fogni, illetve le lehet győzni. Természetesen a Ferencváros ellen sem fogunk feltartott kezekkel kisétálni a pályára, ott is megpróbálunk mindent beleadni, a végsőkig hajtani és küzdeni. Ismételten úgy mehetünk fel a pályára, hogy veszítenivalója a csapatnak nincsen, keményen és agresszívan kell kimenni és hinni kell magunkban. Hatalmas dolog lenne, ha a Ferencvárost legyőzve tudnánk bejutni a döntőbe, de ezelőtt még rengeteg tennivalónk van, a bajnokságban.
Melyik támadó játéka volt rád a legnagyobb hatással?
– Mikor elkezdtem a labdarúgást, nagy hatással volt rám Thierry Henry játéktudása, illetve az arsenalos sikeres korszaka. Ő nekem hatalmas kedvencem volt és miatta lettem később Barca-szurkoló. A ma is aktív labdarúgók közül pedig Lionel Messit tudnám idesorolni, aki nagy példaképem és kedvenc játékosom.
És a hazai csatárok közül?
– Magyarországon is nyilván rengeteg jó játékos van, akik nagyon sok örömet okoztak nekünk.
Nem is kell messzire menni, ide tudom sorolni Priskin Tomit, akinek a norvégok elleni Eb-pótselejtezős gólját a kanapéról felugorva ünnepeltem, most pedig a csapattársam és próbálunk egy célért küzdeni.
– Ezek nyilván olyan dolgok, amik nagy hatással vannak az emberre, de konkrét magyar példaképem nincsen.
Mikor jut fel az ETO az NB I-be?
– Nemrég történt tulajdonosváltás a klubnál, ami fontos tényező, de mi, játékosok kizárólag a saját feladatunkra, a labdarúgásra koncentrálunk. Természetesen tudjuk, hogy a tulajdonos úrnak nagy céljai és komoly tervei vannak a jövőre nézve, mi is azon leszünk, hogy a klubot a az őt megillető helyére tudjuk visszajuttatni. Ehhez sok mindennek kell történnie az elkövetkezendő időszakban, de a jövőben próbálunk minél sikeresebbek lenni és szeretnénk azt, ha a győriek minél hamarabb, újra NB I-es ETO meccsekre járhatnának.
Póczik Dávid
