„A csapat technikailag nagyon jó, ezt az angolok elleni meccsen is láttam, s csak apróságokon múlik majd, hogy megvédi-e címét” – jelentette ki Tarics Sándor, aki a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vendégeként érkezett szombaton Londonba.
„Azt persze csak a jóisten tudja, hogyan szerepelünk majd Londonban. en pár aranyban bízom, nyolcat-tízet nyerni már nem lehetséges, nagy a konkurencia. Vízilabdában meglehet az eredménye a kemény munkának, Kemény Dénes érti a dolgát. Persze, pici szerencse is kell, s akkor a magyar válogatott megint, sorrendben negyedszer is olimpiai bajnok lehet. Jó lenne ezt személyesen, ott a helyszínen látni…”
A szeptember 23-án 99. születésnapját ünneplő Tarics Sándor azon a vasárnapi sajtóeseményen nyilatkozott, amelyet a MOB szervezett az 1936-os berlini játékokon győztes pólócsapat centerének tiszteletére, és ahol Borkai Zsolt MOB-elnök méltatta sportemberként és mérnökként szerzett érdemeit.
A magyar és az egyetemes olimpiai mozgalom legidősebb képviselője – aki 1948 óta él az Egyesült Államokban – tökéletes magyarsággal és lenyűgöző szellemi frissességgel idézte fel a berlini játékokat, későbbi kivándorlását Amerikába, ahol elismert szakemberré vált találmányával, melynek köszönhetően földrengésbiztossá tehetők az épületek. Az általa kifejlesztett technológiával ezrével készültek házak szerte a világban, Amerikától Japánon át Kínáig.
Tarics Sándor a nagyvilágban szétszórt magyarok nevében is megköszönte a MOB meghívását, hangoztatva, hogy ő töretlenül őrizte és őrzi magyarságát. Ennek ékes bizonyítékát adta eleve, amikor megszólalt, mert anyanyelvét több mint hat évtizednyi kintlét után is gyönyörűen beszéli. „A feleségemmel otthon mindig magyarul veszekszünk” – válaszolt tréfásan a beszéde tisztaságára vonatkozó kérdésre, de hozzátette, hogy sokat is olvas magyarul.
Ami a vízilabdát, annak mai keménységét illeti, elmondta, hogy ez mindig is férfias játék volt, ember ember elleni, olykor véres küzdelem, amelyben óhatatlanul benne van a sérülés. Ha meccset lát, mint most az olimpián is, szíve szerint rögtön a medencébe ugrana. „Mint az öreg csataló, ha trombitaszót hall, rohanni akar, így vagyok vele én is” – mondta Tarics Sándor, hozzátéve: szeretné, ha Kemény Dénes válogatottja aranyéremmel örvendeztetné meg őt és a magyarok millióit szerte a világban az olimpia zárónapján, amikor a pólódöntőt rendezik.
Berlini siker
A vízilabdázó a civil életben még többre vitte, mint sportolóként, bár az önmagában hatalmas érdem, hogy bekerült az 1936-ban győztes magyar csapatba, mert itthon óriási volt a konkurencia. A magyar válogatott ugyanis 1929-től tíz éven át nem kapott ki.
A Berlinben 23 éves Tarics Sándor – már csak kora miatt is – nem tartozott a kulcsemberek közé, a Málta elleni meccsen (12-0) vetette be őt a kapitány, mindjárt négy gólt is lőtt. A hazai németek ellen 2-2 után az utolsó fordulóban a franciákat legalább négy góllal kellett verni, végül 5-0-ra sikerült. Elképesztő élettörténet az övé, hiszen Hitlerrel is kezet foghatott, Jesse Owens futását látta, André Agassi és Joe Montana volt a szomszédja San Francisco egyik külvárosában.
77 kilós volt, ma már elképzelhetetlen lenne az érvényesülése, viszont már akkor rájött, mennyire megtévesztő, ha jobbkezes létére, ballal is kapura lő. Komjádi Béla fedezte fel, a sportág legendáját második apjaként szerette és tisztelte. „Nem féltem senkitől, úgy mondták, hogy sarkantyúk vannak a könyökömön, úgy oda-oda tudtam szúrni, ha sérelem ért” – jellemezte önmagát.
Tarics a legfiatalabbak közé tartozott a pólóválogatottban, magassága és gyorsasága sem volt kielégítő, szemfülessége, erőszakossága és intelligenciája azonban pótolta a hiányosságokat: mindig ő volt az, aki megtalálta az ellenfél gyenge pontját. Centerként az ellenséges kapunak háttal játszott, és mint nyilatkozta: „Mindig tökéletes képem volt arról, mi van mögöttem.”
Világhíres építészmérnök lett Amerikában
Már a háború alatt amerikai ösztöndíjat kapott, és amikor „itthon kezdtek eltünedezni az emberek”, 1948-ban hivatalos engedéllyel Amerikába települt. Folyamatosan tört előre – gombóc volt a torkában, mint a meccsek előtt, amikor munkába állt -, nyugdíja előtt már tulajdonosa volt annak a mérnöki irodának, amelyikben dolgozni kezdett.
Ezalatt beválasztották az ENSZ földrengésügyi bizottságába, mert rugós alapokra épített felhőkarcolókat, amelyek kibírták a mozgásokat. Szabadalmát számtalan építkezésnél használták fel, az ötletet a torta ihlette, ahogy a lapok és a krém egymásra épült. Három milliárd dollárra tehető az építkezések értéke, amelyeken felhasználták találmányát: Japántól Iránig és természetesen az Egyesült Államokban.
„Kidolgoztunk – két mérnök volt még segítségemre – egy technológiát, rugókra helyeztük az alapozást, és ez sikeresnek bizonyult. Dél-Kaliforniában meg is épült hetvenkilencben ilyen szerkezettel egy nagy toronyház, ami kibírta a földrengést. Hozzáteszem, mert a történeti hűséghez mindenképpen hozzátartozik, nem volt nagy földmozgás, de épp akkora volt, amit a műszerek érzékeltek, és megakadályozták az összeomlást.”
Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsákat, és azok változatait ma már elterjedten használják, középmagas épületeknél és autópálya hidaknál. Nem alkalmasak a Golden Gate híd két kapujának védelmére, de a Golden Gate hídra felvezető autóutak és sok más, szintén földrengés veszélyes zónában lévő autópálya hidat tettek ilyen pogácsákra.
eletpályája
Tarics Sándor (Budapest, 1913. szeptember 23.) olimpiai bajnok vízilabdázó, építészmérnök. Ő a legidősebb élő olimpiai bajnok a világon. 1929-től a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja), 1932-től 1945-ig a MAC (Magyar Atlétikai Club) sportegyesület tagjaként vízilabdázott. 1933 és 1940 között hatszoros magyar válogatottságot ért el. Tagja volt az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben bajnoki címet nyert magyar csapatnak.
A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, majd 1949-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1949 és 1951 között a Fort Wayne University, 1951-től a California Institute Technology professzora lett. San Franciscóban építészeti irodát nyitott. Nevéhez fűződik az első földrengésbiztos rugós acélszerkezetű épület tervezése. Tagja volt az Amerikai Mérnökök Egyesületének és az ENSZ földrengésügyi szakbizottságának. 1985-ben Goethels érdeméremmel tüntették ki munkásságáért, 2006-ban rubindiplomát kapott a műegyetemen, majd a Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja lett.
2011-bem Schmitt Pál akkori köztársasági elnök a magyar sport amerikai hírnevének öregbítéséért, sportpályafutása, életútja elismeréseként augusztus 20-án adományozta Tarics Sándornak a Magyar Köztársasági erdemrend Középkeresztje kitüntetést.
Forrás: http://richpoi.com
