Október 6-13 között rendezik Taskentben a judósok idei legfontosabb eseményét, a világbajnokságot. A kijelölt tizenegy magyar induló között pillanatnyilag a legjobb pozícióban a paksiak 52 kilós versenyzője, Pupp Réka van, aki vezeti súlycsoportja világranglistáját. A jochapress.hu felkereste Pakson az ATOM SE 26 éves kiválóságát.
Pupp Réka megdolgozik azért, hogy erős legyen (fotó: jochapress)
– Miért éppen a judót választotta, amikor annyi „nőiesebb” sportág is van?
– Való igaz, nekem is lett volna több lehetőségem is az általánosban, de én célirányosan erre mentem rá – válaszolta a családja révén is „ős-paksi” Réka, aki a dunaújvárosi kórházban jött a világra. – Már elsősként kaptunk számos szórólapot, hogy menjünk úszni, kajakozni vagy éppen focizni, de engem a judót népszerűsítő meghívó ragadott meg. Otthon nem lelkesedtek a fiúsnak ismert sportágért, de én kiharcoltam az első edzésen valórészvételt. Onnan már pedig soha nem volt kétségem afelől, hogy jól választottam-e. Sok mindent átvettem a szüleimtől, így azt is, hogy amit elkezdünk, azt tisztességgel csináljuk végig. Én mindmáig így állok a judóhoz.
– Hány edző keze alatt fordult meg az elmúlt két évtized során?
– Kanczler Istvánnál kezdtem, majd egy éven belül Keszthelyi Laci bácsihoz kerültem, akinél tízéves koromban szereztem meg az első, országos bajnoki címemet, a 24 kiló alatti kortársaim között. Ez a kis siker engem máris arra ösztökélt, hogy ezt csináljam nagyon komolyan. Hosszú éveken keresztül mindig a legalsó súlycsoportban küzdöttem, az első, külföldi szereplésem során Zágrábban, az ifiknél egyből kiestem. Egy évvel később, már másodéves ifiként, ugyanott megnyertem az Európa-kupát. Ez a siker megerősített abban, hogy a kemény munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ekkor már Kun Szilárd volt az edzőm, majd az ő távozását követően Hangyási Laci bácsihoz csatlakoztunk. Mivel nekem az az alapvető hozzáállásom, hogy akihez kerülök, az az edző nekem jót akar, így mindig megcsináltam azt, amit tőlem kértek. Így a kapcsolat is folyamatosan jó volt a mindenkori edzőmmel.
– Hogy áll állóképesség dolgában és a technikai képzettséget illetően?
– Hú, ez egy összetett dolog! A munka legnagyobb részét a technikai képzés teszi ki, állásban és földharcban egyaránt. Mivel volt lemaradásom, ezért az utóbbi egy évben különösen sokat tettem azért, hogy erőben is fel tudjak zárkózni az 52 kilósok legjobbjai közé. 2016-ban még 48 kilós voltam, nem is vettem célba az olimpiát, csak 2017-ben váltottam súlycsoportot. 2020 elejétől fél évig csak kondiztunk, ami nekem nagyon jót tett.
– Mi a helyzet a hazai riválisok dolgában?
– Nem dúskálok. Itthon csak a bajnokságon indulok 52 kilóban, s egyébként is. Az igazi erőpróbák – edzőtáborok, versenyek – egyaránt elsősorban külföldön vannak. A közelmúltban volt oberwarti edzőtáborozás például nagyon hasznosnak bizonyult. Ezt mondhatom a dunavarsányi keretedzésekre is. Itthon is van egy-két ügyes lány, például a Gyertyás Róza meg a Keller Rebeka, velük is jól lehet dolgozni.
– A 2021-ben megrendezett tokiói olimpián kellemes meglepetésre az 5. helyet szerezte meg. Most pedig Taskent, a világbajnokság következik…
– Egyre inkább összeáll a mozgásom, a dobásaim is stabilizálódnak. A legsikeresebb a combdobásaim révén vagyok, ezeket igyekszem jól „eladni”, de a lábaimmal is eredményesen „játszadozom”. Szeretem a földharcot, elég jó is vagyok benne, de talán állásból több sikert érek el, mint odalenn. A jó bokadobás hoz a legtöbbet a konyhára.
– A világbajnokból lett edző, Braun Ákos immár egy évtizede segíti a fejlődését.
Braun Ákos és tanítványa, Pupp Réka (fotó: jochapress)
– Az eleje nem volt könnyű, hiszen ő kezdő edző volt, én pedig csak 16 éves, így össze kellett érnünk. Ő azt az iskolát oktatja, ami számomra ideális, így legfeljebb a „bohókás” stílusával nem vagyok mindig kibékülve. Előtte Hangyási Laci bácsi a régebbi stílust képviselte, mindenből minél többet kért, de azt is megcsináltam. Amikor pedig nyugdíjba ment, talán éppen jókor jött számomra az érdemi stílusváltás.
– Üde színfoltként a közelmúltban megjelent világranglistán az 52 kilósok között az Ön neve áll az első helyen.
– 2020-ban még jóval távolabb voltam egy ilyen magas helyezéstől. 2021 elején ki is csúsztam a ranglistáról és az olimpiára sem teljesen nyugodt előzményeket követően kerültem ki. A sorsolásom első ránézésre nem túl sok jót ígért, hiszen a riói ötkarikás bajnokot kaptam az első fordulóban. Sokan bizonyára sajnáltak is egy kicsit, mert azt gondolhatják, a Rékának lesz egy meccse, azután mehet haza. Szerencsére másként alakultak a dolgok, meglepetésre legyőztem a koszovói Kelmendit és végül közel kerültem a 3. hely eléréséhez.
– Mit jelent ez az pozíció, az első hely a világranglistán az Ön számára? Motiválja vagy nem foglalkozik ezzel?
– Egyik szélső érték sem foglalkoztat. Inkább igyekszem mindig a következő erőpróbára a legjobb tudásom szerint felkészülni. Azért van, akit szívesen elkerülnék, így például a tokiói győztes japán Abe Utát, aki szerencsére nem lesz kiemelve a vb-sorsolásnál. A rendkívül kiegyenlített erőviszonyok azt is jelentik, hogy legalább 8-9 olyan versenyző van, akik bármikor érmet szerezhetnek a világversenyeken. Szeretnék minél előbb végezni, amihez minél kevesebbet kell gondolnom a majdani ellenfelekre.
– Ehhez az alaphangulathoz minél több kikapcsolódásra van szüksége?
– Igen, nagyon szeretek túrázgatni, társasággal, csapattársakkal, de akár egyedül is gyalogolok egy jókorát. A közelmúltban voltam például életemben először a Rám-szakadéknál, amely tetszett is, meg jó erőpróba is volt egyszerre. Tavaly volt egy kétnapos, elsősorban távolsági túránk, 35-35 kilométerrel – na, az már volt valami. Egyébként inkább a „mászós” útvonalakat kedvelem. Ha pedig a tévéhez jutok, a sportadásokban az atlétikát és az úszást szeretem leginkább. Az olimpián sok versenyzőtársammal is megismerkedtem, így többek között a Milák Kristóffal is. Ez a srác egy igazán jó fazon…
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 31
