Lengyel gyökerek, magyar emlékek
Peter már a Unitednél töltött évek második felében is rendszeresen tanítgatta a fiát a mesterség fortélyaira, Kasper pedig nagyon hálás és szorgalmas nebulónak bizonyult. Ellentétben az apjával, aki az ő „öregéhez” képest egy teljesen más szakmát választott, mindenáron kapus akart lenni.
Peter Schmeichel kapcsán az elmúlt nagyjából harminc év alatt többször is említést kapott, hogy édesapja lengyel, ő pedig az apai nagyapja tiszteletére a Bolesław második nevet kapta, de nem beszéli a nyelvet.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján láttuk háromszor is Magyarországon, védett a válogatott mezében a Népstadionban (1988. május, 2–2), aztán a Brøndbyben előbb a Rába ETO elleni Intertotó-kupa-mérkőzésen (1989. július, 0–1 az ő szempontjából), majd a Ferencváros elleni, emlékezetes zárt kapus UEFA-kupa-meccsen, az Üllői úton (1990, 1–0). Már akkor feltűnt, hogy elképesztő termete ellenére milyen ruganyos, milyen jó a légmunkája, s milyen könnyedséggel éri el a felső sarkokat – pedig a Fradi-pályán az első félidőben Pintér Attila, a másodikban Topor Antal nagyon pontosan célzott a vinklire.
Mindent megnyert az MU-val
Viszonylag későn, huszonnyolc évesen – 1963. november 18-án született Gladsaxéban – szerződtették külföldre, szinte érthetetlen, hogy miért csak akkor vitte el a Manchester United.
Az Old Traffordon egyebek mellett Nagy Péternek becézett kapus nyolc idénye alatt ötszörös angol bajnok (1992–1993, 1993–1994, 1995–1996, 1996–1997, 1998–1999), háromszoros FA-kupa-győztes (1993–1994, 1995–1996, 1998–1999), angol Ligakupa-győztes (1991–1992), Bajnokok Ligája-győztes (1999), európai Szuperkupa-győztes (1991) lett. Kétségtelen, hogy e korszak legemlékezetesebb United-mérkőzése a barcelonai BL-döntő, amelyet úgy nyertek meg a Vörös Ördögök a Bayern München ellen, hogy a 90. percben még vesztésre álltak, aztán a négyperces hosszabbításban fordítottak. Az volt egyébként az utolsó nagy meccse a Manchester United kapusaként. Ám Schmeichel szempontjából még különlegesebb volt 1995 tavaszán a Rotor Volgograd elleni kupameccs, amelynek utolsó percében akciógólt fejelt. Nem sok világklasszis kapus nevéhez fűződik ilyen a nemzetközi porondon.
„Erősít, bodyzik, mert a végén fel kell emelnie azt a nagy kupát.”
A dán válogatottban tizennégy esztendő (1987–2001) alatt 129 mérkőzésen 1 gólt szerzett. Négy Európa-bajnokságon (1988, 1992, 1996, 2000) és egy világbajnokságon (1998) vett részt, utóbbi tornák élére kétségtelenül a svédországi Eb kívánkozik.
A dánok – a jugoszlávok kizárása után, az utolsó pillanatban – beugróként kerültek a nyolcas mezőnybe, még a csoportból való továbbjutásra is alig adtak esélyt nekik. Ám a franciákat és az angolokat maguk mögé utasítva továbbjutottak a csoportból. Peter Schmeichel akkoriban azt mondta egy a csapatkapitány, Lars Olsen programját firtató kérdésre: „Erősít, bodyzik, mert a végén fel kell emelnie azt a nagy kupát.”
Ki tudja, hogy viccnek szánta-e, vagy ők tényleg hittek benne, mindenesetre a dánok az elődöntőben tizenegyespárbajban kiejtették a favorit hollandokat, majd a göteborgi döntőben, Peter Schmeichel elképesztő bravúrjainak, hét (!) nagy védésének is köszönhetően megverték a világbajnok németeket. Tényleg Európa-bajnokok lettek.
A papa nyomdokában
Kasper majdnem hatéves volt már akkoriban, ott volt a göteborgi döntőben, később az édesapja megosztott egy fényképet a torna utáni, manchesteri hazaútról, a fia az apja döntőben viselt mezében ül, éppen kő-papír-ollót játszanak a repülőgépen.
Korán mindennapos vendég lett a pályákon, nem akadt annál jobb „apás” program, amikor Peter a kapusiskola alapjait tanította Kaspernek
Amikor a család visszaköltözött Angliába, s Nagy Péter az Aston Villához szerződött, Kasper, mivel Manchester közelében laktak, a City játékosa lett. Bölcs előrelátással, mert aztán az édesapja is leigazolt a város kék alakulatához. Az angol futball kulisszatitkaira, finomságaira figyelők megjegyezték: a Premier League történetében először fordult elő, hogy apa és fia ugyanazon klub első csapatának és az egyik korosztályos gárdájának kapusa legyen.
A Leicester City (becenevén: a Rókák) éveken keresztül vágyott arra, hogy visszakerüljön a legmagasabb osztályba. Ez végül 2014 nyarán sikerült, Kasper Schmeichel a következő idényt a Premier League-ben tölthette.
Az egész világot meglepték
A Leicester City, az angol labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb meglepetését okozva megnyerte a Premier League-et. Kasper éppen úgy május 2-án, 29 évesen lett először angol bajnok, mint 1993-ban az édesapja, a Manchester Uniteddel. Claudio Ranieri csapatának bajnoki címét az idény előtt 5000 az 1-hez lehetett megfogadni az angol bukmékereknél, ha más nem, már ez jelzi a meglepetés léptékét. Az egyik legnagyobb iroda, a William Hill a valaha volt legnagyobb veszteségként jellemezte a maga szempontjából a Rókák bajnoki címével járó 2,2 millió fontos bukást. (Az addigi rekordot az 1996-os ascoti derbi „tartotta”.) Ha már a pénzügyeknél tartunk: a transfermarkt.de című, világszerte hivatkozási alapul szolgáló portál adatai szerint a keret összértéke 127 millió euró volt, ezzel a Leicester mindössze a tizenkettedik helyet foglalta el a PL 2015–2016-os mezőnyében. (Viszonyításképpen: Manchester City 501,75, Chelsea 495,75, Arsenal 440,00, Manchester United 418,25.)
Kasper Schmeichel azóta is a Leicester City első számú kapusa, a Premier League-ben, ahova 27 évesen jutott el, túljutott a 240. mérkőzésén. Még egy nagy sikert elért a csapatával: 2021 májusában megnyerte az FA-kupát.
Közben az immár kétgyerekes családapa (Max, a fia 2010-ben, Isabella a lánya 2012-ben született) túljutott a hetvenedik válogatottságán is. Ő védett a 2018-as világbajnokságon és a nevében 2020-as Európa-bajnokságon is, mindkettőn kitűnően.
Merthogy apja fia, le sem tagadhatná.
Ha érdekelnek efféle történetek a magyar és a nemzetközi futballdinasztiákról, szerezd be Dénes Tamás és Lakat T. Károly új könyvét, melynek címe: Almafák – futballmesék apákról és fiúkról
November 28. éjfélig BLACK FRIDAY-kedvezménnyel rendelhető meg: 4990 Ft helyett 2990 Ft – kattints!
