A hétfőn hajnalban elhunyt legendás labdarúgóról egykori játékostársai, tisztelői, barátai emlékeztek meg.
Mészöly Kálmán, válogatottbeli csapattárs, együtt szerepeltek az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon, valamint játszottak együtt az Európa- és a világválogatottban is:
– Albert Flóri a legjobb barátaim közé tartozott, és aggodalommal hallgattam a koszorúérműtétjével kapcsolatos híreket. Annak ellenére voltunk jóban, hogy az NB I-ben igazi riválisok voltunk, ő szeretett klubját, a Ferencvárost, én pedig a Vasast képviseltem. Ellenfélként és csapattársként is a legkorrektebb embert ismerhettem meg a személyében, aki minden tiszteletet megérdemelt. Mióta az ifiválogatottból igen fiatalon felkerült a felnőtt csapathoz csodáltam a képességeit, futballtudását. Úgy cselezett, és passzolt, ahogy senki más, és bár nem volt egy erőszakos támadó, nem véletlen, hogy őt választották az 1966-os vb utáni évben a világ legjobbjának, hiszen ellenállhatatlanul futballozott. Halála megdöbbent, felfoghatatlan, hogy többé nem találkozhatunk.
Dunai Antal, olimpiai bajnok labdarúgó:
– Korán került fel Budapestre, de mi igazán közeli barátok voltunk, mert tíz kilométerre születtünk egymástól az akkori Jugoszláv határnál. Felfoghatatlan, hogy a Császár, akire eleganciája miatt igazán illett ez a név, nincs többé. Én néhány évvel később kerültem a válogatotthoz, és csodáltam a képességeit, cseleit. Nagy meccseket játszottunk a bajnokságban is, a Dózsa-Fradi rivalizálás ellenére mindig jó barátok maradtunk, és haláláig tiszteltem őt. Néhány hete még az MLSZ-ben ünnepeltük a 70. születésnapját, jókat beszélgettünk, nevettünk, el sem hiszem, hogy ez történt. Mérhetetlen mély a gyászom, együtt érzek hozzátartozóival.
Géczi István, a Ferencváros korábbi kapusa, csapattárs:
– Nincs könnyű helyzetben ilyenkor az ember, hiszen olyan ember távozott az élők sorából, akivel évekig együtt futballozott, akivel együtt élte mindennapjait. Nekem ugyanolyan koszorúérműtétem volt korábban, mint Albert Flóriánnak a múlt héten. Szörnyű, de a hatvanas évek Ferencvárosából már nyolcan hunytak el. A Fradi család tagjaként sohasem felejtem el a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdását.
Szepesi György, a Magyar Rádió legendás sportriportere:
– Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott. Ha valakiről, hát róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig fog élni. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, hogy rövidesen éppen ő fog elmenni közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele nem volt e tragédiának, s a múltheti operáció után is úgy állt a helyzet, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl…
Rákosi Gyula, a Ferencváros korábbi támadója:
– Csaknem hat évtizedet húztunk le együtt a Fradiban Flórival, büszke vagyok a vele való barátságra, mintha testvérek lettünk volna, úgy éltünk. Majdnem együtt kerültünk fel a nagycsapathoz, öröm volt vele együtt futballozni. Szombaton még benn voltam nála a kórházban, jól elbeszélgettünk, jókedvű volt, ma készültem hozzá újra, nem tudom, mi történhetett, a fia reggel hívott a szörnyű hírrel. Mélyen elszomorított, kóválygok, nem vagyok magamnál, nem találom a helyemet.
Lipcsei Péter, a Ferencváros korábbi játékosa:
– A legnagyobb fradistát veszítettük el. Óriási fájdalmat érzek, 21 éve ismertem már Flóri bácsit, sajnos nem adatott meg nekem, hogy lássam őt játszani. Nap mint nap találkoztunk, bejártam az irodájába, nagyon közel állt hozzám.
Borbély Zoltán, Magyar Labdarúgó Szövetség Jogi- és Sajtóirodájának vezetője:
– Néhány héttel ezelőtt, a hetvenedik születésnapjára rendezett MLSZ-ünnepségen Flóri nagyon jó hangulatban volt, nyomát sem lehetett látni rajta bármiféle betegségnek. Ahogyan azt megszokhattuk tőle, minden mondatra poénnal reagált, életvidáman fogadta a jókívánságokat, ezek után még inkább döbbenetes a halálhíre. A klubhűség mintaképe volt, nem véletlenül nevezték el róla a Ferencváros stadionját.
1958-ban két góllal debütált a Ferencvárosban, tizenhat évvel később, 1974-ben góllal búcsúzott a zöld-fehérektől, most mi is góljai felidézésével veszünk búcsút tőle.
Az Üllői úton, a róla elnevezett stadionnál, gyertyagyújtással emlékeznek Albert Flóriánra. A Császárról a róla elnevezett stadion székháza előtt egy hatalmas fotót állítottak fel, az érkezők ott helyezhetik el mécseseiket, virágaikat. A labdarúgócsapat teljes kerete, szakmai stábja, valamint az FTC elnöksége szintén lerótta kegyeletét a székház előtt.
