Nagy fölénnyel nyerte meg csoportját a Bajnokok Ligájában a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata, amely így rögtön a sorozat negyeddöntőjébe lépett. Az együttes spanyol mestere, Ambros Martín azt sem bánja, hogy a zöld-fehérek hetvenmeccses veretlenségi sorozata az utolsó fordulóban megszakadt Norvégiában.
A Vipers elleni múlt hétvégi Bajnokok Ligája-mérkőzés után rövid időre hazautazott Spanyolországba. Nem sajnálja, hogy csak egy napot tölthetett otthon?
– Most ennyi idő volt rá, hogy mentálisan és érzelmileg kicsit feltöltődjek, azt hiszem, erre mindenkinek szüksége van – válaszolta Ambros Martín, a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának spanyol vezetőedzője. – Természetesen ez ugyanolyan fontos volt a családomnak is.
– Nagyon kimerítőek voltak az elmúlt hónapok és a Bajnokok Ligája csoportkörének küzdelmei?
– Úgy gondolom, ha valaki örömmel játssza ezt a sportágat, és úgy teljesít, ahogy mi, nem lehet kimerült. Persze a decemberi világbajnokság, illetve az ünnepek után mindig történt valami, amit nem lehet normálisnak nevezni. De ezek a tényezők minket még erősebbé tettek, s a jó útra vezettek rá. Egyetlen pillanatig sem panaszkodtunk a vírusra, a hiányzóinkra, a hátráltató körülményekre. Nyugodtak maradtunk, és csak azzal foglalkoztunk, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a feladatainkra, és azokért is küzdöttünk, akik nem lehettek velünk az adott mérkőzésen. Alkalmanként nemcsak az ellenfelekkel, hanem a körülményekkel is meg kellett harcolnunk, azonban egyáltalán nem érzem, hogy kifulladtunk volna. Elképesztő gyorsan lement az évad eddigi része, persze azért is volt ilyen gyors és sűrű, mert rengeteg örömben és élményben volt részünk.
– Kezdjük talán az egyetlen kivétellel. A csoportkör utolsó mérkőzését elveszítették Norvégiában, ezzel – a rendes játékidőt tekintve – megszakadt az ETO hetven veretlen BL-mérkőzésből álló sorozata. Korábban azt nyilatkozta, inkább a csoportkörben következzen be, mint később. Nem bánja mégis, hogy vége az egyedülálló szériának?
– Ugyanazt mondhatom, mint már többször is korábban. Sohasem gondoltunk a veretlenségi sorozatra, és arra, mi történik, ha megszakad. Ha pályára lépsz, három eset fordulhat elő: nyersz, vesztesz vagy döntetlen lesz a végeredmény. Most nagy figyelem irányul arra, hogy megszakadt a sorozat, ugyanúgy, ahogy korábban a hetvenmeccses veretlenségi szériára. Nekem viszont egyik sem lényeges igazán. Továbbra is az a fontos, amiről korábban a játékosoknak és a szurkolóknak is beszéltem: az út, amelyet bejárunk. Maga az utazás, ami elkezdődött és majd tart valameddig. A mostani vereségnek valószínűleg senki sem tulajdonít jelentőséget májusban vagy júniusban.
– Szóval akkor nem is jelentett nyomást a veretlenségi széria?
– Egyáltalán nem. Élvezni akarjuk a kézilabdát, és folyamatosan jobbak szeretnénk lenni csapatként. Ehhez az is kell, hogy ne csak a győztes mérkőzések utáni érzéseket éljük meg. Előfordulhat, hogy nem játszunk elég jól, és ha az ellenfél jobban teljesít nálunk, az azt is magával hozhatja, hogy elkezdünk máshogy dolgozni, hogy elérjük ugyanazt a célt. Az érzések az ETO-nál mindig ugyanolyanok. A korábban itt töltött hat évem alatt négyszer nyertük meg a BL-t, de most nem ezzel az érzéssel tértem vissza tavaly tavasszal. Persze a cél továbbra is ez, de korábban már elértük. Mindenki újra el akarja érni, mindenki ezért dolgozik, és ez rendben is van, nyilván nekem is fontos. Azonban ennél is fontosabb, hogy valami különlegeset alkossunk, és ezt meccsről meccsre be is tudjuk mutatni. Ezt most talán félreérthetik az emberek, akik nem figyelik a szavaimat, a nyilatkozataimat, csak a mostani mondataimat olvassák. Ha ezen az úton járunk tovább a csapattal – amelyben nagy potenciál lakozik –, akkor jó esélyünk van a győzelemre. Persze tudjuk – mert van benne tapasztalatunk –, hiába bizonyulunk a legjobbnak az évad közben, ha jön egy olyan nap vagy hétvége, amikor valami váratlan történik. Azért is dolgozunk most egy kicsit másképp, hogy a váratlan problémákat meg tudjuk oldani.
– Jól érzem, hogy elégedett azzal, amit az évad során látott a csapatától?
– Igen. Győztünk olyankor is, amikor nem fogtunk ki jó napot, és nem lehettünk teljesen elégedettek a két pont megszerzése után. Még az sem baj, hogy megízleltük a vereség ízét, a pozitívumokat ebből is tovább lehet vinni. Senki sem nyerhet meccseket csak a neve miatt. Nincs kőbe vésve, hogy csak azért mindig győzünk, mert mi vagyunk a Győri ETO. Nem is szeretem, ha bárki ezt gondolja. Azért nyerünk, mert a mérkőzést megelőző napokban jól dolgozunk, kiválóan felkészülünk, és a meccsen is bizonyítunk.
– Csapata sokszor nyújtott kiemelkedő teljesítményt a csoportkörben. Szükség volt rá, hogy többet beszéljen a lányokkal az öltözőben, esetleg figyelnie kellett rá, hogy két lábbal a földön maradjanak?
– Nem, erre nincs szükség, hiszen a keret tagjai évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, és eredményesek. Válasszon ki egyet a keret tagjai közül, és fussa át az életrajzát. Csak érmeket fog látni a neve mellett, aranyat, ezüstöt, bronzot. Imádnak sportolni, versenyezni, ez az attitűd a lelkükben, a szívükben van. Ha beszélünk, arról esik szó, hogy játsszunk úgy, amilyenek mi vagyunk, amilyen személyiségnek, sportembernek, csapatnak tartjuk magunkat. Elsősorban önmagunknak, a csapattársaknak mutassuk ezt meg, mert ez az egyetlen út, hogy az emberek még jobban megismerjenek minket.
– Melyek azok a játékelemek, amelyek mehetnének jobban, és fejlődni kell bennük az áprilisi folytatásig?
– Most válogatott hét következik, aztán van egy fontos Magyar Kupa-mérkőzésünk a Kisvárda ellen, majd márciusban sok magyar bajnoki találkozó következik. Ez az időszak alkalmas lehet rá, hogy frissítsük a koncepciónkat. Az elmúlt két hónap úgy telt el, hogy szinte nem tudtunk érdemi munkát végezni csapatként, mert rengeteg mérkőzést játszottunk. Nem volt időnk, lehetőségünk megbeszélni a szisztémánkat. Most levettük egy kicsit a lábunkat a gázpedálról, kicsit el kell lazulni, mert úgy vettük észre, a mögöttünk álló hetek nagyon megterhelőek voltak mentálisan.
(A teljes interjú a nemzetisport.hu oldalain követhető)
Post Views: 34
