Napra pontosan tizenöt évvel ezelőtt (1998 november 24.) történt a világbajnokságok történetének egyik legdrámaibb fináléja. 1998-ban is a Brit Rali volt a szezon utolsó versenye, amelynek fő kérdése az volt, hogy Tommi Mäkinen vagy Carlos Sainz lesz háromszoros világbajnok. Tizenkét versenyt követően Mäkinen vezette a világbajnoki pontversenyt, öt győzelme mellett két harmadik helyet gyűjtött, ez az akkoriban érvényben lévő szabályok szerint (10-6-5-4-3-2-1) 58 pontot jelentett a finnek, míg Sainz két ponttal lemaradva követte őt. A számos lehetséges forgatókönyv létezett, de a legegyszerűbb és legbiztosabb szerint amelyikük nyer, világbajnok. Háromszoros világbajnok, azaz csak egy vb-cím lesz a hátránya az akkori csúcstartó Juha Kankkunen mögött, aki 1986-ban, 1987-ben, 1991-ben és 1993-ban ért fel a világ tetejére. Mäkinen a Mitsubishivel az előző két esztendőben világbajnok volt, azonban a ’98-as szezonban sok versenyen nem ért célba. Amikor viszont célba ért, akkor rendszerint dobogón végzett, leginkább nyert. Sainznak mindössze két győzelme volt, viszont szorgalmasan gyűjtögette a pontokat, ennek eredménye volt, hogy eséllyel indult harcba harmadik világbajnoki címéért. Mäkinen eddig egyszer sem nyert Nagy-Britanniában, Sainznak 1992-ben sikerült itt győznie, de az 1995-ös szezon óta nem nagyon szerették a Matadort a brit szurkolók. (Akkor, még a Subarunál, McRea csapattársa volt és Spanyolországban a versenyt vezető Colinnak lassítania kellett, hogy Sainz nyerhessen. Colin nehezen dolgozta fel a csapat utasítását, sőt, fittyet hányt a gyorsaságin őt lassítani próbáló David Richards integetésére, majdnem elütve a csapatfőnökét (video itt). Később csak édesapja, Jimmy McRae, tudta meggyőzni arról, hogy késsen a céldobogó előtti időellenőrzőről és adja át a győzelmet Sainznak. Később, a brit versenyen Sainz beesett egy kanyarban és a brit szurkolók nem törték össze magukat, hogy kiszedjék őt. Segítettek neki, de sokkal több időt veszített, mintha mindenki lelkesen tolta volna ki az árokból. Az ifjú McRea persze nem ezért lett világbajnok ’95-ben.)
Laugh of fate – Antti Kalhola filmje
A verseny elkezdődött és innen már Antti Kalhola viedója segít nekünk rekonstruálni a történteket. Mäkinen az első gyorsaságik egyikén egy olajfolton megcsúszva kiütötte a Mitsubishi jobb hátsó futóművét. Sainz szintén megcsúszott az olajfolton, de neki már jeleztek a sportbírók így nem érkezett akkora tempóval, mint az előtte rajtoló finn és megúszta a találkozást a betonkockával. Makinen három keréken autózva teljesítette a gyorsaságit és úton volt a szerviz felé, de egy rendőr megállította és nem engedte tovább. Az egyik televízió stábja interjút készített a szóban forgó közeggel, aki arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz megmondani Mäkinennek, hogy nem mehet tovább, azt válaszolta, hogy sokkal nehezebb volt őt utolérni, mint megmondani neki. Ezek után, teljesen érthetően, Sainz szerint neki 99 százalék esélye volt a világbajnoki címre, a finnek a maradék egy százalék a sansza. A Matador ezek után, szintén saját bevallása szerint, helyenként alig húsz százalékon autózott a Toyota Corolla WRC-vel, elegendő lett volna számára a negyedik helyet megszerezni, hogy világbajnok lehessen. Ennek szellemében versenyezte végi a rali mindhárom napját és így állt oda az utolsó gyorsasági szakasz rajtjához is. Pár perccel később, a céltól mindössze ötszáz méterre a kamerák kereszttüzében húzódott félre az ötös rajtszámú Toyota, hogy egy világ nézhesse végig Sainz tragédiáját és Luiz Moya dührohamát. A Sainz mögött rajtoló Bruno Thiry a célban hitetlenkedve újságolta az ott egy spanyol versenyzőre számító riporterhadnak, hogy mi történt Sainz-cal, Mäkinen telefonja pedig nem sokkal később, épp egy televíziós interjú közben megcsörrent. A toyotás Sainz-ot a Subrau-főnök David Richards helikopterrel vitte vissza a pályáról a szervizparkba, ahol együttérző taps köszöntötte minden csapatnál. Arra a kérdésre, hogy ez volt-e a legrosszabb dolog, ami valaha történt vele, csak annyit mondott: Abszolút! A versenyen egyébként Mitsubishi győzelem született, egy ifjú titán, bizonyos Richard Burns pályafutása második világbajnoki győzelmét szerezte.
Az a bizonyos interjú, amikor megcsörrent a telefon… (angol felirattal)
Persze, hogy lett belőle paródia is
A teljes ’98-as szezon összefoglalója
Fotó: Volkswagen Motorsport
