Legújabb visszaemlékezős írásunkban az USA-ban rendezett F1-es nagydíjak legjavát idézzük fel – mind a 10 helyszínre visszapillantva egy-egy momentum erejéig, igaz, több pálya csak egyszer kapott helyet a versenynaptárban.
1959, Sebring – Brabham és a humán erőforrás
A bizonyos egyversenyes helyszínek között Sebring az első a sorban, mely ha az 1950 és 1960 között rendezett Indy 500-akat nem vesszük figyelembe, a Forma-1 első igazi vendégeskedése volt az Újvilágban. Az első győzelmét rettentően fiatalon, 22 évesen szerző Bruce McLaren mellett Jack Brabham volt a hétvége sztárja, aki emberfeletti módon, filmbe illően szerezte meg karrierje első bajnoki címét – a sportágban először egy farmotoros autóval. A bajnokságra még ketten pályáztak rajta kívül (Stirling Moss és Tony Brooks), de a kenguruföldi a verseny nagy részében esélyt sem hagyott riválisainak.
Egészen az utolsó körig, amikor a Cooper porzó tankja miatt, 400 méterre a célvonaltól, félre kellett állnia. A mögötte hajtó csapattárs, McLaren lelassított, de a bajnokaspiráns intésére még éppen be tudta húzni a győzelmet Trintignant előtt. Brabhamet még Brooks is megelőzte, de az ausztrál fogta magát, kiugrott az autóból, és feltolta a T51-est az emelkedőn, hogy megszerezze első bajnoki címét.
1960, Riverside – Amikor az elővigyázatosságnak is ára van
Előző évi hibájából tanulva, amikor nem hagyta, hogy szerelői teletöltsék a Cooper tankját, Brabham most csurig telenyomta üzemanyaggal autóját – veszítenivalója nem volt, Riverside-ra már kétszeres bajnokként érkezett, de szép eredménnyel szerette volna zárni szezonját. Ez azonban nem sikerült, hiszen a tankból kifröcsögő nafta folyamatosan lángra kapott, és két bokszkiállás alatt sem tudták orvosolni a problémát. A diadal így Stirling Moss ölébe hullott, a sportág pedig – ahogyan egy éve Sebringtől – örökre elbúcsúzott a kaliforniai pályától, igaz 1976-ban, Long Beach révén visszatért az „Arany Államba”.
1966, Watkins Glen – Brabham lett a bajnok… és a Brabham lett a bajnok
Az ausztrál pilóta neve összefort a Forma-1 USA-beli vendégszereplésével, hiszen ’59-ben Sebringen, 1966-ban pedig Watkins Glenben szerzett bajnoki címet. Brabham ezúttal saját konstrukciójával haladt a győzelem felé, de nem sokkal féltáv után megfőzte Repco-motorját – mivel korábban legfőbb riválisa, Lorenzo Bandini is hasonló hiba miatt kényszerült kiállni, egy versennyel a vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert a pontversenyben.
1980, Long Beach – Kettétört autó, kettétört karrier
Ebben az évben már ötödik alkalommal vendégeskedett a Forma-1 a Los Angelestől nem messze fekvő városi pályán, ahol igazi (brazil) generációváltást láthatott a közönség. Nelson Piquet uralma alá hajtotta a kikötőt és első győzelmét szerezte a sportágban, a verseny végén pedig Emerson Fittipaldi karrierje utolsó dobogóját szerezte meg a Skol-Fittipaldi volánjánál. A hétvége legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye mégsem hozzájuk, hanem Clay Regazzonihoz kötődött: a svájci az 51. körben hiába nyomta a fékpedált Ensign autójában, az nem működött, és 280 km/h-s sebességnél vágódott ki a pályáról, az ott parkoló Ricardo Zuninho autóját is érintve. A pilóta elveszítette az eszméletét, s bár később magához tért, soha nem ült vissza Forma-1-es autóba: deréktól lefelé megbénult
1981, Las Vegas – Verseny egy autóparkolóban?
Igen, a korlátlan lehetetlenségek hazájában még ez is megtörténhetett, méghozzá két alkalommal. 1981-re a szervezők a las vegasi Caesars Palace hotel hatalmas parkolójában alakítottak ki egy, óra járásával ellentétesen haladó pályát, mely hiába tartogatott több előzési lehetőséget, nem aratott osztatlan sikert a pilóták között. Ez a verseny jelentette a bajnokság végállomását, így a Caesars Palace Nagydíj hivatott eldönteni, hogy ki szerzi meg első címét a Reutemann-Piquet-Laffite hármas közül.
Az argentin autójában már a verseny kezdetétől tönkrement a váltó, így a verseny végére a nulla ponttal járó 8. helyre esett vissza. Piquet azonban hiába küszködött az elemekkel, csak besöpört két pontot, amivel karrierje során először bajnokká avanzsált. A brazil percekig nem realizálta eredményét, a brabhameseknek kellett kitámogatniuk az autóból – a versenyről nemrég hosszabban is megemlékeztünk Retro-rovatunkban.
1982, Detroit – Győzelem a 17. helyről
Első blikkre mindenkinek Kimi Raikkönen 2005-ös, suzukai diadala jut eszébe, de a brit annak idején igazi mestere volt a felzárkózásoknak – nem csak Detroitban nyert a mezőny végéről, egy évvel később Long Beachen „utolsó pár, előre fuss”-t játszva Laudával, a 22. pozícióból szerezte meg a győzelmet. Hiába zajlott az élen komoly csata Prost és Rosberg között, senki sem tudta megállítani az „ámokfutó” mclarenest.
1984, Dallas – Minden idők legforróbb versenye
A szervezőknek az volt a célja a száguldó cirkusszal, hogy bizonyítsák Dallas világvárosi jelentőségét, de az egész hétvége katasztrofálisan alakult: a 38 fokos hőség miatt feltöredezett az aszfalt, a Goodyear pedig F1-es szerepvállalása legmagasabb pályahőmérsékletét mérte (66 fok). A hőség miatt három órával korábbra, délelőtt 11 órára hozták előre a verseny rajtját, melyet egy háromnegyed nyolcas bemelegítés előzött volna meg – csakhogy a helyi munkások még fél órával start előtt is azon dolgoztak, hogy elfogadható állapotba hozzák a pályát. A versenyt Mansell féltávig vezette, végül hatodik lett, miután amolyan „brabhamesen” megpróbálta betolni autóját, de végül összeesett. A kaotikus versenyt Keke Rosberg nyerte, első és utolsó diadalát megszerezve a szezonban.
1991, Phoenix – Egy veszélyes találkozó
Phoenix már a nyolcadik F1-es helyszín volt az USA-ban, de az arizonai főváros is csak három évig bírta a naptárban. Utolsó versenyén, 1991-ben meleg pillanatokat hozott Riccardo Patrese megpördülése: az olasz pilóta váltóhiba miatt megpördült a hetes kanyarban, és éppen a kiszálláshoz készülődött, amikor Roberto Moreno belecsattant a Williams orrába. Mindketten feladták a versenyt, és szerencsére egyiküknek sem esett baja. (Érdemes megfigyelni az elsőként elhaladó Mika Hakkinen reakcióidejét!)
2005, Indianapolis – A legismertebb fiaskó
Volt már néhány furcsa pillanat az USA Nagydíjak történetében, de a legelképesztőbbre tíz évvel ezelőtt került sor. A jól ismert és jól dokumentált történet jelentette a végét a Michelin F1-es karrierjének, valamint egy időre az Egyesült Államok is búcsút intett a sportágnak. Ralf Schumacher a pénteki második edzésen kapott teljesen szokásos defektet (egy éven elül a másodikat, ugyanott), és a két napig tartó hercehurca odáig vezetett, hogy egyik Michelint használó csapat sem engedte versenyezni autóit. A modern F1 egyik legsötétebb fejezetéből senki sem jött ki győztesen, maximum a bridgestone-osok: Schumacher első és egyetlen 2005-ös diadalát szerezte meg, Tiago Monteiro először állt dobogóra rövid F1-es pályafutása során, míg a Narain Karthikeyan, Christijan Albers és Patrick Friesacher trió is első pontjaikat szerezték a Forma-1-ben.
2013, Austin – Vettel sokadik rekordja
Két évvel ezelőtt alig vártuk már a szezon végét, de a német pilóta nem állt meg, és sorra döntötte a rekordokat – közöttük a zsinórban megszerzett győzelmek számát nyolccal, amit soha, senkinek sem sikerült elérnie (Vettel Brazíliában kilencre nyújtotta rekordját).
F1 2013 United States Grand Prix Official Race Edit – F1PARK.com from F1PARK on Vimeo.
