Tulajdonképpen egy gólon múlt, hogy a magyar válogatott lemaradt az 1980-as Európa-bajnokságról. Ha 1979 májusában Kovács Ferenc együttese a Népstadionban csak egyszer is betalál a görögök kapujába, akkor ott lehetett volna az olaszországi viadalon. Szokolai László a sorozat első meccsén mutatkozott be a nemzeti csapatban. Újabb meccsekkel bővült az MLSZ Archív csatornája.
A sikertelen argentínai világbajnokságot követően Baróti Lajos már a helyszínen lemondott szövetségi kapitányi tisztségéről, és idehaza segítőjének, Kovács Ferencnek ajánlották fel a posztot. Az MTK-nál, a Videotonnál és a Vasasnál is megfordult szakember nehéz örökséget kapott, hiszen „megkötötték” a kezét. Az 1978 szeptemberében kezdődő Európa-bajnoki selejtezőknek az eltiltott Nyilasi Tibor és Törőcsik András nélkül futott neki, sőt, a politikai és a futballvezetés közötti hallgatólagos megállapodás miatt Zombori Sándorra és Tóth Józsefre sem számíthatott.
A selejtezősorozat szeptember 20-án Helsinkiben kezdődött, és a finnek ellen csupán négy „túlélő” (Gujdár, Bálint, Kereki, Pintér) kapott lehetőséget a vb-csapatból. Kovács öt újoncot avatott, Gyimesi László, Tatár György, Kardos Ernő és Tieber László kezdőként, Szokolai László pedig csereként lépett fel. Utóbbi, a Ferencváros akkori játékosa állítja, szinte úgy ugrott fel a finn fővárosba tartó gépre.
– Az utolsó pillanatban, egy sérülés miatt kerültem be a Finnországba utazó keretbe – emlékezett Szokolai. – Szinte úgy „ugrottam” fel a gépre. A vb-kudarc után, magyar szokás szerint, nagy átalakítást hajtottak végre a válogatott keretén, szanálták a játékosok 80 százalékát. Habár újonc voltam, nem féltem senkitől, a Ferencváros óriási önbizalmat adott. Végül 2-1-re kikaptunk Helsinkiben, de itthon nem lett belőle botrány. A kudarcot követően a Képes Sport például azt írta, hogy „a magyar csapat játékosai nem marasztalhatóak el egyértelműen a vereségért, hiszen többségük becsülettel küzdött, mindent megtett a győzelemért. Tudásuk azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy első Európa-bajnoki mérkőzésükön megszerezzék a két pontot.”
Három héttel a finnek elleni vereséget követően, 1978. október 11-én a Népstadionban Szovjetunió következett. Érdekesség, amíg előző év áprilisában 70 ezer néző, addig ezúttal csak fele annyian, 35 ezren voltak kíváncsiak az Oleg Blohinék elleni csatára. A vb-kudarc és a finnországi vereség elvette a drukkerek kedvét. Pedig ismét győzelem lett a vége, a Katzirz – Martos, Kocsis, Kereki, Lukács – Pál, Tatár, Pintér – Szokolai (Gyimesi 86.), Kovács I. (Fekete 69.), Várady összeállítású gárda 2-0-re nyert. Szokolai karrierje egyik legemlékezetesebb gólját szerezte.
– A szovjetek elleni meccsen már stabil kerettag voltam, és az esélytelenek nyugalmával vártuk az összecsapást – mesélte Szokolai. – Előtte elmondták nekünk, hogy próbáljuk a földön tartani a labdát, ott verhetőek, mert szokás szerint jól megtermett játékosokkal jöttek a szovjetek. Végül mit ad isten, Várady Béla távoli góljával, és az én fejesemmel nyertünk 2-0-ra. Egy jobb oldali szöglet után a hatalmas orosz védők közül, én a törpe, a rövid saroknál bólintottam a hálóba. Külön szóltak a meccs előtt, hogy ne ívelgessünk… Nagy meglepetést okoztunk a győzelemmel. Nekem ez az egyik kedvenc válogatott mérkőzésem. Hét évvel később ugyanabba a kapuba, ugyanúgy fejeltem egy gólt Ciprusnak világbajnoki-selejtezőn.
A váratlan sikert követően 1978-ban még egy Eb-selejtező várt a magyar válogatottra: október 29-én Athénban Görögország volt az ellenfél. A szünetben jókora balhé volt az öltözőben.
– A félidő annak ellenére 0-0 volt, hogy a helyzetek alapján hárommal kellett volna vezetnünk. Bementünk az öltözőbe, ahol Kutas Pista bácsi, az akkori MLSZ-elnök, keményen leteremtette a csapatot, óriási szidást kaptunk. Nagyon megijedtünk, úgy mentünk ki a második félidőre, mint a betojt nyulak, alig mertünk egymásra nézni, és kaptunk egy négyest. Rosszul viseltük, azt hittük, itthon még nagyobb balhé lesz, de végül semmi sem történt.
Az év végén Frankfurtban, Helmuth Schön búcsúmeccsén lépett fel a nemzeti csapat. Az NSZK csupa sztárokkal állt fel a barátságos találkozóra, Sepp Maier, Kaltz, Bonhof, Rummenigge, Fischer és Klaus Allofs is játszott. A 61. percben köd miatt félbeszakadt a játék.
– Nagy élmény volt a meccs – mondta Szokolai. – Egy távoli lövéssel majdnem megleptem Sepp Maiert, aki bravúrral védett. 1979. március 28-án Nyilasi és Törőcsik visszatért a válogatottba az NDK elleni budapesti összecsapáson. Szokolainak kellemetlen emlék a találkozó. – A legrosszabb emlékem, mert Baum agyonrúgott. Rám passzolták a labdát és páros lábbal belém szállt. Térdsérülés, öt hónapot hagytam ki, megtörte a válogatott karrierem. Egy másik rossz emlékű meccsen, az amerikaiak ellen tértem vissza.
Szokolai nélkül a magyar válogatott nem szenvedett vereséget a maradék három Eb-selejtezőjén. Előbb a Népstadionban 0-0-ra végzett a görögökkel, majd 2-2-re zárt Moszkvában, zárásként pedig Debrecenben 3-1-re verte Finnországot – ekkor már dr. Lakat Károly irányításával. A végelszámolásnál kiderült: ha a görögök elleni számos helyzetünkből csak egyet is gólra váltunk Budapesten, akkor megnyerjük a csoportot és ott vagyunk az Eb-n. Végül Görögország 7, Magyarország és Finnország 6-6, Szovjetunió pedig 5 ponttal zárta a kvartettet. A helsinki és az athéni vereség ellenére egy hajszálon múlt a továbbjutás, és ki tudja mi történt volna az Eb-n? Mostanság például, az utolsó, 1972-es Eb-részvétel helyet biztosan azt emlegetnénk…
Magyarország-Szovjetunió 2-0
Magyarország-Görögország 0-0
Magyarország-NDK 3-0
Magyarország-Finnország 3-1
